Sziasztok!

Nem tudom miért nem lehet megjegyzést írni.

Minden beállítás stimmel.

Aki szeretne valamit az ide írhat, ahogy már többen is megtették.

Köszi!

ayumu03@hotmail.com

:)

15.fejezet

(Ruki szemszöge)

Örültem, hogy Brendon felhívott, rég beszéltem már vele.

Azt kérte segítsek az egyik ismerősének aki nagy bajban van.

Belementem, mondjuk kicsit meglepődtem, mikor benyögte, hogy egy ember az illető, aki

ráadásul tudja a titkunkat.

Szerencse, hogy vámpír létemre nem ölök embereket.

Kíváncsi voltam arra a lányra és a történetére is.

Abban biztos voltam, hogy nem lesz mindennapi a csaj

A reptéren vártam a megbeszélt időpontban. A gép kis késéssel, de megérkezett.

Idejében, mert lassan kezdett feljönni a Nap.

Párizs nem a szomszédban van.

Figyeltem az utasokat, Bellát kerestem. Brendon leírása alapján meg is láttam.

Még rosszabb állapotban volt, mint gondoltam.

Hosszú, festett szőke haj, sovány testalkat, szomorú barna szemek, sápadt bőr,

kevés csomag.

„Eléggé aggasztó.”

-Bella.

Kiáltottam neki, mire felnézett és egyből tudta ki vagyok. Legalábbis az arca erről árulkodott.

Lassan bátortalanul indult el felém.

„Komolyan úgy néz ki, mint aki mindjárt összeesik.”

Végre odaért hozzám.

-Szia! Ruki vagyok.

Mutatkoztam be.

-Én...

-Tudom Bella. Add azt ide és induljunk. Bocs, de sietnünk kell.

-Értem.

„Csinálnom kell vele valamit, különben nem fogunk sokat társalogni.”

Kimentünk a terminálról és beszálltunk a kocsimba.

-Kapcsold be az öved.

Megtette, én pedig beindít az autót.

Gyorsan hajtottam, de azért figyeltem nehogy rosszul legyen.

-Jól vagy?

-Nem igazán. Azt hiszem megfáztam.

Mondta.

-Kérlek siess, nem szeretnék a kocsidba hányni.

-Rendben.

A gázba tapostam. Negyed órával később megálltam a ház előtt.

Bella szinte kirobban a kocsiból és a fákhoz ment.

„Jó, hogy kibírta eddig.”

Pár percig ott maradt, majd a száját törölgetve jött vissza.

-Sajnálom.

-Semmi gond, rendben vagy?

-Fogalmazzunk úgy jobban, mint 5 perce.

-Hát ez lenne az.

Mutattam a mögöttünk lévő épületre.

-Igazán szép.

-Köszönöm. Menjünk be.

Elhatároztam, hogy bármibe is kerül, de egy kis életet fogok verni belé.

„Mégsem járja, hogy egy magamfajta halottba több élet legyen, mint egy fiatal lányban.”

Megmutattam neki a házat, majd a szobáját.

-Jó lesz ez, vagy...

-Ez tökéletes lesz köszönöm.

-Nem vagy éhes?

-Kösz, nem. Inkább lefeküdnék, ha lehet.

-Jól van, de este elmegyünk vásárolni.

Imádtam vásárolni és a városban mászkálni.

Furán nézett rám.

-Nincs túl sok ruhád, nem mászkálhatsz úgy, mint egy zombi.

Nem nagyon érdekel a divat ugye?

-Nem igazán, viszont a nővéreim nagyon szerettek öltözködni.

Miközben ezt mondta egy fájdalmas mosoly jelent meg az arcán.

-Értem. Pihenj le, később, ha nem gond szeretném tudni, hogy mi történt veled?!

-Renden van.

Elindultam lefelé.

-Ruki!

-Igen?

Vissza néztem rá, lehajtott fejjel annyit mondott:

-Köszönöm.

Aztán becsukta az ajtót.

(Bella szemszöge)

Ruki kedves volt és biztonságban éreztem magam vele.

Semmit nem tudtam róla, csak azt, hogy Brendon bízik benne.

A ház szép volt. Élénk vidám és fiatalos színek és bútorok, de nem gyerekesek.

Olyan volt, mint Ruki.

„Ő is eléggé színes egyéniség lehet, az öltözékéből ítélve legalábbis.”

-Vásárlás.

Mondtam miközben lefeküdtem az ágyra.

„Mikor utoljára vásároltam még volt családom, vőlegényem és életem.

Vajon egyszer lehetek még boldog? Nem olyan boldog, mint a történtek előtt biztosan nem.”

Újra hányingerem támadt és rohantam is a fürdőbe.

„Mi a franc van velem?”

Kopogást hallottam.

-Jól vagy? Nem kellene orvoshoz menned?

-Nem, jól vagyok.

-Hazudsz.

Mondta nemes egyszerűséggel és bejött az ajtón.

-Tudod, én megtudom mondani, hogy ki mond igazat és ki hazudik.

Te nem vagy jól.

„Szuper egy hazugságvizsgáló.”

-Tényleg rosszul vagyok.

Vallottam be. Letérdelt hozzám és a hideg kezét az arcomra tette.

Nagyon jól esett. Nem tudom miért, de hozzábújtam és sírni kezdtem.

Ő nyugtatólag simogatni kezdte a hátam.

-Minden rendben lesz. Bármi is történt, egyszer túl leszel rajta és én örömmel segítek neked.

Hosszú percekig csak ültünk ott és bőgtem, majd a sírástól, fáradtságtól vagy mindegyiktől, de

elaludtam.

Félálmomban még éreztem, hogy felemel és az ágyba fektet.

Eléggé furcsa álmaim voltak, semmi értelmes. Füstfelhő, lángok, sikolyok.

Utána gyereknevetés, játékok, színes virágok és léggömbök.

Nem volt semmi értelmük.

Valamikor délután keltem fel. Nagyon éhes voltam.

Megmostam az arcom és elindultam lefelé.

Mikor leértem Rukit nem egyedül találtam.