19. fejezet.
(Aya szemszöge)
Bella egy hónapos terhes, de 3 -nak néz ki.
Brendonékat egy hete nem tudjuk elérni, lett volna pár kérdésem.
Ruki nem hazudtolta meg önmagát. Teljesen belevetette magát a
babaruha vásárlásba és Bellának is rendszeresen hordta a divatos kismama ruhákat,
nem mintha Bellst a divat foglalkoztatta volna.
A gyerekszoba elkészült és bár fogalmam sem volt, hogy milyen nemű
lesz a kicsi, Ruki rózsaszínre festett mindent. Bella nem ellenkezett,
csak figyelte, hogy mit ügyködik a kelekótya unokaöcsém.
Jó volt látni, hogy legújabb barátnőm kicsit vidámabb és élettel telibb lett.
Mióta megtudta, hogy gyermeke fog születni, nem kesergett és
mélázott azon, hogy mikor hal meg. Felkészült, ismerte a veszélyeket
mégis határozott és kitartó volt. Az emberi élelem mellett vért is kapott,
mivel Brendon ezt tanácsolta. Kezdetben nem tetszett Neki a dolog,
de a „gyerekért mindent” jelszóval kitartóan itta.
(Brendon)
Nem tudom, hogyan jött rá a Testvériség, hogy Charlotte létezik,
de a születése után két héttel felbukkantak a rejtekhelyünkön.
Az a szerencse, hogy nem voltunk ott, így mikor messziről
érzékeltem, hogy vámpírok vannak a kunyhónál azonnal eltűntünk
a környékről.
-Mit csináljak most?
Kérdeztem magamtól. Lányom mocorogni kezdett az ölemben.
-Kell egy hely ahol nem keresnék.
Akkor jutott eszembe Ruki. Japán nem a vámpírok tipikus lakhelye.
A legtöbben esősebb és borongósabb helyeken laknak és a
nomádok sem választották vadászmezejüknek az országot.
Ráadásul ott van Aya és Bella is. Bennük megbíztam.
-Mit szólsz kicsi lány, megnézed Japánt?
Egy mosolyt kaptam válaszul.
-Komolyan azt hiszem érted amit mondok.
Nem akartam Japániig futni a gyerekkel, ezért vettem egy repjegyet
és elindultam, hogy biztonságba helyezem a lányom.
(Edward)
Alig elhatároztam, hogy megpróbálok viszonylag normálisan élni
a szerelmem nélkül, jött a felismerés Jassper részéről.
-Edward, most mit tegyünk?
„Nem tehetek semmit, nem tudjuk megtalálni Őket.”
-Edward?
-Semmit. Nem tehetünk semmit.
Bármennyire is szeretném letépni a fejüket, nem tudok semmit
tenni.
-Aro, keresést indít. Bármennyi időbe is telik, de megtalálják.
Akkor értesít minket és bosszút állhatsz.
-Bosszú? Még, ha meg is találják Őket és
meghalnak, az nem hozza vissza Bellát.
-Ez igaz anya, de legalább megbűnhődnének.
-Nem tudom, hogyan de mostantól meg kell próbálnunk
tovább lépni. Bella meghalt és nem jön vissza.
-Edward!?
-Nem, Alice. Ennek így kell lennie. Soha semmi nem lesz már olyan,
mint Bellával, de itt vagytok Ti a családom, majd valahogy megleszünk.
Mondtam, majd felmentem a szobámba.
(Ruki)
Bellának voltak fájdalmai, de tartotta magát.
-Aggódom Brendonék miatt. Charlotte már biztos megszült.
Majdnem két hónapos terhes vagy Bells és már rég
nem beszéltünk velük.
-Ne aggódj biztos csak elfoglaltak a baba miatt és ne felejtsd el, hogy
Charlotte a szülés után vámpír lett.
-Feltéve, ha minden jól ment.
-Ruki, ne idegesítsd Bellát.
-Hagyd csak, igaza lehet. Remélem minden rendben van velük és
, hogy az Én kislányommal is minden rendben lesz.
-Szóval már Te is úgy véled, hogy lány lesz?
-Nem tudom, de Ruki csak is úgy beszél róla, talán csak megszoktam.
Mindegy mi lesz, Ő Edward gyermeke és ez a lényeg.
-Hozom a vért a kicsinek.
-Szörnyű, de kezdek hozzászokni.
-Nem árt elvégre hamarosan Neked is ez lesz a táplálékod.
-Tudom, de akkor már vámpír leszek.
Kicsit félek.
-Mitől?
-Újszülött leszek. Veszélyes rátok és a kicsire is.
Mi van, ha mire tudom kontrollálni magam, addigra már fenőt lesz?
Amilyen gyorsan a pocakomban növekszik...
-Ne aggódj nem maradsz le semmiről, mi majd vigyázunk mindkettőtökre.
-Miután ezt megittad irány az ágy.
-Igen is apu.
Bella felhörpintette a vért majd Aya felvitte a szobájába.
-Szerinted jogosan aggódik?
-Igen, attól tartok. Brendon elmondása alapján, miután megszületik
gyorsabban fog nőni, mint az emberek.
Odafentről dúdolás hallatszott.
-Mindig ezt dúdolja a kicsinek.
-Meg önmagának is, hiszen az Ő altatója.
Bella már két Órája aludt, mikor vámpír szagot éreztem.
-Aya!
-Tudom.
De nem támadott ránk, hanem csengetett.
-Ismered?
-Olyan furcsa ez az illat.
-Kinyitom, Te készülj, hogy Belláért tudj menni.
-Értem.
Aya elindult és kinyitotta az ajtót, de a félelmünk alaptalan volt,
Brendon állt az ajtóban.
-Gyere be.
-Köszönöm.
Beljebb jött és csak akkor vettem észre a
csöppséget akit a karjában tartott.
-Ő a lányod?
-Igen Ő az, Charlotte Mary.
-Gratulálok. Hol a boldog anyuka.
Brendon arcán sötét árny suhant átt.
-Letehetném valahová?
-Persze, a kanapé nagy és kényelmes.
-Vagy felvihetjük...
-Nem, a közelemben akarom tudni, még egy kicsit.
-Rendben.
Letette a kanapéra és párnákkal vette körül.
-Mi történt barátom?
-Charlotte, meghalt.
-Hogy?
-A baba korábban jött. Elmentem vadászni, hogy ne keljen magára hagynom később,
mire visszaértem Charlotte mér meghalt.
A kanapén feküdt vérbe fagyva.
-Sajnálom.
-Nem tudom mennyi ideig, de csak bámultam a testét, aztán észbe kaptam és megkerestem a lányom.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem Ő tehet róla.
Olyan gyönyörű és okos.
-Segíthetünk valamiben? Itt maradhatnátok.
-Ezért jöttem. Elbújtunk egy erdei kis házba, de megtalált a Testvériség.
Nem kaptak el, de olyan helyet kerestem ahol nem fordulnak elő gyakran a
fajtánk képviselői.
-Jól tetted, hogy ide jöttél. Addig maradtok ameddig akartok.
-Köszönöm, de Én nem maradhatok. Félek, hogy valahogy engem követnek.
Nem sodorhatlak veszélybe benneteket és Bellát. Viszont a kicsit itt hagynám.
-Maradj, majd valahogy megvédünk.
-Nem Ruki, bőven elég, ha Carlottera vigyáztok.
-Bízhatsz bennünk, megvédjük.
-Köszönöm Aya. Mi van Bellával?
-Jól viseli, bár vannak fájdalmai, még pár hét és Ő is megszül.
-Vigyázzatok rá, ne kövessétek el azt a hibát, mint Én.
-Nem Te tehetsz róla.
-De igen.
Mondta, majd a lányához lépett.
-Nagyon szeretlek kicsim és a mami is szeretett.
Itt kell, hogy hagyjalak, de tudnod kell, hogy szeretlek és
amint lehet vissza jövök. Itt biztonságban leszel.
A barátaim vigyáznak rád.
Szeretlek.
Adott egy puszit a homlokára, majd az ajtóhoz ment.
-Köszönöm.
Ennyit mondott aztán elment.
Charlotte sírni kezdett.
-Semmi baj kicsi lány, semmi baj.
Aya felvette és ringatni kezdte.
