24.fejezet


(Alice szemszöge)

Justin már két hete van velünk és eléggé jól halad
ami az áttérést illeti.
-Menjünk be oda is.
Mondta Rosalie. Miközben egy újabb üzletet szemelt ki.
Próbáltunk úgy élni, mint azelőtt, de persze nem ment.
Miután jó pár üzletet kifosztottunk, hazaindultunk.
-Mi volt ez?
Kérdezte Rose, miközben beletaposott a fékbe.
-Valami átment előttünk az úton.
-Nagyon gyors volt.
Kiszálltunk a kocsiból, kíváncsiak voltunk,
hiszen mondjuk egy szarvas nem lehetett olyan gyors.
-Érzed ezt?
-Igen, vámpír.
Bementünk az erdőbe. Éreztük az illatát.
-Ne bujkálj gyere elő.
-Nem bántunk.
-Miből gondolod, hogy tudnátok?
Tette fel a kérdést miközben elénk sétált.
Gyönyörű volt, hasonlított Rosaliera.
-Szia, Alice vagyok, Ő pedig a testvérem Rosalie.
-Én Chelsee vagyok.
-Várj! Chelsee?
-Igen ez a nevem, már jó régóta.
Talán van vele valami baj?
-Nem. Te itt élsz?
-Régen itt éltem, manapság ott ahol szeretnék.
Sokat utazom.
-Nem ismersz véletlenül egy Justin nevű fiút?
-Én...ezt miért kérdezed?
-Nos mi a közelben lakunk egy szigeten.
Néhány napja velünk él egy fiú akit így hívnak.
Azt mondta egy Chelsee nevű lányt keres, aki itt született.
Elgondolkodott.
-Veletek él most?
-Igen, otthagyta a családját, mert már nem tetszett neki az életvitelük.
Meghatódott, majd apró mosoly jelent meg a száján.
-Elkísérnétek hozzá?
-Persze. Gyere.
Beszálltunk a kocsiba.
Chelsee, csak bámult ki az ablakon.
„Biztosan a gondolataiba merült.”
A szigetre, csak egy híd vezetett át.
A szárazföldtől pár perc volt az út.
Rose leparkolt a ház előtt, majd kiszálltunk.
-Szép ház.
-Köszönjük.
Jasper jött ki elénk, mikor meglátta vendégünket kérdőn nézett rám.
-Jazz Ő itt Chelsee. Az úton találkoztunk vele.
-Chelsee Ő a férjem Jasper.
-Hello.
-Örvendek. Az a Chelsee?
-Úgy tűnik.
Bementünk a házba.
-A többiek?
Kérdezte Rosalie.
-Elmentek vadászni, nemsokára jönnek.

(Justin szemszöge)

A vadászat jól ment, de a vér íze az nem volt az igazi.
Más volt, mint az emberi.
A többiek szerint, csak hozzá kellett szoknom.
-Végeztél?
-Igen, mehetünk.
Cullenék nagyon figyelmesek voltak velem.
Pár napja elmesélték, hogy mi történt Edward menyasszonyával.
Bizalmukba avattak és befogadtak maguk közé.
Ahogy közeledtünk a házhoz, megéreztem egy ismerős illatot, ismerős volt
mégis kicsit más.
Gyorsabban kezdtem el futni.

(Edward szemszöge)

Justin nagyobb sebességre kapcsolt.
Mi is gyorsabban kezdtünk el futni, mert idegen szagot éreztünk a házban.
A srác szinte feltépte az ajtót.
A nappaliban egy szép lány állt.
Justin, csak bámulta Őt.
-Mi az már nem is üdvözölsz?
Kérdezte.
Justin megköszörülte a torkát.
-Úgy illik, hogy a fiatalabb köszöntse az idősebbet.
-Igazad van.
Felelte, majd szaladni kezdett és Justin nyakába ugrott.
A padlón kötöttek ki.
-Annyira hiányoztál.
-Te is nekem Chelsee.
„Szóval Ő az akit keresett.”
-Hogy kerülsz Te ide? Csak nem jött meg a testvéreid esze?
-Nem. Megszöktem.
-Akkor Antoan, most dühöng.
-Minden bizonnyal.
-Nem számít. Annyira jó, hogy eljöttél onnan.
-Már korábban is megtehettem volna.
Mondta Justin bűnbánóan.
-Hé, ezt ne csináld. Nem tehettél mást, Ők a családod.
Chelsee szorosan magához ölelte a fiút.
Percekkel később keltek csak fel.
-Hello, Chelsee vagyok.
-Én Edward vagyok, Ő pedig Emmet.
-Hali.
-Mióta vagy itt és egyedül jöttél el?
-Igen egyedül, két hete vagyok itt. Téged kerestelek.
Reméltem, hogy felbukkansz.
-Itt vagyok, bár majdnem nem jöttem. Japánban találkoztam egy lánnyal
aki kedves volt. Később meglátogatom. Örülök, hogy végül idejöttem.
Mesélj, mi van veled, mindent tudni akarok, Tara, hogy van?
-Mi magatokra hagyunk, beszélgessetek csak.
Elvonultunk a saját szobáinkba, magukra hagyva Justinékat.
Órákig beszélgettek, közben megérkeztek a szüleink is.
Bemutatkoztak, majd Ők is magukra hagyták Őket.
-Isabella?
Hallottam kedvesem nevét.
Azonnal lementem. Chelsee a zongoránál állt és Bella képét tartotta a kezében.
-Honnan tudod a nevét?
-Ő mondta.
-Mikor találkoztatok?
Kérdezte Alice, mert időközben a családom többi tagja is lejött.
-Pár napja, azt mondta Isabellának hívják és a nővérével él.
-Az lehetetlen, Bella meghalt.
-Hát ezen a képen ember, de biztos hogy vele találkoztam.
-Hogy érted ezt?
-Akivel Én találkoztam az vámpír volt, de biztosan Ő az.
Az arca, a haja, persze kicsit máshogyan fest hiszen már vámpír,
viszont biztos, hogy Ő az.
-Hol találkoztál vele. Merre van és...
-Edward nyugodj meg.
Szólalt meg apám.
-Elmondanád nekünk, hogy hol találkoztál vele.
-Persze, Japánban, vadászni voltam az erdőben, mikor találkoztunk.
Óvatos volt, de kedves. Ti ismeritek Őt?
-Igen, Ő Edward menyasszonya volt, de az esküvő előtt megölték.
-Legalább is ezt hittük.
-Azt már tudjuk, hogy Jane összejátszott Markkal. Tehát lehet,
hogy hazudott mikor azt mondta, hogy Bella meghalt.
-De mi haszna ebből?
-Szenvedést okozni.
-Van valami abban, amit Jasper mond.
-Bella él.
Mondtam és nem bírtam felfogni, miért nem éreztem, hogy él
Justin elmesélt mindent Chelseenek..
-Akkor mire várunk?
-Ezt, hogy érted.
-Én tudom hol van, menjünk és keressük meg.
-Igaza van.
Mondtam.
-Várj Edward. Nem lenne jó, ha csalódnál.
Lehet, hogy csak véletlen, hogy hasonlít rá.
-Meg fogjuk keresni, de ne éljük bele magunkat.
Fájdalmas lenne, ha mégsem Bellát találnánk Japánban.
-Szóval meg sem próbáljuk?
-De igen, természetesen utánanézünk.
A családom egyetértett, így összepakoltunk néhány holmit és elindultunk.
Elindultunk, mindannyian reménnyel telt szívvel.