23.fejezet

(Carlisle szemszöge)

Justin leült a nappaliban.
-A nevem Dr. Carlisle Cullen, Ők pedig a családom:
Esmee a feleségem, Edward és Jasper a fiaim és Alice a lányom.
A másik két gyermekem a városba ment.
-Justin vagyok,de ezt már tudjátok.
Mire vagy pontosan kíváncsi?
Kérdezte Edwardot.
-Előbb Edward bocsánatot kér.
Mondta Esmee.
-Na, de...
-Semmi de fiam.
-Rendben. Sajnálom, nem akartam erőszakos lenni.
-Semmi gond, csak kicsit fura volt.
Szerencséd van, régebben gondolkodás nélkül megöltelek volna.
Néma csend lett a szobában.
-Még jó, hogy megváltoztál.
Mondta Edward.
-Szóval, hogy mindenkinek tiszta legyen, meséld el az elejétől.
-Rendben.Sok évvel ezelőtt nekem is volt egy családom.
Igaz mi a „hagyományos” étrendet választottuk.
Áron volt az apánk, Ő változtatott át minket, két bátyám és egy nővérem volt.
Minden jól ment egészen addig amíg Áron szerelmes nem lett.
-Az miért baj?
-Alice hagyd, hogy befejezze.
-Bocs.
-Azért, mert a Nő halandó volt.
A bátyámnak nem igazán tetszett a kapcsolatuk.
-Kapcsolat?
-Igen Cara viszont szerette Őt, annak ellenére, hogy tudta mik vagyunk.
Áronnak nem kis önfegyelembe került, hogy ne bántsa Őt,
mikor közelebb kerültek egymáshoz.
Tara és Én nem elleneztük hiszen az érzéseink ellen nem tehetünk semmit.
Antoannál akkor szakadt el a cérna, mikor a családunk még egy személlyel bővült.
Áron és Cara közös gyermekével.
-Közös gyerek, ezt hogy érted?
-Josht, Áron nemzette.
Mindenki tanácstalanul,értetlenül nézte a fiút,
kivéve Edwardot.
-Dehát a vámpíroknak nem lehet gyerekük.
-Ami azt illeti ez nem teljesen igaz.
A vámpír férfiaknak lehet.
Amint azt tudjátok az idő úgymond megáll számunkra,
mikor átváltozunk.
-Igen ezért nem eshetünk teherbe.
-Így van, a nőknél sajnos ez a helyzet, hiszen Ők nem mindig alkalmasak
a fogantatásra, ha értitek?
-Igen értjük.
„Ezen Én még soha nem gondolkoztam el.”
-Azok a férfiak akik már emberi életükben is nemzőképesek voltak
az átváltozás után is képesek rá, hiszen náluk az örökítő anyag
folyamatosan jelen van a szervezetükben.
Nem igazán vagyok jó az ilyen magyarázatokban,
Tara jobban eltudná mondani,
de azért értitek igaz?
-Persze értjük. Hihetetlen, hogy erre Én még nem gondoltam.
Ebben az esetben egy emberi Nő képes teherbe esni egy vámpír férfitól.
-Igen így van.
Párpercig mindenki a halottakon gondolkozott.
Justin türelmesen várt amíg megemésztjük ezt az igen fontos információt.
-Miért volt baj, hogy megszületett ez a baba?
Én bármit megadnék azért, hogy anya lehessek.
Monda Alice.
-A terhesség teljesen más, mint az átlagos emberi babáknál.
Kilenc hónap helyet három amíg kifejlődnek az anya méhben és ez idő alatt
nagy fájdalmakat okoznak az anyának.
Az emberi táplálék mellett vért is fogyasztaniuk kell.
A szülésbe pedig az anyák belehalnak.
Nem tudok olyan esetről, mikor az anya túlélte volna.
Cara is belehalt a szülésbe. A kis Josh gyönyörű baba volt,
Áron szerette Őt és mivel kicsi és különleges volt,
több figyelmet fordított Rá, mint ránk.
Tara és Én ezt megértettük,de
Antoan és Kevin úgy érezte apánk elhanyagolt minket.
Egy nap Áron elment vadászni és ezalatt a bátyáim megölték Josht.
Áron nagyon dühös és szomorú volt.
A vér szerinti fiát megölték és úgy érezte a másik két fiát is elvesztette.
Nem bántotta Őket,de nem akarta többé, hogy velünk éljenek.
Kevinék ketten összefogtak és mérgükben végeztek vele is.
Minden összeomlott, Tara és Én nem ismertünk mást,
nem tudtuk hová mehetnénk, így maradtunk
a testvéreinkkel bár nem volt semmi olyan, mint régen.
Antoan teljesen megőrült, vámpírokat toborzott és megalapította a
Testvériséget, melynek az a célja, hogy minden félvér babát és a szüleiket elpusztítson. Az ilyen babákat a fajtánk szégyenének tartja, ráadásul Őket okolja a családunk széteséséért is. Nem sok ilyen gyerek születik hiszen az ember vámpír kapcsolat ritka. Ráadásul miután, szóval...
-Megöltétek a gyerekeket és az apákat.
Fejezte be Edward.
-Igen, ezek után minden nyomot eltüntettünk.
Így a Testvériség tagjain kívül senki nem tud még arról sem, hogy ez lehetséges
lenne.
-Azt mondtad Tarának hívják a nővéred akkor ki az a Chelsee?
-Chelsee később csatlakozott hozzánk, de Neki is elege lett az értelmetlen
gyilkosságokból, így elhagyott minket.
-És most Te is eljöttél.
-Igen, ott sem kellett volna maradnom, nem lett volna szabad megtennem azt a sok rosszat. Szembe kellett volna szállnom velük, de nem tudtam, hiszen a testvéreim, viszont már nem bírtam tovább.
Antoan már nem testvérként tekint ránk, hanem tökéletes gyilkosként, akik végrehajtják az őrült parancsait.
-Ez borzalmas, de ha jól tudom sokkal jobb, hogy Te tetted meg, mint
más, hiszen a Te képességed fájdalommentes.
-Ez nem segít túl sokat.
Látszott rajta és Jasperen is, hogy mennyire szégyenli és utálja magát.
-Eljöttél, úgy döntöttél, hogy elég volt ez nagy dolog.
-El sem kellett volna kezdenem.
Mondta, majd felállt és az üvegajtóhoz lépett.
-Meg kellene halnom, de szeretném még látni Chelseet előtte.
Elegem van a gyilkolásból, ezért is döntöttem az áttérés mellett,
soha többé nem akarok bántani senkit, míg élek.
Aztán a pokolban, ha létezik, majd késéggel fogadom a büntetésem.
-Jól van, itt maradsz velünk, mi segítünk Neked mindenben,
kivéve a halál részt.
A Te halálodnak sem lenne értelme.
Mondta Alice, mikor odament hozzá.
-Nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz.
-Mi a képességed?
Kérdezte Jasper. Engem is érdekelt,
de úgy gondoltam majd később kérdezek rá.
-Egy érintésemmel eltudom venni bárki életét.
Egy igazi szörnyeteg vagyok.


(Chelsee szemszöge)

Rettenetesen unatkoztam.
Bár Japán tetszett.
-Talán meg kellene keresnem azt a lányt.
Mondtam magamnak.
Mégsem fordultam vissza.
Elhatároztam, hogy inkább meglátogatom a szüleim kriptáját.
-Később még visszajöhetek.
Mondtam, majd elindultam emberi életem helyszínére.


Tudom nem sikerült valami izgalmasra, igazából cseppet sem az.
Remélem nemsokára jobb fejezeteket tudok majd írni.
Senkire nem haragszom, ha csalódott Én is így vagyok vele.
Köszönöm, a rendszeres olvasóknak és a kritikaíróknak is.
Annak is örülök, ha csak egy személy olvas.
Az kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül az ihlethiánnyal.
Remélem hamarosan homlokon csókol a Múzsa engem és a hasonló cipőben járó többi írót is.
Köszönöm mindenkinek és sajnálom.