2010. május 13., csütörtök





22.fejezet


(Justin szemszöge)


Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek magammal.
A családomon kívül nem sok vámpírt ismertem.
Egy valamiben viszont biztos voltam, soha többé nem akartam megölni
senkit. Sem embert, sem pedig vámpírt.
-Mihez kezdjek most?
Arra gondoltam talán megkeresem Chelseet.
Vele mindig jól kijöttem, Ő már rég ott hagyta a Testvériséget.
Nem tudtam hol lehet. Chelsee Kemiben született, az egy kisváros Finnországban.
Ezt szem előtt tartva északnak indultam.


(Alice szemszöge)

-Drágám, ne erőltesd!
Szólt Rám kedvesem.
Egy ideje próbáltam előidézni a látomásaimat, de nem ment.
-Én, csak... ez olyan rossz, mindig is voltak látomásaim,
most pedig semmi.
-Tudom, de mikor eljön az ideje újra látod majd
a jövőt.
-Ezt meg honnan veszed?
-Bízom benned.
Mondta, majd magához ölelt.
Fél éve, hogy elköltöztünk, fél éve, hogy Bella halott.
David és Kate úgy döntöttek meglátogatják Tányáékat.
Davidnek könnyen tudott uralkodni magán,
ezért nem volt senkinek kifogása
az utazás ellen.
-A többiek?
-Emmett és Rosalie bementek a városba,
Carlisle és Esme vadásznak, Edward pedig a szobájában.
-Nagyon próbálkozik.
-Igen így van. Érzem a fájdalmát, de azt is, hogy próbál nem állandóan
arra gondolni. A kedvünkért próbálkozik.
-Igen, ebből is látszik, hogy Bella megváltoztatta,
a régi Edward, nem próbálkozna, már rég kitalált volna valamit,
valami hülyeséget, hogy meghaljon.
Hirtelen rám tört egy látomás.
Régen tapasztalt érzés tört rám.


(Jasper szemszöge)

Alice hirtelen megdermedt és a tekintete üveges lett.
„Látomás”
-Drágám, drágám jól vagy?
Kérdeztem, mikor újra a jelenben volt-persze, csak képletesen.
-Remekül vagyok.
Mondta mosolyogva, nem a régi mosolya volt, de régóta az első.
-Mit láttál?
-Vendégünk érkezik.
-Mikor?
-Pár perc múlva.
Mondta, majd elindult.
-Most hová mész?
-Edwardhoz.
-Itt vagyok.
Szólt az említett a lépcső aljáról.
-Látogatónk érkezik.
-Kicsoda?
-Még nem ismerem, külsőre fiatal, szőke és nem rég állhatott
át az állati vérre, legalábbis a szeme színéből erre következtettem.
-Ellenséges vagy....
-Nem, nem láttam, hogy ellenséges lenne.
-Azért legyünk óvatosak.
-Felhívom a többieket.
Edward tárcsázta Carlisle, majd Rosalie számát.


(Edward szemszöge)


Beszéltem Carlisle-al ás Rosalieval is.
-Itt van.
Mondta Alice lelkesen. Régen volt ennyire eleven.
Jót tett, hogy újra volt látomása.
„Vajon kik laknak itt?”
Ez volt az első gondolat amit az idegentől hallottam.
Húgom nem bírt magával így nem várt a kopogásra, kinyitotta
a vámpír előtt az ajtót.
-Szia! Alice vagyok.
Gyere be.
-Hello!
Köszönt kissé félszegen.
-Ő itt a férjem Jassper és Ő a bátyám Edward.
-Justin vagyok.
-Megkérdezhetem, hogy miért jöttél ide?
Tettel fel Jazz a lényegre törő kérdést.
-Igazából, keresek valakit.
-Kit?
-A neve Chelsee és itt született Kemiben. A szárazföldön
megéreztem néhány vámpír szagát és így jutottam el idáig.
-Nem ismerjük a lányt.
-Akkor kösz, megyek tovább.
-Nem maradsz egy kicsit?
Mesélhetnél magadról.
-Nem szeretnéd hallani az élettörténetemet hidd el.
Mondta, majd rengeteg minden játszódott le a fejében.
Az átváltozása, a testvérei, aztán egy kisbaba...
-Ez nem lehet igaz.
Mondtam hangosan.
-Baj van?
-Mond, hogy csak élénk a képzeleted és amit a fejedben láttam az nem igaz.
-A fejemben?
Kérdezte meglepetten.
-Edward gondolatolvasó.
-Nekem mennem kell.
Megfordult és elakart menni.
Mindent tudtam róla, a képességét, az elhatározását,
így nem féltem megállítani.
-Engedj el.
-Nem akarlak bántani.
-Nem is tudnál.
-Sokat tudok rólad, az előbb visszaemlékeztél mindenre.
Csak mond el kicsit részletesebben.
Ráadásul Velünk maradhatnál, nem könnyű áttérni.
-Egy családdal könnyebb.
-Mi folyik itt Edward?
Kérdezte Carlisle, amint belépett anyánkkal az oldalán.
Ő csak annyit látott, hogy egy vámpír karját szorongatom.
-El akart menni...
-Akkor engedd el.
-Nem, mert el kell mesélnie néhány dolgot.
Biztos vagyok benne, hogy ez Téged nagyon fog érdekelni.
Figyelj, maradj itt, segítünk Neked, aztán mikor már teljesen
képes vagy uralkodni magadon, segítek megkeresni Chelseet.
Láttam és hallottam, hogy megfontolja a dolgot.
-Jól van, elmondok mindent, amit tudni akarsz.