14.fejezet


(Alice szemszöge)

Megérkeztünk a szigetre. Csendes és szép hely volt. Máskor mindenki kibújt volna a bőréből, de akkor.
-Nagyon szép Alice.
Mondta Esme. Őszintének hangzott és próbált egy kis lelkesedést is belevinni, de nem nagyon ment neki.
-Igen húgi, jól választottál, mint mindig.
-Menjetek válasszatok szobát.
Mindenki elindult kivéve Davidet és Katet.
-Ti nem mentek?
-Nekünk is lesz szobánk?
-Persze, vagy jobban szeretnétek az erdőben „aludni”?
-Nem.
-Külön szobát is választhattok hely van bőven.
Mondtam aztán elindultam a sajátom felé.
Jasper már bent volt. Az ablakon bámult kifelé.
-Nem értem.
Mondta elgondolkozva.
-Mit?
-Ezt az egészet. Valami itt nem stimmel.
-Ezt, hogy érted?
-Eddig egyetlen egy Volturi sem szegült ellen, erre Mark
Megvetéssel mondta ki a nevét.
-Megöli Bellát? Ráadásul ott van Jane.
-Vele mi van?
-Ő Aro testőre. Semmi képen nem mehetett volna el nélküle.
-Ezek már nem számítanak szerelmem. Bella halott. Viszont, ha ez segít neked, akkor csak törd a fejed.
-Sajnálom kedvesem.
-Annyira hiányzik.
Jasper odajött és magához ölelt.
-Tudom Alice, tudom.
A nap végére már berendezkedtünk.
Emmet, Rosalie, David és Kate elmentek körülnézni a szigeten.
Carlisle és Esme a nappaliban ültek szótlanul.
Jasper és Én a szobánkban voltunk. Edward pedig az
udvaron ült és a semmibe bámult.
Így kezdtünk neki az új életünknek. Gyásszal és keserűséggel.


(Bella szemszöge)

Brendon a telefonhívás után visszajött.
-Ruki várni fog rád a reptéren. Éjszakai járattal mész. Rendben?
-Persze, köszönöm. Tudja, hogy ember vagyok?
Kérdeztem már sokadjára.
-Igen, nem lesz gond.
-Kezdhetjük?
Kérdezte Charlotte és a kezében ott volt a festék.
-Igen, de majd Én elintézem, Te terhes vagy,
nem kellene ilyesmivel érintkezned.
-Semmi gond Bella. Az Én babám erős.
-Rendben, ha így gondolod.
Bementünk a fürdőbe és nekikezdtünk.
-Amint megérkezek vissza festem.
Mondtam.
-Ez nem Én vagyok.
-Rendben Te tudod, bár szerintem jól áll Neked ez a szín.
-Kösz.
Mondtam, de aztán hányingerem támadt.
-Charlotte, kimennél? Azt hiszem hányni fogok.
-Persze.
Azzal távozott is, Én pedig célba vettem a WC kagylót.
-Jól vagy?
-Igen. Egy perc.
Válaszoltam aztán feltápászkodtam a földről és kiöblítettem a szám.
„Csak nem beteg vagyok?”
Kimentem és Charlotte aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Bella?
-Jól vagyok. Biztos megfáztam.
Érthető is lett volna, végül is kitudja meddig a jéghideg folyóban sodródtam.
-Rendben, pihenj egy kicsit.
-Mikor indul a gép?
-Délután hatkor. Így éjszaka fogsz megérkezni.
Felelte Brendon.
A gyomromban furcsa dolgokat éreztem, nem tudtam mi lehet az, így betudtam
a szörnyű események és az utazás következményének.
Négy órakor elköszöntem Charolotte-tól.
-Mindent köszönök. Vigyázz magatokra.
-Te is vigyázz magadra. És hívj, ha megérkeztél.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Engem üldöznek, nem akarok bajt hozni rátok
és a kicsire. Nagyon hálás vagyok. Szia Charlotte.
Brendon vitte a kevés csomagomat. Beszálltunk a taxiba és elindultunk a reptérre.
-Bella...
-Köszönök mindent Brendon. Hálás vagyok és nem csak a papírokért.
Kérlek vigyázz a családodra és ha lehet hívd fel Rukit, mikor megszületik a baba.
-Megígérem.
-Most menj vissza.
-Viszlát Bella.
-Isten veled.
Egy nem túl meggyőző mosoly és egy ölelés után felszálltam a gépre.
A gépre, mely az ismeretlen új életem felé vitt.

13.fejezet

(Bella szemszöge)

Mikor felébredtem Charlotte a konyhában munkálkodott.
-Jó reggelt Bella! Gyere kész a reggeli.
-Szia! Nem igazán vagyok éhes.
-Mikor ettél utoljára?
-Nem tudom.
-Gyere, nem szabad elhanyagolnod magad.
Felkeltem a kanapéról és a pulthoz ültem.
-Omlett jó lesz?
-Igen köszönöm.
Leült velem szembe és Ő is hozzálátott a reggelihez.
-Brendon hol van?
-Vásárol néhány dolgot.
-Értem.
Nagyon kíváncsi voltam néhány dologra, de mégis, hogy kérdezhettem volna rá?!
-Bella? Szeretnél valamit?
-Ezt, hogy érted?
-Úgy látom mondanál valamit, de nem mered vagy nem tudod, hogyan.
-Nos igazából, nagyon kíváncsi vagyok.
-Mire?
-A terhességeddel kapcsolatban.
-Kérdezz nyugodtan, amire tudok válaszolok.
-Annyit már tudok, hogy gyorsabban fejlődik, mint egy emberi baba.
-Igen.
-Mégis milyen gyorsan?
-A férjem szerint 3 hónapos korában olyan lesz, mint az átlag babák a kilencedik hónapban.
-Akkor 3 hónapos terhesen fogsz szülni?
-Igen. A kicsi utána is gyorsabban fog fejlődni.
-De akkor, hamarabb meg is hal?
-Nem. Mi is megijedtünk, de Brendon beutazta a világot, hogy kutasson és találkozott egy vámpírral, aki szintén félvér, de már 150 éves.
-Ez, hogy lehet?
-Azt mondta, hogy 7-8 év alatt elérte a 17-18 éves kort külsőre és utána nem öregedett tovább.
-Ez hihetetlen. És a tulajdonságai?
-Ugyan azok, mint a vámpíroknak annyi különbséggel, hogy nem csillog a napfényben, van szívverése és emberi táplálékon is képes élni.
Teljesen össze voltam zavarodva. Soha nem gondoltam arra, hogy anya legyek, miután Edwardba szerettem már nem is érdekelt, de akkor látva Charlotte meggyötört testét és azt, hogy mindezek ellenére mennyire várta a kicsit elgondolkoztam, hogy milyen is lenne egy ilyen baba Edwardtól.
„Biztosan gyönyörű lenne, mint az apja és a többiek voltak. Egy kicsi Edward.
Ez már soha nem jön össze.”
-Jól vagy?
-Igen, ne haragudj.
-Semmi gond.
-Kérdezhetek még valamit?
-Persze.
-Nem félsz?
-De félek. Nem attól, hogy meghalok hanem attól, hogy úgy halok meg, hogy nem látom a babámat. Tudod nekem az a fontos, hogy Ő jól legyen. Nem számít mi lesz velem, mert tudom, hogy Brendon megtudja majd védeni és szeretni fogja.
-Remélem minden rendben lesz veletek. Jó lenne, ha tudhatnám, hogy valakik boldogok. Én már soha nem leszek az.
-Ne mondj ilyet. Nem tudhatod, mit hoz a jövő.
-Nekem Edward nélkül nincs jövőm Charlotte. Csak várom az elmúlást, ráadásul amilyen szerencsétlen vagyok jó sokáig várhatok a halálra.


(Charlotte szemszöge)

Megkedveltem Bellát. Sajnáltam szegényt, sok mindenen keresztül ment, hogy boldog legyen a szerelmével, aztán egy őrült alak mindent elrontott.
„Ilyen múlandó a boldogság?”
Bella segített, pontosabban elmosogatott és összepakolt a konyhában.
Brendon 11 körül ért haza.
-Sziasztok.
-Szia szívem.
-Hello.
-Bella, hoztam Neked néhány dolgot.
-Nekem? Mit?
Kedvesem kipakolt a szatyrokból.
-Vörös vagy szőke?
-Hogy?
-Arra gondoltam, amíg menekülsz befesthetnéd a hajad. A vámpírok ellen nem jó, de az emberek felismerhetnek. Sosem lehet tudni.
Bella elgondolkozott.
-Szőke, a vörös túl feltűnő a számomra.
-Rendben. Szóval tudod már hová mész innen?
-Jane szerint minél messzebb annál jobb.
-Van egy nagyon jó barátunk Japánban.
-Igen Ruki. Kedvelni fogod.
-Vega, mint Én. Meg tud védeni, ha kell és tényleg jó társaság.
-Nem bánná, ha egy emberre kellene vigyáznia?
-Nem hiszem.
-Nem akarok senki terhére lenni.
Mondta.
-Bella, nem vagy a terhünkre és Ruki örülni fog. Fel is hívom, ha akarod?!
-Rendben. Japán szép lehet.
Brendon elment telefonálni.

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak Titeket!!!!!!
Sok dolgom van, elköltöztem, tanulok és más kellemet dolgokkal is szembe kellett néznem.
Nem mentegetőzőm, tudom nem ezt akarjátok olvasni. Hétvégén felteszem az új részt!
Bocsánat és sajnálom!