Köszönöm szépen:http://ros-alice.blogspot.com/
1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Magamról:Nem szeretek unatkozni.
Szeretek zenélni.
Két öcsém van.
Team Svájc.
Holnaptól napi 17 órát leszek házon kívül.
Blogok:http://szylu.blogspot.com/
http://twilightstorybydoriandbogi.blogspot.com/
http://sunset-zia.blogspot.com/
21.fejezet
(Tara szemszöge)
A kastély körüli erdőben sétálgattam, amikor megláttam
Justint a patak mellett üldögélni.
-Szia!
Köszöntem rá.
-Szia!
-Valami baj van?
-Miért?
-Mostanában olyan fura vagy.
-Fura?
-Igen, kedvetlen és sokat vagy egyedül.
Nem szórakozol.
-Unom az életem, ha egyáltalán annak nevezhetjük.
-Mégis miért?
-Miért?
Kérdezte és felpattant.
-Unom a gyilkolást, unom azt, hogy mást sem csinálok,
csak olyanokat kutatok fel akik, nem is ártottak Nekem.
Felkutatom és megölöm Őket. És miért?
Azért, mert két beképzelt őskövületnek, nem tetszik ahogy élnek, vagy akit szeretnek.
Mond, miért baj az, ha két lény szereti egymást és abból valami új születik?
-Nem tudom.
Mondtam őszintén és tényleg fogalmam sem volt, megértettem Őt.
Sokszor Neki kellett ártatlan kisbabákat megölni, csak azért, mert
félvérek voltak.
-Nem akarom ezt tovább csinálni, nem bírom tovább csinálni.
Tudod mennyire örültem a múltkor, mikor a csapattal nem találtuk meg azt a vámpírt és a babáját.
Boldog voltam Tara, és szerintem már nem is tudnám megölni Őket, vagy mást.
Állandóan itt vannak a fejemben, számos kisbaba kerek, pufók kis arcocskája
Akiktől elvettem az életet.
-Gondolj arra, hogy inkább Te a képességeddel, mint mondjuk
Miranda a puszta kezével.
Justin képes volt fájdalom mentesen, pusztán az érintésével ölni.
-A képességem, az átkom.
Lehajtott fejjel bámulta a kezeit.
-El fogok szökni.
Mondta.
-Mi? Mégis hova és hogy?
Meg találnak, tudod, hogy fontos vagy a családnak.
-Család? Az úgynevezett testvéreim hóhérnak használnak, Téged szeretlek,
de ha itt maradok megfogok bolondulni.
Érts meg kérlek!
-Megértelek.
Magamhoz öleltem.
-Vigyázz magadra!
-Te is.
Megfordult és elszaladt.
-Antoan és Kevin ennek nem fognak örülni.
Hallottam meg Arline hangját.
-Nem szólsz Nekik, még nem. Adj Neki egy kis időt.
-Miért tenném? Ő volt a kis kedvenc, a négy testvér közül a fiatalabbik,
erre elárulja a testvéreit, minket?!
-Nem árult el, csak elment.
Mondtam, majd előtte teremtem és megragadtam a nyakát.
-Ne felejtsd el, hogy ki vagyok! Nem szólsz egy szót sem, különben véged.
-Értem.
Elengedtem.
-Én elmondom a többieknek, kicsit később.
Megigazította a ruháját.
-Mi hír Brendonról és a gyerekéről?
-Semmi, egyenlőre nem tudjuk hol vannak.
-Értem.
-Egyébként úgy tűnik az a korcs egy lány.
-Nem kell így beszélned róluk.
-Mindegy, visszamegyek.
-Tartsd a szád.
-Igen is.
Arline fogta magát és vissza ment a kastélyba.
Én is elindultam, bár még nem állt szándékomban Antoanék elé
állni.
(Chelsee szemszöge)
Japánban még nem jártam, úgyhogy az lett a következő úti célom.
Régóta egyedül voltam már és bizonyos fokig meg is voltam úgy.
Senki nem szabta meg Nekem, mit csináljak vagy hová menjek.
Szabad voltam, de kicsit magányos.
Tokió közelében vadásztam,
mikor megéreztem egy másik vámpír illatát.
Elbújtam, bár ha Én éreztem valószínű Ő is megérezte a szagom.
-Érzem, hogy itt vagy.
Mondta.
-Nem bántalak, gyere elő nyugodtan.
A lány hosszú barna hajú volt, enyhe vöröses beütéssel.
-Szia.
Mondtam.
-Chelsee vagyok.
-Isabella.
Még enyhén pirosas volt a szeme, de láttam, hogy vega.
-Erre felé laksz?
-Igen nem messze.
-Te?
-Nekem nincs állandó lakhelyem.
Szabad vagyok, utazgatok a nagyvilágban.
-Jól hangzik, bár Én nem bírnám.
-Pedig fantasztikus érzés.
-És egyedül vagy?
-Igen, mint mondtam szabad vagyok.
-Értem.
-Te gondolom nem vagy egyedül, még látom a szemeden...
-Nem, nem vagyok. A Nővéremmel élek.
Nem akarsz velem jönni?
-Nem kösz. Csak bekapok valamit és megyek tovább.
-Biztos?
-Persze, de azért köszi.
-Nincs mit. Ha meggondolod magad itt megtalálsz.
-Szia.
-Viszlát.
(Bella szemszöge)
Chelsee érdekesnek tűnt, hasonlított Rosaliera.
Gyönyörű szőke haj, karcsú, kecses test.
Viszont nem tudtam pontosan ki Ő, ezért mondtam,
hogy a nővéremmel élek.
Miután elment hazafelé vettem az irányt.
(Tara szemszöge)
-Hogy tehette ezt?
Kiáltotta Antoan.
-Elárult a saját öcsém.
-Nem bírta tovább.
-Ne mentegesd Kevin!
Azt, hogy Chelsee évekkel ezelőtt elhagyott minket, még lenyeltem és nem
küldtem utána senkit, de az, hogy Justint elengedjem, ki van zárva.
-Mit akarsz tenni?
Kérdeztem.
-A lányok vissza hozzák.
-Nem Kevin. Te és Tara mentek utána.
-Na de...
-A többieket simán elintézné, de Benneteket szeret, nem ölne meg Titeket.
-Értettem.
Adta meg magát Kevin.
-Én nem megyek.
-Mit mondtál?
-Nem megyek, elakart menni és ehhez minden joga megvan.
Ne felejtsd el, hogy Ö nem egy a játék katonáid közül,
és Én sem. Hagyd békén vagy Rám többet ne számíts.
-Ezt nem mondod komolyan?
-Halálosan komoly vagyok Bátyám.
Hátat fordítottam és ott hagytam Őket.
Tudtam, hogy iszonyatosan dühös, de nem érdekelt.
Az egész annyira felesleges volt.
Minden akkor kezdődött, mikor a teremtőnk, akit apánknak tekintettünk,
beleszeretett egy halandóba.
Antoannak már az sem tetszett,
mikor a Nő teherbe esett és minden kétséget kizáróan apánktól,
akkor viszont kiakadt.
Azt akarta, hogy apánk vessen véget a terhességnek és
a szerelme életének is.
Áron persze nem tette meg. A Baba megszületett és hihetetlen volt.
Az anya belehalt a szülésbe, apánk pedig imádta a fiát.
Természetesen mindenki sokat foglalkozott a picivel kivéve a bátyám,
Ő gyűlölte. Szerinte apánk elhanyagolt minket és már nem kellettünk Neki.
Ez nem volt igaz, csak jobban odafigyelt Rá, hiszen kicsi volt és
Ő volt az első félvér Baba akivel dolgunk volt.
Antoan nem bírta, hogy apánk figyelme négy helyett ötünkre
oszlott, így egyik alkalommal,mikor apa vadászni ment
Kevinnel megölték a kicsi Josht.
Apánk nagyon dühös volt, három fiát vesztette el akkor.
Kevinék összefogtak ellene és kettőjüknek sikerült elintézniük
Áront is.
Justin és Én velük maradtunk, hiszen senkink sem volt rajtuk kívül.
Nem értettük egyet velük mégis maradtunk.
Így kezdődött az egész, szerintem Antoan beleőrült abba,
hogy megölte az apánkat és a félvérekre vetítette ki a tébolyát.
.-Nagyon mérges Rád ugye tudod?!
-Nem érdekel, Kevin.
Nem Justin fog Neki hiányozni hanem az ereje,
saját magán kívül nem szeret senkit, talán Téged leszámítva.
-Néha már abban is kételkedem.
Mondta.
-Akár hogy is, de Chelsee és most Justin árulása...
-Nem árulás.
-Következményei lesznek Tara, és csak remélni tudom,
hogy akkor a megfelelő oldalon állsz majd.
-És az melyik?
Kérdeztem, vállat vont és elment.
