17.fejezet.

(Jazz szemszöge)

Minden megváltozott. Semmi nem volt olyan, mint régen.
Gyakran jártam a sziget eldugott részeire egyedül,
nem bírtam sokáig a többiek
érzéseit. Kicsit könnyebb volt Kate és David társaságában,
de bennük meg bűntudat volt. Rosszul érezték magukat,
mert Bella halála kellett ahhoz, hogy találkozzanak.
"Igen, Bella halála, furcsa az egész."
A Volturi katonák sosem szegülnek ellen, erre Mark Aro határozott utasítása ellenére megölte a húgom.
Ezenkívül ott volt még Jane viselkedése is,
Ő Aro testőreként jött és csak úgy elment az engedélye nélkül,
ráadásul, egy ember halála miatt, akit még csak nem is kedvelt.
Teljesen érthetetlen az egész. Sokat gondolkodtam ezen,
persze nem említettem senkinek, egyedül Alicenek egyszer.
Minél többet járattam az agyam, annál különösebbnek tartottam a dolgokat.
Akkor is egyedül üldögéltem egy kisebb vízesésnél, mikor eszembe jutott valami.
-Jane benne volt.
Mondtam ki hangosan is amire gondoltam.
„ Csak így van értelme az egésznek, Jane segített Marknak, ezért ment el.
Nem várta meg Arot, mert akkor minden bizonnyal belenézett volna a fejébe.
Lebukott volna.”
Felkeltem a földről és a házhoz rohantam.
- Carlisle, Carlisle.
-Tessék, mi a baj?
-Hívd fel Arot.
-Miért?
-Hívd fel kérlek és kérdezd meg, hogy Jane ott van-e Volterában.
-Fiam...
-Kérlek.
-Rendben van.
Mondta, majd felment a telefonért.
-Jazz miért érdekel ez?
Kérdezte Emmet.
-Majd elmondom.
Két perc múlva jött vissza.
-Na?
-Jane nem ment vissza. Aro aggódik.
„ Sejtettem.”
-Most már elmondanád miért érdekel a kis csaj?
-Nem értitek igaz?
Kérdeztem és addigra már mindenki a nappaliban volt, kivéve Edwardot.
-Mit?
-Jane nem is akart vissza menni, azért ment el még Renáta és Aro előtt,
hogy Aro ne tudjon a fejébe nézni.
-Szóval titkolózik, és?
-Jaj Rosalie, azért nem akart, mert benne volt. Jane benne volt Bella meggyilkolásában.
A kijelentésemre mindenki csendbe burkolózott.
-Ez...
-Lehetséges. Gondoljatok csak bele. Jane sosem kedvelte Bellát,
utálta, hogy Aro akarta magának, gyűlölte amiért ember és Ő mégsem képes ártani Neki a képességével.
-Ez igaz szerelmem, de Jane mégis csak egy Volturi.
-Pont ez az. Az a dolga, hogy megvédje Aroékat és nem az, hogy nyomozósdit játsszon.
Maradnia kellett volna és Aroval visszamenni a városba, de Ő még mindig nincs otthon.
Szerintetek napokig keresne egy vámpírt aki – az Ő szemlélete szerint-, csak megölt egy embert?
Újabb csendben töltött percek. David szólalt meg.
-Mi van, ha Mark Őt is megölte?
-Jane erősebb nála, a tekintetével okoz fájdalmat.
-Ez azt jelenti, hogy Jane és Mark most is együtt lehetnek valahol?!
-Igen, csak az a baj, hogy még Dimitri képességével sem találhatjuk meg Őket.
-Mark ereje miatt.
-Edwardnak is tudnia kell.
Mondta Alice.
-Biztos ez? Nem elég fájdalmas így is?
-Nem Rose, Alicenek igaza van, joga van tudni.
-Anya ez már semmin sem változtat. Bella halott és nem bosszulhatjuk meg,
mert nem tudjuk. Min változtatna az a tény, hogy egy gyilkos helyett kettőt kellene gyűlölnie?
Két gyilkoson nem vehetne elégtételt.
-Nem, de tudnia kell.
-Újra beszélek Aroval, ha Ők is úgy vélik, hogy ez az elmélet lehetséges,
akkor elmondjuk Edwardnak.
-Szerintem így rendben lesz.
-Hol van Edward?
-Valahová az erdőbe ment.

(Edward szemszöge)

Semmi nem volt már rendben, mióta Bella meghalt senki nem volt a
régi. A családom elzárkózott az emberek elöl, egy szigetre költöztünk
amely más körülmények között csodás lenne. Egyedül Carlisle
járt be dolgozni a kórházba. Jazz sokat volt egyedül, de érthető volt miért.
Rosalie nem járt vásárolni, Emmet nem viccelődött, igaz néha próbálkozott, de
Ő is érezte, hogy nem igazán sikerültek a poénjai. Esme nem főzött, a konyha
most már tényleg csak a látszat kedvéért volt, nem mint ha bárki is jött volna.
Carlisle nem beszélt a munkájáról, elment, dolgozott, hazajött és ezt ismételte folyton.
Kate és David szerelmesek voltak, de mikor együtt voltunk alig értek egymáshoz,
nehogy rosszul érezzem magam. Figyelmes volt
tőlük, de felesleges. Lehet jobb lett volna Nekik, ha a Denali klánnal mennek.
Alice olyan volt, mintha kihalt volna belőle az a kis energia bomba, ami eddig
mindig benne lakott. Nem szervezkedett, nem talált ki semmit, sőt még a
képessége is csődöt mondott. A családi beszélgetések elmaradtak,
már csak egymás mellett léteztünk, külső szemlélőként úgy tűnhetett, mint
kilenc ismerős akik osztoznak egy házon.
Tudtam, hogy soha nem lesz olyan, mint azelőtt, de nem hagyhattam, hogy a családom elvesszen.
„A fájdalmunk megmarad, de valahogy meg kell gyógyulnunk.”
-Nem lesz könnyű, de valahogy rendbe kell jönnünk. Talán, ha Én
elkezdem akkor a többiek is visszatérnek korábbi mivoltjukhoz.
„ Fogalmam sincs, hogyan csináljam, de valahogy muszáj lesz.”
Vissza indultam a házhoz, emberi tempóban.

(Bella szemszöge)

Aya már jó ideje vizsgálgatott és néhány perce csendben volt.
-Mi a baj? Miért nem beszélsz már?
-Nyugi Bella, csak nem akartam elkapkodni, ezért többször is ellenőriztem
az eredményeket.
-És mi a bajom?
-Bella, szóval több vasra van szüksége a szervezetednek és pár vitaminból is
többet kell magadhoz venned.
-Szóval ennyi, vitaminhiány? Ez nem olyan nagy baj. Azt hittem rosszabb, olyan
arcot vágsz, mint aki azt akarta bejelenteni, hogy meg fogok halni.
-Attól tartok komolyabb, mint egy kis vitaminhiány. Bella kivel feküdtél le utoljára?
-Hát, ez most hogy jön ide?
Kicsit meglepett ez a kérdés.
-Csak, válaszolj kérlek.
-Csak egyetlen személlyel voltam egész eddigi életemben, és az Edward.
-Ettől tartottam.
-Aya, kezdek félni, mond meg mi a bajom.
-Bells terhes vagy.