13.fejezet

(Bella szemszöge)

Mikor felébredtem Charlotte a konyhában munkálkodott.
-Jó reggelt Bella! Gyere kész a reggeli.
-Szia! Nem igazán vagyok éhes.
-Mikor ettél utoljára?
-Nem tudom.
-Gyere, nem szabad elhanyagolnod magad.
Felkeltem a kanapéról és a pulthoz ültem.
-Omlett jó lesz?
-Igen köszönöm.
Leült velem szembe és Ő is hozzálátott a reggelihez.
-Brendon hol van?
-Vásárol néhány dolgot.
-Értem.
Nagyon kíváncsi voltam néhány dologra, de mégis, hogy kérdezhettem volna rá?!
-Bella? Szeretnél valamit?
-Ezt, hogy érted?
-Úgy látom mondanál valamit, de nem mered vagy nem tudod, hogyan.
-Nos igazából, nagyon kíváncsi vagyok.
-Mire?
-A terhességeddel kapcsolatban.
-Kérdezz nyugodtan, amire tudok válaszolok.
-Annyit már tudok, hogy gyorsabban fejlődik, mint egy emberi baba.
-Igen.
-Mégis milyen gyorsan?
-A férjem szerint 3 hónapos korában olyan lesz, mint az átlag babák a kilencedik hónapban.
-Akkor 3 hónapos terhesen fogsz szülni?
-Igen. A kicsi utána is gyorsabban fog fejlődni.
-De akkor, hamarabb meg is hal?
-Nem. Mi is megijedtünk, de Brendon beutazta a világot, hogy kutasson és találkozott egy vámpírral, aki szintén félvér, de már 150 éves.
-Ez, hogy lehet?
-Azt mondta, hogy 7-8 év alatt elérte a 17-18 éves kort külsőre és utána nem öregedett tovább.
-Ez hihetetlen. És a tulajdonságai?
-Ugyan azok, mint a vámpíroknak annyi különbséggel, hogy nem csillog a napfényben, van szívverése és emberi táplálékon is képes élni.
Teljesen össze voltam zavarodva. Soha nem gondoltam arra, hogy anya legyek, miután Edwardba szerettem már nem is érdekelt, de akkor látva Charlotte meggyötört testét és azt, hogy mindezek ellenére mennyire várta a kicsit elgondolkoztam, hogy milyen is lenne egy ilyen baba Edwardtól.
„Biztosan gyönyörű lenne, mint az apja és a többiek voltak. Egy kicsi Edward.
Ez már soha nem jön össze.”
-Jól vagy?
-Igen, ne haragudj.
-Semmi gond.
-Kérdezhetek még valamit?
-Persze.
-Nem félsz?
-De félek. Nem attól, hogy meghalok hanem attól, hogy úgy halok meg, hogy nem látom a babámat. Tudod nekem az a fontos, hogy Ő jól legyen. Nem számít mi lesz velem, mert tudom, hogy Brendon megtudja majd védeni és szeretni fogja.
-Remélem minden rendben lesz veletek. Jó lenne, ha tudhatnám, hogy valakik boldogok. Én már soha nem leszek az.
-Ne mondj ilyet. Nem tudhatod, mit hoz a jövő.
-Nekem Edward nélkül nincs jövőm Charlotte. Csak várom az elmúlást, ráadásul amilyen szerencsétlen vagyok jó sokáig várhatok a halálra.


(Charlotte szemszöge)

Megkedveltem Bellát. Sajnáltam szegényt, sok mindenen keresztül ment, hogy boldog legyen a szerelmével, aztán egy őrült alak mindent elrontott.
„Ilyen múlandó a boldogság?”
Bella segített, pontosabban elmosogatott és összepakolt a konyhában.
Brendon 11 körül ért haza.
-Sziasztok.
-Szia szívem.
-Hello.
-Bella, hoztam Neked néhány dolgot.
-Nekem? Mit?
Kedvesem kipakolt a szatyrokból.
-Vörös vagy szőke?
-Hogy?
-Arra gondoltam, amíg menekülsz befesthetnéd a hajad. A vámpírok ellen nem jó, de az emberek felismerhetnek. Sosem lehet tudni.
Bella elgondolkozott.
-Szőke, a vörös túl feltűnő a számomra.
-Rendben. Szóval tudod már hová mész innen?
-Jane szerint minél messzebb annál jobb.
-Van egy nagyon jó barátunk Japánban.
-Igen Ruki. Kedvelni fogod.
-Vega, mint Én. Meg tud védeni, ha kell és tényleg jó társaság.
-Nem bánná, ha egy emberre kellene vigyáznia?
-Nem hiszem.
-Nem akarok senki terhére lenni.
Mondta.
-Bella, nem vagy a terhünkre és Ruki örülni fog. Fel is hívom, ha akarod?!
-Rendben. Japán szép lehet.
Brendon elment telefonálni.