14.fejezet


(Alice szemszöge)

Megérkeztünk a szigetre. Csendes és szép hely volt. Máskor mindenki kibújt volna a bőréből, de akkor.
-Nagyon szép Alice.
Mondta Esme. Őszintének hangzott és próbált egy kis lelkesedést is belevinni, de nem nagyon ment neki.
-Igen húgi, jól választottál, mint mindig.
-Menjetek válasszatok szobát.
Mindenki elindult kivéve Davidet és Katet.
-Ti nem mentek?
-Nekünk is lesz szobánk?
-Persze, vagy jobban szeretnétek az erdőben „aludni”?
-Nem.
-Külön szobát is választhattok hely van bőven.
Mondtam aztán elindultam a sajátom felé.
Jasper már bent volt. Az ablakon bámult kifelé.
-Nem értem.
Mondta elgondolkozva.
-Mit?
-Ezt az egészet. Valami itt nem stimmel.
-Ezt, hogy érted?
-Eddig egyetlen egy Volturi sem szegült ellen, erre Mark
Megvetéssel mondta ki a nevét.
-Megöli Bellát? Ráadásul ott van Jane.
-Vele mi van?
-Ő Aro testőre. Semmi képen nem mehetett volna el nélküle.
-Ezek már nem számítanak szerelmem. Bella halott. Viszont, ha ez segít neked, akkor csak törd a fejed.
-Sajnálom kedvesem.
-Annyira hiányzik.
Jasper odajött és magához ölelt.
-Tudom Alice, tudom.
A nap végére már berendezkedtünk.
Emmet, Rosalie, David és Kate elmentek körülnézni a szigeten.
Carlisle és Esme a nappaliban ültek szótlanul.
Jasper és Én a szobánkban voltunk. Edward pedig az
udvaron ült és a semmibe bámult.
Így kezdtünk neki az új életünknek. Gyásszal és keserűséggel.


(Bella szemszöge)

Brendon a telefonhívás után visszajött.
-Ruki várni fog rád a reptéren. Éjszakai járattal mész. Rendben?
-Persze, köszönöm. Tudja, hogy ember vagyok?
Kérdeztem már sokadjára.
-Igen, nem lesz gond.
-Kezdhetjük?
Kérdezte Charlotte és a kezében ott volt a festék.
-Igen, de majd Én elintézem, Te terhes vagy,
nem kellene ilyesmivel érintkezned.
-Semmi gond Bella. Az Én babám erős.
-Rendben, ha így gondolod.
Bementünk a fürdőbe és nekikezdtünk.
-Amint megérkezek vissza festem.
Mondtam.
-Ez nem Én vagyok.
-Rendben Te tudod, bár szerintem jól áll Neked ez a szín.
-Kösz.
Mondtam, de aztán hányingerem támadt.
-Charlotte, kimennél? Azt hiszem hányni fogok.
-Persze.
Azzal távozott is, Én pedig célba vettem a WC kagylót.
-Jól vagy?
-Igen. Egy perc.
Válaszoltam aztán feltápászkodtam a földről és kiöblítettem a szám.
„Csak nem beteg vagyok?”
Kimentem és Charlotte aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Bella?
-Jól vagyok. Biztos megfáztam.
Érthető is lett volna, végül is kitudja meddig a jéghideg folyóban sodródtam.
-Rendben, pihenj egy kicsit.
-Mikor indul a gép?
-Délután hatkor. Így éjszaka fogsz megérkezni.
Felelte Brendon.
A gyomromban furcsa dolgokat éreztem, nem tudtam mi lehet az, így betudtam
a szörnyű események és az utazás következményének.
Négy órakor elköszöntem Charolotte-tól.
-Mindent köszönök. Vigyázz magatokra.
-Te is vigyázz magadra. És hívj, ha megérkeztél.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Engem üldöznek, nem akarok bajt hozni rátok
és a kicsire. Nagyon hálás vagyok. Szia Charlotte.
Brendon vitte a kevés csomagomat. Beszálltunk a taxiba és elindultunk a reptérre.
-Bella...
-Köszönök mindent Brendon. Hálás vagyok és nem csak a papírokért.
Kérlek vigyázz a családodra és ha lehet hívd fel Rukit, mikor megszületik a baba.
-Megígérem.
-Most menj vissza.
-Viszlát Bella.
-Isten veled.
Egy nem túl meggyőző mosoly és egy ölelés után felszálltam a gépre.
A gépre, mely az ismeretlen új életem felé vitt.