25.fejezet.
(Edward szemszöge)

-Edward! Tudom, hogy izgatott vagy, de várj meg minket is.
-Siessetek!
-Nemsokára ott vagyunk.
Mondta Chelsee. 15 perc múlva megérkeztünk arra a helyre ahol
összefutott, Bellával.
-Amennyiben Bella tényleg él, miért nem jött haza?
-Nem tudom Jasper.
-Ki lehet az akit a nővérének hív?
-A nevét nem említette.
-Talán Jane az.
-Emmett, ha Jane lenne az, akkor nem hiszem, hogy Bella szabadon mászkálhatna.
-Lehet, hogy csinált vele valamit?
-Annyi kérdés, de válasz egy sem. Ne feltételezzünk semmit. Nemsokára úgyis kiderül
minden.
-Remélem Carlisle.
Vámpír illatot éreztünk, de nem volt ismerős.
-Induljunk, de semmi kapkodás.
Követtük az illatot, nem kellett sokat mennünk és elértünk egy házhoz.
Távolról figyeltünk.
-Itt biztos, hogy vámpírok laknak.
-Lányok!
Egy női hangot hallottunk.
-Nem vagytok éhesek?
-Én nem.
-Én sem.
-Biztos? Ma még nem is ettetek.
-Ittunk vért reggel.
Justin és Chelsee egymásra néztek.
-Félvérek.
-Kimegyünk egy kicsit.
-Rendben, de ne menjetek az erdőbe!
-Ok.
Két gyönyörű kislány szaladt ki a házból.
-Hintázunk?
-Rendben. Ülj fel húgi, majd Én löklek.
-Köszi. Charlotte, anyáék mikor jönnek haza?
-Nem tudom. Anya és Ruki általában sietnek, kivéve, ha Rukira rájön a hülyeség.
-Ne beszélj így!
-De ne ám, ha anyátok meghallja, lesz fejmosás.
Egy vámpír nő jött ki a gyerekekhez.
Szerencsére aranyszínű volt a szeme.
-Aya, Te ismerted az apámat?
-Nem Nessie, sajnos nem ismertem, de anyukád sokat mesélt rólla.
-De az Én apámat ismered nem?
-Igen, Brendont ismerem.
-Nem testvérek?
-Halkan! Nem lenne jó, ha lebuknánk.
-Hogyha Brendon visszajön, akkor elviszi Charlotte-ot?
Kérdezte a fiatalabb.
-Nem tudom kicsim.
-Apa nem jön vissza. Már meghalt.
-Ezt nem tudhatod.
-Anya is azt mondta, hogy biztos él, de Én érzem, hogy nem így van.
A kislány odament Charlotte-hoz és megölelte.
-Az Én apukám is meghalt, de mi itt vagyunk egymásnak.
És persze Anya, Ruki és Aya is.
Mindig testvérek leszünk.
-Kösz Nessie.
-Most sírnék, ha tudnék. Nagyon büszke vagyok rátok.
-Menjünk már oda!
-Hallgass Emmett!
-Késő, lebuktunk.
-Nessie, pajzs! Charlotte maradj a húgoddal!
-Mi történt?
-Vámpírok!
Mondta és védelmezően a lányok elé állt.
-Anyut akarom.
-Gyertek elő! Mind a kilencen.
-Gratulálok!
-Jól van na.
Odamentünk a ház udvarának széléhez.
-Ott álljatok meg!
-Nem akarunk bántani senkit!
-Nem is tudnátok.
„Kilencen vannak, a nagydarabot intézem el először...”
Hirtelen rám nézett.
Utána pedig már nem hallottam a gondolatait.
-Ne turkálj a fejemben, fiú!
-Verekedni fogunk?
-Nem Charlotte, Te maradj a testvéreddel ott biztonságos.
Hívd fel anyukádat.
-Rendben.
Mondta és elővett egy telefont.
-Nem fogja fel venni.
-Miért?
-Mert itthon hagyta és Ruki is.
-Remek.
-Mi tényleg nem akarunk bántani senkit. Keresünk valakit.
A nevem Dr. Carlisle Cullen.
Ők pedig a családom.
-Cullen? Ők meghaltak.
-Nem, vagyis igen, mint emberek már jó régen.
-A Testvériség küldött benneteket igaz?
De semmi esélyetek, lehet, hogy többen vagytok, de nem érhettek a gyerekekhez.
Felelte és támadóállásba ereszkedett.
-Nem a Testvériség küldött és nem is akarunk senkit sem bántani.
A következő pillanatban Emmett és Jasper is a földön kötöttek ki.
Majd a két vámpír csatlakozott a gyerekekhez és Ayához.
-Ne merjetek a gyerekeimhez nyúlni!
Mondta a lány.
-Ő az.
-Igen Chelsse látjuk.
Gyönyörű volt, még így is, hogy fenyegetően meredt ránk.
"Tényleg Ő az, Istenem milyen csodás. Itt áll előttem, igaz úgy néz ki, mint aki mindjárt nekünk ugrik, de
akkor is Ő az Én Bellám."
-Bella! Nem ismersz meg?
-Nem érdekel hogy néztek ki.
Ez csak egy csel. A Cullen család halott.
-Nem. Ki mondta ezt?
-Jane. Ő mentett meg.
-Ez nem igaz. Jane becsapott. Markkal van.
Nekünk azt mondta, hogy meghaltál.
Azóta még Aro sem látta.
-Mi? Az lehetetlen, miért tette volna?
-Mert bolond?!
Ugyan húgi, mi vagyunk azok.
Láttam, hogy elgondolkodik.
Végignézett rajtunk, majd megakadt a szeme Chelseen.
-Te?
-Szia! Azt mondtad jöjjek, ha van kedvem, hát itt vagyok.
-Hogy keveredtél össze velük?
-Elmentem a szülővárosomba és ott találkoztam velük.
Egy fényképen felismertelek,. Igencsak meglepődtem.
Elmondtam, hogy találkoztam veled, azonnal ide siettünk.
Nagyon izgatottak lettek a lehetőségtől, hogy talán mégsem vagy halott.
-Bella, nem tudom kik ezek, de még egy hazug szó sem hagyta el a szájukat.
Mondta a férfi.
-Ez biztos Ruki?
A srác Bellára nézett.
-Mióta is ismersz?
-Bocs, de ez nekem...
-Tudom, hihetetlen.
-Akkor minden rendben?
Kérdezte az egyik gyerek.
-Még nem tudom.
-Ha azt mondják, hogy Cullen-nek hívják Őket és Ruki szerint nem hazudnak,
akkor minden remek.
-Nem tudom Charlotte.ik
-Anya, akkor Ő az apám?
Kérdezte a kisebb lány.
Közben rám mutatott.