1 fejezet.

Boldogság

(Bella szemszöge)



Az esküvőnk csodálatos volt,nem hittem,
hogy valaha is lehetek olyan boldog,mint mikor Edward az oltár előtt kimondta "akarom" .
Akkor a fellegekben jártam és tudtam,hogy Ő is így érez.Igen most már nem töröm magam azon,
hogy vajon valóban szeret-e.Elfogadtam hiszen minden nap kimutatta.
Úgy döntöttem többé nem kételkedem benne,de ez így nem igaz hisz nem is benne nem voltam biztos,
csak is magamban nem bíztam abban,hogy egy olyan csodálatos lény,mint Ő
valóban engem akar engem egy még az emberek között is jelentéktelen lányt.
Most már eldöntöttem nem foglalkozom a régi kételyeimmel,inkább élvezem a boldogságot melyet Ő adott nekem.
Gondolataimból a legcsodálatosabb hang rázott fel amit valaha is hallottam,Edward hangja:
-Bella,szerelmem minden rendben?
Felnéztem gyönyörű szemébe és mosolyogva válaszoltam:
-Igen,minden tökéletes.
Erre megajándékozott kedvenc féloldalas mosolyával.Hihetetlen,de még mindig elkápráztatott és olykor ezt ki is használta,
ha valamit kiakart szedni belőlem.
-Mire gondolsz?
Tette fel szokásos kérdését.Igen néha még mindig zavarta,
hogy Én vagyok az egyetlen akin nem fog a gondolatolvasó képessége.
-Csak azon,hogy mostantól próbálok kevesebbet aggódni és arra fogok törekedni,
hogy minél boldogabbá tegyelek téged.
-Drágám már akkor boldoggá tettél,mikor nem rohantál el abban a pillanatban mikor megláttál.
És azóta pedig már a feleségem vagy.
Még szorosabban bújtam hozzá,most értékeltem csak igazán az első osztály üléseit.
Imádtam ahogy kimondja és kicsit megnyomja a feleségem szót.
-Nemsokára leszállunk.
Szólalt meg 20 perccel később.Miután le szálltunk,beültünk egy taxiba és a tenger felé vettük az irányt.
Nem próbálkoztam kideríteni hová is megyünk,mert már az első próbálkozásaimnál kiderült nem fogom megtudni csak,ha már ott leszünk.
Ki szálltunk a taxiból és a kikötő felé mentünk.Ott rengeteg hajó volt mind a legmodernebb és persze a legdrágább típus.
Mikor megálltunk egy szintén gyönyörű ám kisebb példány előtt,megdermedtem:
-Edward!Ugye nem egy hajón töltjük a nászutat?Nem,mintha nem lenne szép,de...
-Nyugi Bella!A hajóval csak tovább megyünk.Nem kell meg ijedned.
-Rendben.Mégis milyen messze megyünk?
-Bírd ki csak 1-2 óra és ott leszünk.
Így is volt 1 és fél óra múlva megláttam egy aprócska szigetet.Tényleg pici volt,de nagyon hívogató.
-Ez meseszép.
-Üdvözöllek Esme szigetén.
-Tessék!?Ez a sziget Esmeé?
Nem tudom miért lepődtem meg hiszen ez pontosan a Cullenekre vallott.
-Igen Carlisle adta neki még 30 éve.Esme úgy gondolta ez tetszene neked.Nos tetszik?
-Imádom!!Köszönöm.
-Örülök,hogy tetszik.
A sziget tényleg nem volt túl nagy,de egy kisebb erdő és egy magasabb domb is volt rajta.
A parttól 50 méternyire egy csodálatos ház állt.Nem olyan nagy mint a Cullen villa,de megközelítette.
Kívülről hófehér volt és a rengeteg üvegfelületen csak úgy szikrázott a Hold fénye.
Belülről tágas és a villához hasonlóan volt berendezve és festve.Lent egy tágas nappali,konyha és étkező egy légtérben,
valamint egy hálószoba és agy fürdő.Fent egy dolgozószobához hasonló kisebb helyiség volt tele könyvekkel,
és egy hatalmas hálószoba a hozzátartozó nagy fényes fürdővel.A szoba és a fürdő is fehér volt,mind a falak mind pedig a berendezések.
Itt ott azért lehetett látni egy egy színesebb kiegészítőt,de a ragyogó fehérség jellemezte a szobát.
-Drágám nem vagy éhes?Gyere készítek neked valamit.
-Kicsit tényleg éhes vagyok.
Karoltam át miután leértem.Persze útközben majdnem elestem a saját lábamban,
de szerencsére megkapaszkodtam és valószínűleg nem csaptam zajt,mert Edward nem rohant fel,hogy elkapjon.
-Mit szeretnél?
Körülnéztem és megállapítottam,hogy mindenre gondolt,persze hiszen tökéletes volt.
-Rántotta jól esne.De hagyd csak majd Én megcsinálom.
-Ugyan drágám kicsit hagyd,hogy gondoskodjak rólad.
-Rendben.
Elkészült,majd leültünk az erkélyen és:
-Finom illata van!
-Ha te mondod.
Nagyon finom volt,de nem akartam sokat enni,hiszen ma volt a nászéjszakánk.Igen bizony,most nem visszakozhat megállapodtunk.
-Köszönöm nagyon jó volt!
-Jól laktál?Kérsz mást?
-Nem ennyi elég.
Bementünk a házba ahol nagyon meleg volt.Legyezgetni kellett magam,nehogy elájuljak.Edward is észrevette,mert magához ölelt.
-Sajnálom,majd szerzek egy légkondit.
-Minek?Van nekem sajátom.
Bújtam hozzá szorosabban.
-Ennél jobb nem is kell.
Megfordultam és a szemébe nézve közeledtem felé.Ő vette a lapot és kicsit megemelt,hogy arcunk egy magasságban legyen.
Hihetetlen vággyal és hévvel csókoltuk egymást így azelőtt még soha nem csókolt meg.Majd megtörtént ami mindig:eltolt magától,bár most nem olyan gyorsan,mint szokott.
-Edward!Tudod,hogy...
-Tudom,de még várjunk egy kicsit jó?!Bízz bennem rendben?Megígértem és meg is fogjuk próbálni.
Nagyon meleg van,nem úszunk egyet?
-De igen!Megyek és átöltözöm.
-Rendben Én megvárlak a parton.
Megcsókolt és kifelé indult.Kecses mozdulattal szabadult meg az ingétől.A Hold fénye megvilágította tökéletes testét.
Az Én testem szinte tüzelt és ennek nem csak a meleg volt az oka.
Kívántam Őt mindennél jobban.Bementem a fürdőbe a kisebbik bőrönddel és előszedtem a neszesszerem.
Megmostam a fogam-kétszer is-,majd kifésültem a hajam.a bőröndben kutattam,de persze Alice nem épp az én fürdőruháimat pakolta be.
Találtam egy kis papírtáskát rajta a nevemmel.Kivettem belőle a ruhadarabot,tényleg csak darab volt.Mellette egy levelet találtam:
"Drága Bella!
Tudom,hogy most átkozod a napot amikor megismertél,de hidd el nekem,ezt kell felvenned,ha megteszed akkor hálásan fogsz a nyakamba ugrani mikor hazaértek.
Bízz bennem!Jó szórakozást!
Kedvenc Barátnőd:Alice"

"Jaj Istenem.Tutira kinyírom,ha hazamegyünk!Persze nem fogom,hiszen biztos igaza van,de akkor is."
Felvettem azt a falatnyi fürdőruhát ami épphogy csak takart valamit.Még a gondolatba is belepirultam,
hogy Edward ebben lát majd.Nagy nehezen rászántam magam,hogy kimenjek.
Kint néhány fáklya szegélyezte az ösvényt,ami mentén lejutottam a partra.
A vízben ott állt háttal nekem.Csodálatos látványt nyújtott ahogy ezüstösen csillogott a bőre és a víz megtört márvány testén.
A víz tényleg kellemes volt.Odasétáltam mellé és megfogtam a kezét,majd követtem a tekintetét.
-Gyönyörű.
-Igen az.Forksban ilyet nem látsz.
Kicsit még néztük a csillagokat,majd maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.
Ajkaink szétnyíltak és nyelvünk felfedezte a másik szájüregét úgy,mint ahogy még ezelőtt soha.
Ebben a csókban benne volt minden érzelmünk,minden vágyunk.A csókot csak az Én levegőhiányom miatt kellett megszakítani.
-Gyere kedves,menjünk be.
Azzal felkapott és elindult a ház felé.Emberi tempóban ment,mert közben újra csókolóztunk.
Felvitt az emeleti szobába és finoman az ágyra fektetett.
-Bella,ha nem vagy biztos akkor...
-Edward Én biztos vagyok,persze félek egy kicsit,de akkor is félnék,ha ember lennél.
Bízom benned Edward,de ha te nem akarod akkor inkább...
Nem tudtam befejezni,mert ajkait az enyémekre tapasztotta.Nem fogta vissza magát.
Hosszú percekig csókoltuk egymást és csak addig váltunk el míg levegőt vettem.
Majd eszembe jutott,hogy a sós víz miatt talán nem olyan az illatom,ami Edwardnak tetszik,nem említettem neki,csak lassan és nehezen eltoltam magamtól.
-Mi az,rosszul csináltam valamit?
-Nem,dehogy csak kellene pár emberi perc.
-Ó.Rendben.
-Ne mozdulj!Sietek.
Majd gyorsan kirohantam a fürdőbe.Sebesen letusoltam,ismét fogat mostam és a bőröndből elővettem egy fekete fehérneműt.
Ezt a darabot nem éppen alváshoz tervezték,de nekem most erre volt szükségem.
A pír kiült az arcomra mikor belenéztem a hatalmas tükörbe.Fekete csipke fehérnemű szorosan simult testemre,
fölé egy sejtelmesen áttetsző,fenekemig érő hálóing szerűséget vettem fel,majd visszaindultam a szobába.

(Edward szemszöge)


Nem értettem miért ment ki,hiszen már majdnem megkapta amit akart.
Majd meghallottam a fürdőből jövő hangokat és halkan felnevettem.
Hát igen zuhanyzott,múltkor mondta,hogy mióta tudja mik vagyunk és már közelebb kezdtünk kerülni egymáshoz azóta kétszer tusol egymás után.
Nem értettem soha hiszen mindig fantasztikus illata volt,még akkor is mikor hazajött a kutyáktól.
Érződött ugyan a farkasok bűze,de az Ő édes illatát az sem fedte el.Fogat mosott,majd felöltözött,
alig bírtam magammal mire végre lekapcsolta a lámpát és elindult vissza.
-Istenem
Csak ennyit bírtam kinyögni,mikor megláttam,mindig vonzott a teste,de az a falatnyi fehérnemű amit most viselt,őrjítő volt.
Pont ott takart és ott hagyta szabadon tökéletes bőrét ahol kellett.
Elpirult mikor nem bírtam levenni róla a szemem.
-Tetszik?
-Gyönyörű vagy.
Ezt már pár centire Tőle mondtam.Végigsimítottam arcán,majd lejjebb csúsztattam a kezem a nyakán,kulcscsontján,gerincén.
Ő közben felsóhajtott és tudtam,hogy már nem bírjuk sokáig.Kezem a fenekére csúsztattam,mire halvány mosoly jelent meg arcán.
Felemeltem,így arcunk egy vonalba került.Lábait derekam köré fonta és olyan közel került hozzám,hogy már érezhette feléledt férfiasságom.
-Szóval tetszem?
Kérdezi széles mosollyal az arcán.
-Tudod,hogy igen.
-Most már érzem is!
Megcsókoltam és elindultam az ágy felé.Lassan lefektettem és testét csókjaimmal árasztottam el.
Kéjes sóhajok hagyták el gyönyörű ajkait,innen tudtam,hogy jól csinálom.Közben Ő sem tétlenkedett,kezei bejárták egész testemet.
Lábait csókolva indultam visszafelé,majd megálltam combjánál ahol az apró csipke fehérneműje nem engedett a bőréhez.
-Szereted ezt a fehérneműt?
Kérdeztem félmosollyal az arcomon.
-Most van rajtam először,de kezd a szívemhez nőni.
-Sajnálom kedvesem,de majd kapsz egy újat.
Ezzel lerántottam róla és már is elém tárult a legcsodásabb test csupasz valójában.Felnéztem kedvesemre és láttam kipirult arcát.
-Ez így nem ér.
És már gombolta is ki az ingemet.Gyorsan ment neki.Keze elindult és már az övemet csatolta,nem bírtam így segítettem neki.
-De türelmetlen valaki.
Kacagott fel.Végigsimítottam kezem a tökéletes és forró testén,olyan puha és törékeny volt.Vigyáznom kell rá,nem bánthatom.
Ezt észben tartva kezdtem masszírozni csodás melleit.Minden érintésem után felnyögött és bizony én sem fogtam vissza magam,
mikor hozzámért forró kezeivel.Már készen álltam óvatosan közelebb hajoltam és megcsókoltam.Ő is elérkezettnek látta az időt,
mert lábait körém fonta és megemelte csípőjét.Óvatosan és lassan forrtunk egymásba.Lassu mozdulatokkal meg-meg állva mozgattam a csípőm.
Majd váltottunk,de úgy,hogy ne váljunk szét.Most Én feküdtem a hátamon Bella pedig rajtam .
Csókoltuk egymást,majd hirtelen felegyenesedett és ringatni kezdte a csípőjét.Kezem a kebleit simogatták és mindketten nyögdécseltünk a gyönyörtől és a kéjtől.
Egyre ritmusosabban mozgott rajtam majd a mennyországban lebegve egyszerre mondtuk a másik nevét.Hihetetlen és felülmúlhatatlan érzés volt.
Pár percig még így voltunk,mindketten ziháltunk,pedig nekem nem is volt szükségem oxigénre.
Majd mikor már légzésünk nyugodtabb volt egymásmellé feküdtünk és csókolóztunk.Bella pár perc múlva álomba szenderült,mosollyal az arcán.
Én pedig áldottam a szerencsém,hogy Ő mellettem van és szeret.

(Bella szemszöge)


Hihetetlen gyönyört éreztem,mikor egyszerre tapasztaltuk meg ezt a fantasztikus eufóriát,mindketten a másik nevével az ajkunkon értük el a kielégültség élményét.
Meglepetésemre Edward is kapkodta a levegőt.Miután vissza állt az eredeti ütemére lefeküdtünk egymásmellé és csókolóztunk.Nemsokkal később elaludtam.
Nyugodt álomtalan álmom volt.Mikor felébredtem egyből éreztem a nap meleg sugarait jól esett,de most az Én hideg férjemre vágytam.
Nem nyitottam ki a szemem csak a kezemmel kutattam Edward után,de nem volt sehol.Azonnal kipattantak szemeim és tényleg nem láttam a szobában.
Kétségbe estem."Mi történt?Miért nincs itt?Valamit rosszul csináltam?"
-Edward?Edward?
Kiáltottam kétségbeesetten,mire Ő gyorsan megjelent előttem.
-Tessék édesem.Valami baj van?
-Ó azt hittem,elmentél.
-Miért mentem volna el?Csak reggelit készítettem neked.
-Köszönöm!
Mondtam megkönnyebbülve.Miért is hittem,hogy elment?Buta voltam.Megettem a rántottát és megittam a narancslevet.
-Na most elmondod miért hitted azt,hogy elmentem?
-Nem.
-Bella.Kérlek!
Felemelte fejem és a szemembe nézett.Istenem azok a csodás szemek.
-Ez így nem fair.
-Kérlek!
-Nos,azt hittem rosszul csináltam valamit.
Motyogtam elpirulva.Erre Ő felnevetett.
-Bella.Csodálatos volt!Hidd el!Ilyen boldogságot még nem tapasztaltam életem során,sőt még utána sem.
-Biztos?
Erre már nem válaszolt csak megcsókolt.Hevesen csókolóztunk mire megint az ágyra döntött ekkor valami fájdalmat éreztem és fel is szisszentem.
-Mi az?Túl erős voltam?Nagyon fáj?Sajnálom Én nem tudtam...
-Nem,A hátam és a lábam fáj egy kicsit.Ott még nem nyúltál hozzám,nyugodj meg.Semmi baj.
-Mutasd!
Levette rólam a vékony selyemtakarót és óvatosan végigtapintotta a hátam és a lábam.Hideg kezétől enyhült a fájdalom.
-Bella!Ezt Én csináltam.Sajnálom!Többé nem csináljuk ezt amíg még ember vagy.
"Mi?Na ne már.Miről beszél?"
-Edward?Miről beszélsz?Nem tettél semmi rosszat.Csodásan éreztem és érzem magam.
Ekkor felkapott és odavitt a nagy tükörhöz.
-Nézd!
Fordított oda majd a foltokra tette a kezét,Ujjai bele illettek a lila foltokba.Megszoktam már a zúzódásokat,hiszen ügyetlenségemből kifolyólag sokat szereztem.
-Nem fáj annyira,csak a hirtelen felismeréstől szisszentem fel.Pár nap és elmúlik.Ne aggódj!
-Nem Bella.Bántottalak és még csak észre sem vettem.
-Edward!Ezt fejezd be!Én boldog vagyok és ezek csak zúzódások,minden nap szerzek néhányat hiszen ismersz.Nem fájnak és hamar el múlnak.
Kérlek felejtsük el.
Tudtuk,hogy előfordulhat ilyesmi,sőt rosszabbra készültünk.Te rettegtél,hogy összetörsz Én pedig féltem,hogy rosszul érzed magad.
Kérlek felejtsük el és élvezzük a nászutat.
-Nem haragszol?Nem félsz?
-Csak attól félek,hogy mostantól hozzám sem fogsz érni.És nem haragszom!Szeretlek!
-Köszönöm.
-Gyere és ne aggódj!
Közelebb jött majd megcsókoltam.
-Azt hiszem nem ártana egy fürdő.
-Rendben.
Elakart menni,de Én megfogtam a csuklóját.
-Velem tartasz?Kérlek.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet.
-Gyere.
Sikerült meggyőznöm és velem tartott.A zuhanyzó elég nagy volt így kényelmesen elfértünk.
-Segítesz?
Nyújtottam neki a szivacsot és hátat fordítottam.Lassan,óvatosan simította végig a hátam,körberajzolva a lila foltokat.
Nem bírtam tovább,megfordultam és hozzásimultam.Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
Néhány percig,csak csókolóztunk,majd végre felengedett és megismételtük a tegnap éjszakát.Ismét a mennyekben jártam.
-Ugye,jó volt?Nem csak arra figyeltél,hogy ne bánts?
-Nem.Figyeltem,de élveztem is.
-Biztos?Edward kérlek,nem lehetek boldog,ha Te nem vagy az!
-Bella!Én vagyok a legboldogabb "ember" a világon.Szeretlek.
-Én is.
Felöltöztünk,és elmentünk sétálni.Két hét telt él úgy,hogy másra nem gondoltunk csak egymásra.Eltűnt minden gondunk.
Nem foglalkoztunk James-el,Victoriával és Aroval.Ezen a csodás helyen csak mi léteztünk.
Boldogok voltunk.