2.fejezet

Váratlan események

(Bella szemszöge)

Újabb egy hét telt el.Sokat voltunk együtt mint férfi és nő.Persze volt,hogy mással is foglalkoztunk:úsztunk,kirándultunk,
már teljesen bejártuk a kis erdőt a szigeten.Edward csak pár órára hagyott magamra mikor vadásznia kellett.Olyankor Én olastam vagy csak a parton élveztem a napsütést.
-Ez hihetetlen volt.
Feküdtem le zihálva Edward mellé a homokba.Igen,nem csak az ágyat és a fürdőt használtuk.
Miután megnyugodott és felszabadultabb lett mindenhol szeretkeztünk ahol elért minket a vágy.
-Igen,de mindig az.
-Azt hiszem éhes vagyok.
-Már megint?Mostanában sokat eszel.
-Tudom,de nem tehetek róla.Fogalmam sincs miért.
-Semmi gond.Gyere készítek neked valamit.
-Várj csak.
Megfogtam és a szemébe néztem.A szokásos aranybarna helyet feketén csillogtak.
-Azt hiszem neked is menned kellene.
-Még bírom pár napig,ne aggódj.
-Edward.Egyedül is tudok enni,és nem szeretném,ha rosszul éreznéd magad.Azt hittem már megbeszéltük?!
-Jól van na.Miután ebédeltél elmegyek.
-Rendben.Menjünk be.
Kézen fogva sétáltunk a házba.Ott Én elmentem zuhanyozni és átöltözni.
Már végeztem a tusolással mikor hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba és a földre zuhantam.
Kivágódott az ajtó és Edward ott termett mellettem.
-Bella!Jól vagy?Mi a baj?
Nem tudtam válaszolni,mert nagyon fájt.
-Édesem,mondj valamit kérlek!Mid fáj?
-A hasam.
Nyögtem ki,de többet nem tudtam volna mondani.Edward óvatosan felemelt és az ágyba fektetett.
-Felhívom Carlislet.

(Edward szemszöge)

-Hallo?
-Apa
-Edward?Valami baj van?Mi történt?
-Bella.Hirtelen összeesett és a hasát fájlalja.Carlisle nagyon szenved.Kérlek segíts.
-Nyugodj meg fiam.Vegyél elő egy fájdalomcsillapítót és egy görcsoldót.Add oda neki és ha még mindig rosszul van akkor hívj fel.
-Mi?Mi baja?
-Edward még nem tudom,utána kell néznem néhány dolognak.Hívj,ha nem javul.Szia.
-Na,de...Letette.

(Bella szemszöge)

-Bella.Vedd ezeket be,apa szerint jobb lesz.
-Rendben.
Lenyeltem a keserű pirulákat és pár perc múlva már jól voltam,de nem értem miért történt ez,nem ettem semmi rosszat,nem vagyok beteg sem.
-Jobban vagy?Kérsz valamit?
-Jól vagyok.Nem kérek semmit.Menj nyugodtan vadászni.
-Nem hagylak itt.Mi van,ha megint rosszul leszel?
"Most erre mit mondjak?Nem hagyhatom,hogy ne igyon.Megvan."
-Semmi baj,biztos valami rosszat ettem.Tudod,hogy mostanában sokat eszem,biztosan csak emiatt van.
Hazudtam,bár biztos voltam benne,hogy nem ez okozta.
-Biztos?Nem hiszem,hogy emiatt lenne.
-Igen nyugodj meg és menj,hogy minél előbb itt lehess velem.
-Jól van,de sietek vissza.
Megcsókolt és elindult.Még mindig fogalmam sem volt,hogy mitől lettem rosszul.Kimentem a fürdőbe és ott valami furcsát láttam.
A hasam enyhén kidudorodott.
-Ez meg mi?
"Eddig nem volt itt.Nem tudom mi lehet ez"
A telefonért nyúltam és tárcsáztam
-Hallo
-Bella vagyok.Esme beszélhetnék Carlisle-al?
-Persze.Jól vagy?
-Igen.Köszönöm.
-Edward hol van?
-Elküldtem vadászni,már itt volt az ideje.
-Remélem siet vissza.Ó,szia Bella adom a férjem.
-Köszönöm Esme.
-Bella?Jól vagy?
-Igen Carlisle.Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mitől lehet a hasamon egy kis dudor ami eddig nem volt itt?
-Egy dudor?
-Igen olyan,nem is tudom,mintha több hetes terhes lennék.
"Hogy mondhattam ilyet hiszen a vámpíroknak nem lehet gyerekük.De ha logikusan nézzük akkor:a megnövekedett étvágy,a rosszul lét.
Várjunk csak!3 hete vagyunk itt és és már menstruálnom kellett volna,erről teljesen elfeledkeztem"Gondolataimból apósom hangja rángatott ki.
-Bella.Minden rendben?
-Igen csak elgondolkodtam.Van olyan betegség amely imitálja a terhesség tüneteit?
-Miért ilyen tüneteid vannak?
-Igen.Rosszul lét,többet is eszem és bár teljesen elfelejtettem,de már megkellet volna jönnie.Mi történik Carlisle?
Nem úgy volt,hogy nektek nem lehet gyereketek?
-De igen Bella.eddig úgy tudtam,de miután Edward felhívott azután beszéltem az egyik nagyon régi barátommal és Ő azt mondta,
hogy hallott már róla,hogy vámpír férfitől emberi nőnek lett gyermeke.
-Akkor,akkor Én most terhes vagyok?
"Istenem soha nem gondoltam bele milyen lenne egy gyermek Edwardtól.Biztosan olyan szép lenne mint Ő"
-Igen Bella attól tartok.Sajnálom.
-Mi?Mi az,hogy sajnálod,de hát ez egy csoda egy kisbaba Edwardtól.
-Bella.Az emberi anyák nem élik túl a szülést.
"Atyám,ez lehetetlen,megszületik a babám és nem is láthatom?"
-Ne aggódj Bella,hazajöttök és valahogyan kiszedjük belőled még késő nem lesz.
-Mi?Megakarod ölni a gyerekem?Nem azt nem fogom megengedni,érted?Ez a gyerek egy darab Edwardból!Az életem árán is megvédem!!
-De Bella,belefogsz halni a szülésbe.
-Nem érdekel.A gyerekem meg fog születni!Bármi legyen is az ára.
-Jól van Bella ha ezt szeretnéd.Kitalálunk valamit.Talán,nem tudom,ha Edward visszaér induljatok haza.Majd kutatunk egy kicsit.Találunk megoldást.
-Rendben,de ha csak megpróbáljátok Őt bántani Carlisle Én nem tudom mit teszek.
-Bella nyugodj meg.Megígérem,hogy nem bántom a kicsit.
-Rendben.Odaadnád nekem Rosaliet?
-Persze.
-Hallo?
-Rose?Tudom,hogy nem kedvelsz,de segítened kell.Tudod már,hogy én...
-Igen tudom,de mit akarsz tőlem?
Rose hangja megint hideg és ellenszenves volt,pedig már kezdtünk jóban lenni.
-Segítened kell,megvédeni a babát,ha velem valami történik,szeretném,ha Te megvédenéd és szeretnéd a babámat,kérlek Rosalie tedd meg ezt nekem.
-Hát nem tudom.Edward mérges lesz,de rendben van Bella megígérem.
-Köszönöm Rose.
Letettem a telefont és az idegességet lassan felváltotta az izgalom és a boldogság.
"Vajon Edward örülni fog?Dühös lesz?Vagy Ő is azt akarja majd,hogy kivegyék belőlem?Vajon kisfiú lesz?Hasonlít majd az apjára?"

(Carlisle szemszöge)


"Most mit csináljak?Eddig azt hittem nem lehet gyerekünk,erre kiderül,hogy mégis."
-Édesem jól vagy?
-Aggódom Bella miatt.
-Mi baja van beteg?
-Ó!Sajnálom,nem említettem?Kedvesem nagyszülők leszünk.
-Hogy mi?De hát hogyan?Ki?Mikor?
-Nyugodj meg.Bella terhes.
-Mi?
Ekkor már nem ketten voltunk a nappaliban hanem Alice,Rosalie aki már mindent tudott és Emmett is.
-Hogy lehetne Bella terhes?
-Megcsalta Edwardot?
Kérdezte Emmett.
-Nem!Ő szereti Edwardot nem tenne ilyet és azt láttam volna.
Alice mindig megvédte barátnőjét.
-Nem nem csalta meg.Edwardtól terhes.Beszéltem egy régi ismerősömmel és Ő elmondta,hogy ritkán,de előfordul,
hogy egy vámpír férfi teherbe ejt egy emberi nőt.
-De hát ez csodálatos.Akkor mégis miért vagy ilyen gondterhelt?
-Esme.Ezekbe a szülésekbe az anyák mindig belehalnak.
Esme boldog arca most szomorú lett.
-Tessék?Ezt elmondtad Bellának?
-Igen.Mondtam neki és azt is,hogy azonnal induljanak,ha Edward visszaér a vadászatból és akkor kitaláljuk,hogyan szedjük ki belőle.
-Mit mondott?
-Azt,hogy csak az élete árán.És hogy senki sem bánthatja a babát,mert az egy darab Edwardból és nem engedi,hogy bárki ártson neki.
-Igen.Megkért,hogy ha valami történik vele akkor szeressem és védjem meg a kicsit.
Felelte Rosalie."Gondoltam,hogy ezért akart vele beszélni."
-Mit válaszoltál neki?És Miért téged kért meg?
Kérdezte ismét Emmett.
-Megígértem neki,hogy megvédem a Babát.
Mindenki döbbenten figyelte Rosaliet.
-És valószínűleg azért engem kért meg,mert tudja,hogy bármit megtennék,hogy lehessen egy gyermekem.
-Rosalie.Bella belehal a szülésbe.
-Tudom anya.Én is hezitáltam,de Bella határozott volt.És tényleg komolyan gondolta,hogy megvédi és megszüli a Babát,
ha az életébe kerül is.
-Talán,ha elég erős lesz,akkor talán miután megszült és még ver a szíve akkor gyorsan átváltoztatjuk és talán nem hal meg.
Mármint igen,de vámpírként újjászülethet.
Tanakodtam,igaz csak magamnak szántam,de a többiek is meghallották.
-Szerinted sikerülhet?
-Igen,de ezt még kikel dolgozni.
Ekkor hirtelen Alice ledermedt és fájdalmasan felkiáltott.
-Alice?Mit láttál?
-Bellát láttam.Éppen csomagolt és azon töprengett,hogy Edward vajon mit fog szólni a gyerekhez.
És furcsa,de éreztem,hogy boldog,és tényleg elhatározta,hogy megvédi a babát.
-Jól van Alice,de miért sikítottál?
-Mert Bella összeesett,olyan volt mintha valaki leütné és és utána már nem láttam a jövőjét.
-Hogy mi?Az nem lehet.
-Szólni kell Edwardnak.

(Edward szemszöge)


Csörögöt a telefonom."Mi az ilyenkor nem szoktak hívni?"
-Hallo.
-Edward.
-Tessék apa,mi történt?
-Azonnal indulj a villába.Bellával történt valami.
-Mi?Mi történt?Jól van?
-Nem tudjuk Edward.
-Majd Hívlak.
Letettem a telefont és a lehető leggyorsabban rohantam.
"Mi történhetett?Leesett a lépcsőn?Megint rosszul van?Megette egy cápa?Annyira vonzza a bajt!Miért is hallgattam rá?Miért hagytam ott?"
Fél óra múlva értem vissza a szigetre és mér akkor éreztem egy idegen vámpír szagát.
-Jaj ne!Csak ezt ne!
Rohantam át a kis erdőn,de már ott is éreztem a füstöt.Kiértem a tisztásra és ott a ház már romokban hevert és lángolt.
-Neeeeeeeeeeee
Kiáltottam fel."Istenem ez nem lehet elvesztettem őt,meghalt,vége."
-Drága szerelmem.Mi lesz most?Nem tudok nélküled élni.Te voltál az életem.Hogy lehettem ennyire felelőtlen?
Miért nem maradtam veled?Miattam,miattam haltál meg.
Mérhetetlen fájdalom járta át minden egyes porcikámat.Nem tudom,hogyan lehetséges,de elsötétült előttem minden és a földre rogytam.

(Carlisle szemszöge)


"Mi történt?Miért tűnt el Bella jövője?Nem lehet,hogy meghalt?!Miért nem hív már Edward?Mér egy órája felhívtam."
Alice megint felsikított.Már megint egy borzalmas látomása volt.
-Mit láttál kedvesem?
Kérdezte Jasper szerelmétől
-A ház ég.Valaki felgyújtotta.Edward nagyon szenved.És Bella jövőjét még mindig nem látom.Edward össze esett.
Nem tudom,hogyan lehetséges,de elvesztette az eszméletét.
-Mi?Az nem lehet vámpírok vagyunk.
-Tudom,de ezt láttam.
-Azonnal oda kell mennünk.
Esme már nagyon aggódott
-Egyetértek Esmével.Azonnal induljunk!
Emmett felpattant és útra készen állt.
-Jól van menjünk.
-Ha sietünk 10 óra múlva már ott lehetünk.
Mind a hatan eszeveszett rohanásba kezdtünk.Úgy futottunk,mint még soha.Egészen Dél-Amerikáig szaladtunk.
Ott hajóra kellett szállni.
-Mikor érünk már oda?
-Nyugi Rosalie,mindjárt ott vagyunk.
Emmett nyugtatgatta kedvesét,de Ő maga is nagyon aggódott.
-Már látom a szigetet,még mindig terjeng a füst.
Gyorsan kikötöttünk és a ház,a volt ház felé siettünk.Megláttam Edwardot amint ott fekszik.És hihetetlen volt,de tényleg nem volt magánál.
-Edward!Fiam kelj fel.Edward.
-Engedj oda Esme.
Esme félrehúzódott,de nem ment messzire.
-Edward hallasz engem?Nyisd ki a szemed.Fiam kelj fel.
-Miért nem mozdul?
-Szerintem,érzelmi sokkot kapott.A mérhetetlen fájdalom amit érzett elviselhetetlen volt neki ezért a sötétségbe menekült.
-Fel fog ébredni?
-Nem tudom.Csak rajta múlik.Ilyennel még nem találkoztam.
-Ó Carlisle.Miért történt ez velük?Végre olyan boldogok voltak.És most Bella meghalt,Edward pedig kómában fekszik.
-Bella nem halt meg.
Lépett közelebb Jasper.
-Hogy érted,hogy nem halt meg?
-Igaz,hogy van egy holttest a romok alatt,de biztos,hogy nem Bella az.És az illatát is érzem agy idegen vámpír szagával keveredve.
Nem tudom,hogy mit akar vele.Két lehetőség van:vagy máshol végez vele,vagy pedig még egy ideig életben tartja és utána öli meg.
Rosalie és Emmett jöttek oda hozzánk.
-A szigeten nem találtuk meg Bella testét és a partnál a szagukat is elvesztettük.Mi van Edwarddal?
-Kómában van.Csak rajta múlik mikor ébred fel.
-Hol van Alice?
-Mielőtt Bella eltűnt,Alice látta,hogy egy levelet ír.
-Milyen levelet?
-Bella írt egy levelet,arra az időre,ha meghalna a szülés során.
-De hát az egész ház oda.
-Igen,de Alice biztos benne,hogy a levél megvan,mert Bella beletette egy dobozba amit Edwardtól kapott és azt pedig az egyik bőröndbe tette.
-Meg van!!
Alice kiáltására mind felkaptuk a fejünket.
"Ennyi lenne?Egy apró doboz és egy levél.Ennyi maradt a bátor és erős,mosolygós Bellából?"
-Ennyi maradt volna abból a lányból aki boldogságot hozott a családunkra?
"Hihetetlen,hogy Esme is erre gondolt"
-Mit csináljunk?Elolvassuk?
Kérdezte Jasper.
-Nem tudom Edwardnak szól.
-Majd otthon felolvasom Edwardnak,hátha felébred.
Alice,nagyon összetört,hiszen nagyon szerette Bellát,és Edward és Ő nagyon egymáshoz nőttek,mint az igazi testvérek.
-Nem vihetjük haza Edwardot ilyen állapotban.És Bella,Bella,Bella halálára is magyarázatot kell találnunk.
Jasper nehezen mondta ki ezt a mondatot,de kiellett mondani.
-És ha Bella nem halt meg?
-Ugyan.Egy vámpír vitte magával és Alice nem látja a jövőjét.Rosalie nekem is fáj,de Bella meghalt.
-Rendben.Nem tudjuk,hogy Edward mikor tér magához,ha egyáltalán magához tér.A legjobb az lesz,ha Angliába költözünk.
Forksban pedig azt mondjuk,hogy mindketten meghaltak.
-És mégis miben?
-Autóbaleset.Egy részeg sofőr beléjük hajtott.Emmett és Jasper elintézik a romokat,Én pedig a a testeket.
Eltakarítottuk a ház romjait.Olyan lett mintha sosem állt volna ott semmi.
Esme megtalálta Bella gyűrűjét és egy ezüst tükröt amit még Karácsonyra kapott Alicetől és Rosalietól.
Még aznap elintéztük a balesetet.Az emberek elhitték,még a hírekben is bemondták.
Emmett és Rosalie elvitték Edwardot a London melletti házunkba.Mi pedig hazamentünk Forksba.
Charlie és Renee is teljesen kiborultak,nem tudom hogy fogják átvészelni.Bella barátai is teljesen ledöbbentek.
A temetésen sokan jelen voltak,csak a családom tudta,hogy egyik sem az a test akinek lennie kellene.
Edward még élt igaz kómában,Bella testét pedig nem találtuk meg.A temetés után két nappal elhagytuk Forksot ás Amerikát.
Sajnos csak a helyet hagytuk el mert a család már nem volt a régi,a gyászt és a rosszkedvet magunkkal vittük.