4.fejezet

Utazás

(Hope/Bella szemszöge)

-Cessy.Hol van Aro?
-Aro Urat telefonon keresték,egy régi barátja.
-Köszönöm.
-Nincs mit Úrnőm.
"25 éve hívnak így,de még mindig nem szeretem" "Ki lehet az a régi barát?"
Elindultam Aro dolgozószobája felé,épp akkor fejezte be a beszélgetést.
-Bejöhetek?
-Persze,gyere.Pont Veled szeretnék beszélni.
-Rendben hallgatlak.
-Az előbb Carlisle Cullen hívott.Ő egy régi barátom.Segítséget kér tőlünk.És Én szeretném,ha Destiny és Williem menne.
Persze csak az engedélyeddel.
"Cullen,már sokat hallottam róluk."
-Értem.Hová kell menniük?
-London közelébe.Ne aggódj nem veszélyes.
-Rendben van,de szeretném,ha Kate elkísérné Őket,úgy tudom Ő ismeri a Cullenékat.
-Természetesen,ahogy szeretnéd.
-Rendben szólok nekik.Utána nekem is indulom kell Kínába.Tudod a halhatatlan gyerekek miatt.
-Jól van.Kit kívánsz vinni?
-Csak Heidit és Felixet.Hárman elegen leszünk.
-Szerintem egyedül is elintéznéd húgom.
-Nem szeretek egyedül utazni.
Nevetve,hagytam ott Arot.Megkerestem Katet és a gyerekeket.
-Megbízásom van a számotokra.
-Komolyan?Jaj de jó.Rég voltunk már.
-Jól van Williem.Ez nem harc lesz.Legalább is úgy néz ki,hogy nem.
-Akkor meg mit kell csinálnunk?
-Majd Londonban megtudjátok.
-Szuper,még nem voltam ott.
-Legyetek tisztelettudóak és udvariasak,Aro régi barátjához és a családjához mentek.Kate te is mész.
Te ismered Cullenékat igaz?
-Igen.Már rég nem láttam őket.
-Rendben.Segítsetek amiben csak kell és utána gyertek haza.Én Kínába megyek,ha valami baj van hívjatok.
Elköszöntem tőlük és felmentem a szobámba.

(Destiny szemszöge)

Nagyon izgatott voltam.Már a repülőn ültünk.Kifaggattam Katet a Cullenekről.Nagy tisztelettel beszélt róluk.
Kiderült,hogy tehetséges család és,hogy Ők is állati véren élnek,mint mi.
Williem szokás szerint flörtölt minden csinos nővel.Az egyik légikisasszony még a tálcát is elejtette,
mikor a bátyám rámosolygott.
-Williem,abbahagynád?!
-Jaj ne már.Mi bajod van?Csak szórakoztam.
-Anya azt mondta,hogy ez emberekkel is tisztelettel bánjunk.Ha ez kiderül akkor neked annyi.
-Jól van na.Visszafogom magam.
Kate csak nevetett rajtunk.Fél óra múlva már az autókölcsönzőnél voltunk.
-Én pirosat akarok.
-Én meg feketét.
-Kate.Döntenél helyettünk?
-Nem kisasszony.Ez nem az Én dolgom,de kölcsönözzétek ki mindkettőt.Abból nem lehet gond.
-Ez jó ötlet.
Kikölcsönöztük mindkét Ferrarit.Kate és Én mentünk a pirossal,Williem pedig a feketével.Az út 1 óra volt Londontól.
Beértünk egy erdős részre,majd megláttuk a tisztást.Egy gyönyörű régi,de felújított kúria volt.Modern építészeti elemekkel.
A verandán már ott álltak Cullenék.Leállítottuk a kocsikat és kiszálltunk.Elöl egy magas,szőke rövid hajú férfi volt,idősebb mint a többiek,
de még fiatal.Mellette egy karamell hajú nő,Ő is idősebb volt,de kedvesen mosolygott.Kicsit hátrább egy gyönyörű lány állt,
hosszú szőke hajú és nagyon vonzó,mellette egy magas,izmos rövid sötét hajú fiú.Láttam egy magas fiút,aranyszőke hajjal,
komoly képet vágott.Mellette egy alacsony csinos,fekete hajú lány nézett mosolyogva és kíváncsian.


(Jasper Szemszöge)

Már hallottuk az úton a két kocsit.
-Menjünk és fogadjuk Őket.
-Ugye nem kell hajbókolnom nekik?
-Rosali.Azért jönnek,hogy segítsenek.
Esme csitítgatta nővéremet.Alice izgatott volt,mert nem látta előre kik jönnek.Kimentünk a verandára majd megláttuk a közeledő kocsikat.
-Igazi Olaszok.Jó kocsikat választottak,már is kedvelem Őket.
Viccelődött Emmett.Igaza van a két kocsi csak a színében tért el.Az egyik Ferrari piros a másik fekete volt.Leálltak a kocsik és nyíltak az ajtók.
A fekete kocsiból egy fiú szált ki.Kék farmert,fekete v nyakú felsőt és fekete palástot viselt.A másik kocsiból Kate pattant ki,ő is fekete köpenyt viselt.
A vezető felőli oldalról egy csinos lány szált ki.Fehér nadrágot és fehér fűzős felsőt viselt,rajta is ott volt a fekete palást.
Döbbenten néztük Őket,nem csak azért,mert magas rangban álltak,hanem azért is mert a fiú és a lány nagyon hasonlítottak egymásra,és ami furcsa volt szívdobogást hallottunk.
Megálltak a veranda aljánál és egyszerre kecsesen meghajoltak."A Volturi mióta hajol meg?"Míg Én csak gondoltam Rosali meg is jegyezte.
-Na mi az?Mióta szokás a Volturinál a meghajlás?
-Elnézést kérek,de az anyánk ragaszkodik a kölcsönös tiszteletadáshoz.
-Mi az fiú,ki az anyád?Teréz Anya?
A fiú szeme haraggal telt meg.
-Azt elviselem,hogy hiányzik belőled az udvariasság minden formája,de ha még egyszer az anyámat gúnyolod annyi időd sem lesz, hogy észrevedd,máris meghaltál.
Emmett előre lépett és felmordult.Rosaliet nem sokan szokták így helyre rakni,mint ez a fiú.Rose csak nézett.
-Elnézést kérek a bátyám nevében.Néha elfelejti a jó modort.
-Nem kisasszony,Rosalie feledkezett meg róla.
Kate rosszallóan nézett Rosera.Carlisle előre lépett és kezet nyújtott.
-A nevem Carlisle és Ők itt a családom:a feleségem Esme,a fiaim Emmett és Jasper és a két lányom Alice és Rosali.
-Üdvözlöm a nevem:Destiny Mary Volturi és Ő pedig a bátyám Williem Marcus Volturi.Gondolom Katre még emlékeznek.
"Testvérek?"
-Igen,szerbusz Kate.
-Sziasztok.
-Talán menjünk beljebb.
Bementünk a házba és helyet foglaltunk.


(Carlisle szemszöge)

Leültünk a nappaliban és még mindig ámultam a vendégeinken.Fekete palástot viseltek amit, csak a magas rangúak hordhattak.
De nem ez volt az egyetlen furcsaság,vert a szívük és a fiúnak ismerős barna szeme volt,a lánynak pedig kék.
-Nos ha nem haragszotok lenne pár kérdésem?!
-Örömmel válaszolunk.Édesanyánk azt mondta,hogy mindent tegyünk meg amit kérnek.Aro bácsikánk az üdvözletét küldi.
-A bácsikátok?
-Igen.Mint nyilván feltűnt nem átlagos vámpírok vagyunk. Aro testvére Marcus feleségül vette az anyánkat,aki még emberként teherbe esett,és a szülés után változtatta át apánk az anyánkat.
"Tehát lehetséges lett volna,Bella túlélhette volna a szülést"Kicsit elkomorodtam a rossz emlékek miatt.
-Részvétem Marcus miatt.Hallottuk mi történt.
-Köszönjük.Nehéz volt,de túl vagyunk rajta.Az anyánk pedig bosszút állt. -Ezt,hogy érted?Mi is az anyátok neve?
-Az anyánk Hope Volturi.És úgy értettem,hogy felkutatta,mind a húsz vámpírt és megölte Őket.Bár azt aki kitervelte,nem találta meg.
Néma csend és döbbenet.Emmett felköhögött.
-Úgy érted Ti Hope gyerekei vagytok?Annak a Hopenak aki most Aroékkal irányítja a világunkat, aki még csak huszonöt éve vámpír és már is a legnagyobb harcosnak és igazságos vezetőnek tartanak?
-Igen Ő a mi anyánk.De nem szereti,ha ezeket említik neki. Ő úgy véli,ha segíthet az embereknek és a vámpíroknak akkor meg kell tennie.
"Ilyen hatalmas lény az anyjuk?Akkor biztos Ők is jók."
-Nos?Van még valami?
-Igen érdekelne a képességetek és,hogy mit esztek?
Félvérek voltak,így nem tudhattam a szemeikből,de Kateé aranybarna volt és ez meglepett.
-Na de Carlisle!
-Semmi baj Kate.
-Kisasszony nem kellene...
-Kate!Megkértelek,hogy a nevemen szólíts.Nem otthon vagyunk,semmi szükség ezekre a formalitásokra.
-Fiatalúr kérem.
-Sajnálom Kate,de tudod,hogy a nővéremmel nem szálatok vitába.Nagyon makacs.
Kate nagyot sóhajtott,majd vissza ült a helyére.Williem,csak mosolygott.
-Nos,ahogy az anyánk mi is állati véren élünk.
-Tessék?Egy Volturi vezető állatokból iszik?
-Igen az anyánk nem csak a felesleges gyilkolást kerüli,de az emberi vért is taszítónak tartja.
-Ez érdekes.És a képességeitek?
-Nos,Én magamba eltudom venni mások fájdalmát,és a képességeiket is.A képességeket hosszú ideig használni is tudom.A másik...
-Mi?Több képességed van?
-Igen.Ezt valószínűleg az anyámtól örököltem,ugyanis tudok tüzet képezni és irányítani is tudom azt.
"Fantasztikus!Két képesség."
-Ez lenyűgöző.És Te Williem?
-Nos Én inkább megmutatom.
Hirtelen eltűnt,mindenki csak nézet,mire Williem feltűnt az ablaknál.
-Én képes vagyok láthatatlanná válni,és ha megérintek valakit Őt is elrejthetem. A második képességem szintén az anyámtól származhat,ugyanis képes vagyok szelet gerjeszteni és irányítani.
-Ez hihetetlen,de hogy értettétek,hogy az anyátoktól örököltétek?
-Hope nagyon különleges.Neki több képessége is van:Az első az,hogy képes a gondolatolvasásra, de a saját gondolatait is tudja közvetíteni másoknak.Így lehetséges egy néma párbeszéd. A második egy képesség melytől megtudja mondani,hogy ki hol van,legyen az ember vagy vámpír. Ha már találkozott az illetővel azt is megtudja mondani,hogy ki az. A harmadik egy pajzs az elméje körül ami megvédi Őt a mentális támadásoktól.Ezt a pajzsot képes kitolni és másokat is megvédeni.
-Ez hihetetlen,ennyi képesség,de nem értem az öröklött részt.
-Azért,mert Kate nem mondta el anya utolsó képességét:ami nem mentális hanem fizikai,képes uralkodni a víz,tűz,föld és szél felett.
Ismét mindenki néma csendben és döbbenten ült."Hatalmas erő."
-Nos,ha nincs más akkor szeretném tudni,hogy miért kértétek a segítségünket? -Esme,hol van Edward?
Kate rátapintott a lényegre.
-Pont miatta hívtunk ide titeket.



(Destiny szemszöge)

Kikérdezősködték magukat,és néhányszor meg is lepődtek.
-Esme,hol van Edward?
"Ki az az Edward?"
-Pont miatta hívtunk ide titeket.
Válaszolt Carlisle Katnek.Elmondták az egész történetet.Én csak ámultam és figyeltem.
"Szerencsétlenek annyit szenvedtek,csak mert szerették egymást,erre mire boldogok lehetnének a lány meghal."
-Ez borzasztó.
"Talán tudok segíteni.Már értem,miért nekünk kellett jönni."
Kis idő után a bátyám szólalt meg.
-Destiny meg tudod csinálni?
Tehát Ő is ezen gondolkodott.
-Igen Williem képes vagyok rá.
-Destiny.Nagyon fogsz szenvedni.Én ezt nem hagyhatom.
-Kate.Anya kiadta az utasítást,hogy bármiben segítsünk,Te akarsz szembeszállni vele?
-Nem,de ez nagyon veszélyes.
-Mi veszélyes?Miről van szó?
Alice idegesen kérdezgetett.Én jelentőségteljesen néztem bátyámra és Katere.
Ők megértették,hogy nem akarom,hogy beszéljenek.
-Semmi Alice.Minden rendben.Maximum 2 óra és a bátyád felébred. -Tessék?Hogyan?
-Esme,nyugodj meg a nővérem elintézi.
Letérdeltem az ágy mellé,és az egyik kezem Edward fejére.másikat pedig szívéhez tettem.És elkezdtem.