11.fejezet.

(Edward szemszöge)

Kate velünk maradt, pontosabban Daviddel.
Egész jól viselte a dolgot. Biztosan a szerelem miatt.
„Én is mindent elviseltem és elviselnék érte. Viszont ez a fájdalom,
mérhetetlenül fáj. Legszívesebben meghalnék, de nem tehetem a
családom nem bírná ki még az Én halálomat is. Bellának is megígértem,
hogy nem csinálok semmi ostobaságot.”
Csendben haladtunk az erdőben. Megálltunk a temetőnél.
Letettem a csokrot a sírra.
-Nagyon sajnálom. Megígértem, hogy boldoggá teszem és megvédem,
de nem sikerült. Remélem, hogy most ott van veletek. Biztos, a mennyországba
jutott, hiszen már a Földön is egy angyal volt.
Soha nem fogom Őt elfelejteni.
Felkeltem és útnak indultam arra az átkozott helyre.
A családom némán követett.
Megálltam a folyó mellett. Elővettem a márványtáblát, amire
az altatója kottáját véstem és a Cullen címert. Nem írhattam ki,
hogy itt halt meg Bella Swan életem szerelme, akit egy vérengző szörnyeteg ölt meg.
-Ez csodálatos.
Mondta Esme.
Nem volt a közelben semmi, amire felrakhattam volna.
Em látta, mit keresek. Elment és pár pillanat múlva egy kisebb szikladarabbal tért vissza.
-Köszönöm.
Letette a folyómellé. Ráerősítettem a táblát.
-Szerelmem, annyira sajnálom. Bíztál bennem és Én nem tudtalak megvédeni.
Beléptél az életembe és felforgattad azt.
Először megfutamodtam, egy ember menekülésre késztetett egy olyan
szörnyet, mint Én.
Barátkozni akartál, próbáltam távol maradni, de nem ment.
Megfogott az egész lényed, a kíváncsiságod, a makacs ragaszkodásod,
a csodás elméd.
Elhoztad nekem, nekünk a boldogságot.
Annyi évtizedig léteztem a saját világomban, tépelődtem és sanyargattam magam, de jöttél Te.
Mindent megváltoztattál.
Ha tudnád kicsim, hogy mennyire hiányzol. Remélem egyszer, mikor engem is valahogy utolér a vég.
Nem remélem, hogy odakerülök ahová Te, de remélem egy kis időre láthatlak majd.
Ígéretet tettem neked, hogy nem vetek véget az életemnek. Befogom tartani bármennyire is nehéz lesz nélküled.
Tudom, hogy nem találok senkit, aki hozzád hasonló lenne.
Soha nem fogok mást szeretni.
Letettem a rózsát a tábla mellé.
David és Kate léptek oda.
-Bella, annyira sajnálom, nagyon megkedveltelek.
Imádtam veled beszélgetni. Olyan másképp láttad a
Világot.
Mondta Kate.
-Nem ismertük egymást elég jól, de az első pillanattól kezdve tudtam, hogy különleges vagy.
Köszönöm neked, hogy megismerhettem Kate-t.
Sajnálom ami veled történt.
David is letette a virágot.
Carlisle és Esme váltották Őket.
-Kicsi Bella, annyira boldog voltam, mikor Edward végre szerelmes lett.
Először, csak azért örültem, mert végre nem volt egyedül a fiam, de aztán megismertelek.
Megismertem egy bátor, gondoskodó és szeretetre méltó lányt.
Annyi boldogságot hoztál nekünk, amennyit a hosszú évtizedek alatt
nem tapasztaltunk. Nagyon szeretlek.
Esme rázkódott a sírástól.
-Lányom, minden tekintettben különleges voltál.
Családfőként nem tudtam annyit tenni a gyerekeim boldogságáért,
mint amennyit Te tettél ez alatt a néhány év alatt. Büszkén neveztelek mindig a lányomnak és
örültem, hogy elfogadod a fiamat és minket olyannak amilyenek vagyunk.
Köszönök neked mindent Bella.
Rosalie és Emmett léptek a helyükre.
-Bella, nem indult jól a kapcsolatunk, de szerencsére ez megváltozott és
ez is, csak annak köszönhető, hogy Te kitartottál.
Nagyon fogsz hiányozni.
-Húgi, annyira sajnálom, hogy nem segíthettem neked.
Olyan jó volt, látni ahogy zavarba jössz a hülye beszólásaimtól.
Büszke vagyok rád, mert nagyobb erőd volt emberként,
mint nekem vámpírként. Olyan sok mindent elviseltél.
Látod, érzelgős kis csajt csináltál belőlem.
Nagyon szeretlek.
Emmett sosem volt érzelgős, de Bella közel állt hozzá.
Jól kijöttek.
Utolsónak Alice és Jassper mentek oda.
-Bella, nagyon rossz nélküled.
Kezdetben elleneztem ezt az egészet. Be kell valljam, hogy féltem.
Nem a lebukás miatt, sokkal inkább a saját kudarcom miatt.
Nem tudtam milyen lesz a közeledben.
Haragudtam rád, mert miattad összeomolhatott volna az önuralmam.
De nem, Te jöttél és olyan érzéseket hoztál magaddal ami megváltás
volt a számomra. Előtted nem sokat mosolyogtam.
A belőled áradó boldogság és szerelem olyan volt számomra,
mint valami andalító muzsika. Semmi nem lesz olyan, mint volt.
Nélküled nem.
Sajnáltam Jasspert, mert a saját érzései is eléggé rosszak és fájdalmasak voltak,
ennek tetejébe még a többiek és az Én fájdalmam is ott volt számára.
-A legjobb barátnőm, a testvérem voltál. Ez sosem fog változni.
Bella, Én, Én nagyon sajnálom. Érezted, hogy baj lesz, de Én azt mondtam,
hogy megtudunk védeni. Cserben hagytalak.
Annyira örültem, mikor látomásom volt rólad.
Tudtam, hogy nem csak Edward számára leszel fontos. Így is lett.
Neked köszönhetően tudom ki voltam az emberi életemben.
Most minden emlékemet eldobnám, csak azért, hogy itt légy.
Bella...
Nem tudta befejezni. Alice mindig tudta mit kell tenni vagy mondani, de akkor ott
nem tudott tovább beszélni.
-Nyugodj meg kedvesem.
Jassper nyugtatgatta szerelmét.
„Edward várjatok meg.”
Hallottam Jacob gondolatát. Nem sokkal később meg is láttuk a
22 hatalmas farkast.
Jacob, Seth és Leah odajöttek hozzánk.
Köszönés képen lehajtották fejüket.
„-Edward, nagyon sajnáljuk ami történt.”
Üzente Leah.
-Köszönöm, de nem tehettek róla.
„- Jobban kellett volna figyelnünk. Talán akkor nem történt volna meg.”
-Jake. Nem vagytok felelősek a történtekért.
„- Elmentek?”
Kérdezte Seth.
-Igen Seth. Elköltözünk. Nem maradhatunk itt és nem is bírnánk.
Seth elszaladt, majd már emberi alakban jött vissza.
-Nagyon fogtok hiányozni. Remélem azért nem tűntök el.
-Ti is hiányozni fogtok. Majd valahogy tartjuk a kapcsolatot.
-Tudod, hogy megkedveltem az egész családodat.
-Tudjuk Seth, és mi is téged, titeket.
Mondta Carlisle.
-Indulnunk kell.
-Vigyázzatok magatokra.
-Jacob, néha kinéznél ide a kedvemért?
„- Persze, ne aggódj, senki nem teszi tönkre.”
-Köszönöm.
Leah a szájából letett egy hatalmas csokrot, gyönyörű vadvirágok alkották.
-Viszlát barátaim.
Mondtam és elindultunk egy új élet felé. Egy olyan lét felé amiben, az életem elveszett.
Messziről hallottuk még, ahogy a farkasok fájdalmasan búcsúztattak minket és Bellát.