8.fejezet

(Alice szemszöge)

Mindenki teljesen magába zuhant.
Rosalie Emmett karjai közt szomorkodott.
Renáta Esmét vigasztalta. Carlisle, Edward és Jassper
David mellett voltak. Aro, pedig figyelte Őket.
Én a nappaliban zokogtam.
Figyeltem a díszeket, amik a mai boldog napra lettek
készítve.
-Mindennek vége.
Megéreztem az ismerős illatot.
„A vendégek.”
-Megjöttek Tanyáék.
Mondtam, de nem igazán reagált senki.
Elindultam az ajtóhoz és kinyitottam.
A vendégek arcáról, lefagyott a mosoly, mikor megpillantották a képemet.
-Te jó ég Alice. Szörnyen nézel ki.
-Mi történt?
Nem tudtam válaszolni, ismét csak könnyek nélkül kezdtem el sírni.
-Jézusom, nyugodj meg Alice.
Jött oda Kate és megölelt.
-Mi folyik itt? Hol vannak a többiek?
-Hol van Bella?Nem érzem az illatát.
Kérdezte Irina.
Szorosabban öleltem Kate-t.
-Alice nyugodj meg.
Esme jött be Renátával. Ők is fájdalmasan néztek a vendégeinkre.
-Esme mi folyik itt?
-Carmen, Bella meghalt, megölték.
Válaszolt Renáta.
-Mi? Hogy és ki?
-Csak nem?
-Nem, nem Edward.
Mondta Esme.
-Akkor nem értem.
-Mark volt, az új testőr Volterrában.
Mikor láttuk, hogy nagyon nem bír magával hazaküldtük. Mindenki megnyugodott.
Bella kiment a szülei sírjához, ahol Mark elkapta. Megölte, ráadásul a testét elvitte a folyó.
A Denalik megkövülve hallgatták Renáta magyarázatát.
-Szegény Bella. Olyan kedves volt. Nem félt tőlünk.
Olyan jó volt beszélgetni vele.
-Ez lett a veszte.
Mondta Tanya.
-Hol vannak a többiek? Mi van Edwarddal?
Kérdezte Irina.
-Fent vannak. Mark megharapott egy fiút is, most átfog változni.
Mondta Rosalie.
-Felmegyek.
-Tanya, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Szólt hozzá Rosalie.
-Miért?
-Nos, tudom, hogy nem igazán kedvelted Be… a húgomat.
Edwardnak nincs szüksége most a Te gondolataidra.
-De, nem hiheted, hogy örülök Bella halálának?
-Nem, nem hiszem, De ismerlek és az érzéseidet is.
Mindenki egyetértett.
Tanya sosem értette, miért kellett Edwardnak egy ember.
Beletörődött, de nem örült neki. Mikor meglátogattak, furcsa gondolatai lehettek,
mert Ed megkérte, hogy fogja vissza magát.
Bella mindig elterelte a bátyám figyelmét, így nem lett baj.
"De már nincs itt. Nincs velünk."
Mindenki elvonult valamerre.
Két órával később a többi vendég is megérkezett.
Ők is megdöbbentek.
Kifejezték részvétüket és sajnálatukat,
majd távoztak. Nem akartak zavarni.
Aztán megérkezett Jacob, Leah, Seth
és a többiek.
-Itt meg mi van?
Kérdezte Jacob.
-Bella kosarat adott a haveromnak?
Próbált poénkodni Seth.
-Mi történt? Valaki mondjon már valamit.
Fakadt ki Leah.
-Nyugodj meg lányom.
Csitította Sue.
-Alice, mi történt?
Kérdezte Billy.
-Bella, meghalt. Megölték.
-Hogy?
-Az nem lehet.
-Ki tette? Miért?
-Egy vámpír Mark. Bella egyedül volt a temetőben. Akkor támadta meg.
Nem értünk oda.
Sue, Leah és még Jacob is sírva fakadtak.
Seth küzdött a könnyeivel.
-Hol van Edward? Biztos szörnyű neki.
-Fent van. Borzasztó állapotban.
-Felmegyek hozzá.
Mindent elmeséltem a farkasoknak.
-Nem ti szegtétek meg a szerződést, ezért nem fogunk harcolni.
De ezek után, nem akarjuk, hogy rajtatok kívül más vámpír itt tartózkodjon.
Még jó, hogy Charlie barátom már békére lelt, különben most belehalna.
-Nem kell aggódnod Billy. Elköltözünk, amint David átváltozik.
Kérlek figyeljen oda valaki a nagymamájára.
-Majd Én gondoskodom róla.
Mondta Sue.
Mindenki elment, csak Seth maradt fent.

(Edward szemszöge)

Minden gondolatot kizártam, nem bírtam elviselni, a
többiek szenvedő gondolatait. Még a sajátommal is nehéz volt.
"Drága egyetlen Bellám. Tudtam, hogy nem érdemellek meg, de nem így kellett
volna, hogy végződjön. Miért? Miért kellett belém szeretned.
Most élhetnél, boldog lehetnél.
Meghaltál, mert szerettük egymást."
Seth mellettem volt. Jólesett egy barát támogatása.
David már két napja szenvedett.
Aztán hirtelen, nem kiabált többé.
-Mi történik?
Kérdeztem apámtól.
-Nem tudom. Nem dobog a szíve.
-Az nem lehet, még korai.
"Még nem fejeződhetett be. Minimum három nap."
Aztán hirtelen, David felpattant.
Körülnézett és védőállásba ereszkedett.

(David szemszöge)

A fájdalom elérte a szívemet. Majd felrobbant, aztán egy utolsót dobbant és
a fájdalom elmúlt.
Mégsem haltam meg. Kinyitottam a szemem.
Nagyon furcsa volt, rengeteg mindent láttam és érzékeltem.
Zavartam ugrottam a fal mellé.
Körülnéztem. A szobában idegenek voltak, majd megláttam Edwardot.
Gondterhelt, fájdalmas és szomorú arccal nézett rám.
-Edward?
-Nyugodj meg David. Nem bánt senki.
Újra körbenéztem és megakadt a szemem egy gyönyörű szőke lányon.
Ő is engem figyelt.
"Milyen gyönyörű. Ki lehet Ő?"
-David, Ő Kate. A családom barátja.
Mondta Edward. Mire értetlenül néztem rá.
-Tudod, gondolatolvasó vagyok.
-Tessék?
-Nehéz lesz, de elmondanád mi az utolsó emléked?
Vissza emlékeztem és halványan derengett.
-Istenem, Bella. Bella bajban van.
Mindenki arca elsötétült és hatalmas fájdalom suhant át az arcokon.
-Mond el mire emlékszel.
Mondta egy magas szőke férfi.
-Az erdőben sétáltam, mikor meghallottam, hogy valaki sikít.
Odasiettem és láttam, hogy Bella a levegőben lóg és egy magas barna bőrű férfi a nyakánál van.
Rákiáltottam, de nem reagált.
Bella alig bírt megszólalni, de azt mondta fussak el.
Nem tettem. A férfi hirtelen eltűnt és Bella a földre zuhant.
A hátam mögött éreztem valakit, de nem tehettem semmit, aztán éles fájdalmat éreztem a nyakamnál.
Bella kiabált, hogy ne tegye, utána még láttam, hogy felsérti a karját egy ággal.
Akkor a földre zuhantam és a férfi ismét Bellánál volt.
Az utolsó emlékem, hogy Bella azt mondja nekem, hogy „Sajnálom” aztán azt, hogy „Szeretlek Edward”.
Befejeztem és láttam, hogy borzalmas dolog történt. Mindenki fájdalmasan nézett,
még az a gyönyörű lány Kate is. Olyan volt mintha sírna, de nem folytak a könnyei.
-El kell mondanunk, hogy mi lett belőled.
-Mi? Ezt, hogy érted?
-David, az a férfi vámpír volt. Megölte Bellát és megharapott téged, ezért Te átváltoztál.
Már Te is közénk tartozol.
Mondta a szőke férfi.
"Vámpír? Ez hihetetlen. Bella halott? Akkor értem a fájdalmat Edward arcán."
„Várjunk, csak?”
-Ti is azok vagytok? Bella is…
-Nem Ő még ember volt. Az esküvő után változott volna át.
-Embereket kell ölnöm?
-Nem feltétlenül. Te döntesz. Élhetsz emberi véren, de akkor el kell menned máshová.
Ha itt maradsz, akkor állati véren kell élned, mint a családomnak.
-Ha emberi vért iszol, velem jöhetsz.
Mondta egy másik férfi.
-Inkább maradnék. Nem akarok embereket ölni.
-Ahogy gondolod.
-Bella tényleg meghalt?
-Igen. A húgom halott. Neked pedig vadásznod kellene.
Mondta egy szőke fiú.
„A húga?”
-Kate, Jazz és Emmett. Elkísérnétek?
-Persze.
Mondta a szépség.
-Kate-nek miért kell mennie?
Kérdezte egy Barna hajú nő."Itt mindenki ilyen szép?"
-Azért, mert Davidnek tetszik, és azt hiszem Kate-nek sem közömbös a fiú.
-Edward.
Mondtam egyszerre Kate-el. De örültem, hogy megtudtam.