12.fejezet

(Bella szemszöge)

Nem néztem senkire, nem figyeltem a külvilágra sem.
Az emberek értetlenkedtek, és megjegyzéseket tettek,
hogy figyeljek oda, meg vigyázzak és ehhez hasonlók.
Nem érdekelt. Akkor az sem zavart volna,
ha valaki odajön és egy szó nélkül fejbe lő.
Talán még örültem is volna. Megígértem,
hogy nem ártok magamnak, de nagyon megbántam.
„Hogy is ígérhettem ilyesmit?”
Nehezen, de sikerült felszállnom a gépre.
A légikisasszonyok próbáltak kedveskedni, de Én nem kértem
semmit.
„Edward, itt kellene ülj mellettem és a nászutunkra kellene mennünk.
Ehelyett Te meghaltál, Én meg menekülök és kitudja mi lesz később.
Engednem kellett volna, hogy valaki velem jöjjön, vagy ragaszkodni ahhoz,
hogy velem maradj. Minden az Én hibám.”
Nem tudom mikor, de elaludtam.
Álmomban a családommal voltam. Alice a szokásos mosolyával köszöntött.
Esme megölelt és homlokon csókolt, Em és Jazz jó erősen, de vigyázva megölelt.
Carlisle apai ölelésben részesített, Rosalie a gyönyörű mosolyát villantotta felém.
Ott volt Ő, aki hívogatóan tárta szét karjait.
Boldogan indultam el felé. Belesimultam ölelésébe, csukott szemmel szívtam
be csodás illatát.
Mikor viszont kinyitottam a szemem és felakartam nézni csodás arcára, nem volt ott.
Az ölelő karok szorosabbakká váltak. Az angyali arc helyén a gyilkos arca volt.
-Mark?
Nem szólt,csak megharapott és a földre dobott.
Kínok között vergődve láttam a Cullen villát, amint elemésztik a lángok.
Zihálva tértem magamhoz.
-Kisasszony, jól van?
-Igen.
-Kapcsolja be az övét, leszállunk.
-Köszönöm.
Becsatoltam az övemet és az ülésbe simultam.
Rettegtem, soha többé nem akartam látni azt az arcot.
Apró koccanást éreztem, majd a gép lassított és leállt.
Az utasok tolakodva szálltak ki a gépből. Én nem siettem sehová.
„ Elmenjek arra a címre, amit Jane adott? Minek bujkáljak?
Azt ígértem nem teszek kárt magamban, azt nem, hogy nem fognak megölni.”
Végül úgy döntöttem felkeresem Jane ismerősét.
Régi stílusú épület volt, de karbantartott.
Négy emeletes, a lakás ahová tartottam a legfelsőn volt.
Becsengettem. Lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtó.
Egy sovány, sápadt világosbarna hajú lány nyitott ajtót.
„ Biztosan beteg. Milyen sovány, de a hasa, csak nem terhes?”
-Segíthetek?
Kérdezte fáradt hangon.
-Elnézést, Én egy bizonyos Brendon Evans-t keresek.
-Ő a férjem. Pár perc és hazaér. Addig gyere be.
-Köszönöm.
-Én Charlotte vagyok.
-A nevem...
-Bella.
Hallottam egy férfihangot.
A hang irányába néztem, megláttam egy fehér bőrű izmos férfit.
Az arcáig már nem jutottam el. Azonnal felugrottam és Charlotte elé álltam.
-Hadija Őt békén.
-Nyugi Bella. Nézz a szemembe.
Mondta. Megtettem, ráemeltem tekintettem és nyugodtabb lettem, a szemei aranybarnák voltak.
-Mit akarsz itt? Honnan tudod a nevem?
-Itt lakom. Ő a feleségem. A neved pedig Jane mondta. Felhívott, hogy jönni fogsz.
-Nem mondta, hogy vámpírhoz jövök.
-Zavar téged?
-Nem. Amíg nem térsz át az emberekre nem zavar.
-Drágám, honnan tudja, hogy mi vagy?
-Nem tudom, Jane csak a nevét mondta el és, hogy papírokra lesz szüksége.
-Éhes vagy?
Kérdezte Charlotte.
-Köszönöm nem. Viszont érdekelne, hogy mi bajod van.
Nem akarok tolakodó lenni,de nem festesz túl jól és ha nem tudnám,
hogy lehetetlen azt mondanám, hogy terhes vagy.
-Nos terhes vagyok.
-Azt mondtad Ő a férjed.
-Igen.
-Akkor nem értem. Edward és Carlisle is azt mondta, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük.
A testük megfagy abban az állapotban, melyben az átváltozáskor volt és többé nem változik.
-Te aztán sokat tudsz rólunk. Ez mind igaz, de a vámpír férfiaknak lehet gyerekük emberi nőktől.
Teljesen ledöbbentem.
-A terhesség gyorsabb az átlagosnál és az anya bele is hal a szülésbe.
-Értem.
-A szülés után rögtön átváltoztatom Charlotte-ot.
Mondta Brendon.
-Elmondod ki vagy és mi történt veled?
Kérdezte a lány.
-Bella vagyok, egy kisvárosból menekülök. Az esküvőm előtti napon kimentem
a szüleim sírjához. Mark elkapott és megakart ölni. A folyóba zuhantam és elsodort az ár.
Mikor felébredtem Jane ott volt és mondta, hogy a családom meghalt.
Először nem akartam elhinni hiszen, hogy halhatott volna meg hét erős vámpír.
-Várj azt mondod, a családod vámpírokból állt?
-Igen. Csodálatosak voltak. Igazából a vőlegényem családja volt, de
miután meghaltak a szüleim hozzájuk
költöztem és az Én családom is Ők lettek.
Nagyon szeretem Őket, most pedig halottak. Miattam haltak meg.
-Ne mond ezt. Nem tehetsz róla. Ki az a Mark?
-Mark az esküvőnkre érkezett. Aro-val, Jane-el és Renátával.
Új testőr a Volturinál. Nem régóta van velük. Mikor Volterrában jártam még nem volt ott.
Nem nagyon tudta türtőztetni magát, állandóan az járt a fejében hogyan ölhetne meg.
Edward gondolatolvasó révén hallotta mit tervez és mérges lett.
Aro megmondta Marknak, hogy menjen haza, de csak tőlünk ment el és várta az alkalmat, mikor egyedül leszek.
-Te rengeteget tudsz. Aro elment az esküvődre? Az emberek nem tudhatnak rólunk, ráadásul még Volterrában is jártál.
-Aro belement, hogy nem kell meghalnom, ha az esküvő után átváltoztatnak.
Azon kívül a képességem is érdekli.
-Milyen képességed?
-Edward, nem tudott olvasni a gondolataimban, Aro, Alec és Jane képessége sem hatott rám. Eleazar szerint van egy pajzsom.
-Már emberként, ez hihetetlen.
-Ne haragudjatok, de nem szeretnék többet beszélni erről. Nagyon fáj, az elvesztésük.
-Rendben van. Pihenj le.
Mondta Charlotte.
-Bella? Milyen nevet írjak a papírjaidra?
Ezen nem is gondolkoztam.”Mára már Bella Cullen-nek kellene lennem.”
-Fogalmam sincs, szeretem a nevem.
-Mi lenne, ha Isabella Evans lenél?
-Jó ötlet drágám.
Mondta Brendon kedvesének.
-Rendben, ha nektek nem gond?!
-Nem. Akkor egy fénykép és kész is leszünk.
Borzalmasan festettem.” Nem kéne, hogy ezzel a kinézettel legyen tele az összes papírom.”
A táskámból előkotortam a pénztárcám,abban volt egy igazolványkép.
„Még jó, hogy Jane megtalálta a táskám.”
-Ez jó lesz?
-Igen.
-Hogy ismerkedtetek meg?
Kérdeztem, mert nem hittem, hogy akad olyan páros.
-Este sétáltam a városban, mikor sikolyokat hallottam egy sikátor felől.
Gondolkodás nélkül odamentem, háttal nekem ott állt Brendon előtte pedig egy nő feküdt.
-Azt hitte bántottam a lányt. Igazából segítettem neki. Abban a szent pillanatban
beleszerettem, hiszen olyan törékeny teremtés és mégis bátran vetette volna rám magát azért, hogy segítsen egy idegennek.
-Nem bírt távol lenni tőlem, ezért hazáig követett. A lakásomban találtam rá,
kicsit meglepődtem, de nem féltem. Azóta együtt vagyunk-
-Pontosan 1 éve 3 hónapja és 17 napja.
-Fantasztikus.
Ennyit bírtam mondani, aztán elaludtam.


(Brendon szemszöge)

Nagyon sajnáltam Bellát. „Én el sem tudnám képzelni Charlotte nélkül az életem.”
-Szegény. Mennyi szörnyűség, pedig csak boldogok akartak lenni.
-Igen. Különleges egy teremtés.
-Volturi, előttük kell titkolnod engem és a kicsit ugye?
-Igen.
-Bellát is életben hagyták.
-Azért, mert Aro szereti a különleges vámpírokat és Bellából az lett volna.
-Értem. Hozok neki egy takarót.
Elkészítettem az összes iratot amire szüksége lehetett.
Bella után nem sokkal szerelmem is álomba merült.