6.fejezet

(Edward szemszöge)

A fürdőből egy pizsamában jött ki.
Tudtam az okát, de akkor is gyönyörű volt.
-Nagyon szeretném, de túl sok az álmatlan vendég.
Mondta vidáman. Kikapcsolta a zenét és hozzám bújt.
-Tudod, ebben is vonzó vagy.
Mondtam neki, majd csókot leheltem ajkaira és dúdolni kezdtem az altatóját.
Gyorsan elaludt. Mindig csodálva figyeltem ahogy alszik.
„Nemsokára már Ő sem lesz képes rá” gondoltam. „Hiányozni fognak az emberi dolgai, de
nem számít hiszen velem lesz örökre."
A nappaliban a többiek halkan beszélgettek.
Már hajnalodott amikor, Alice gondolatban üzente, hogy menjek le.
Nehezen, de lementem.
-Mi az? Ha megint nem leszek ott amikor felébred nekem annyi.
Erre a kijelentésemre mindenki nevetni kezdett.
-Ilyen rövid pórázon tartanak Edward?
Kérdezte Jane gúnyosan.
-Ilyen a szerelem, de ezt egy kislány nem tudhatja.
Adtam a nem túl kedves választ.
-Nyugodjatok le.
Szólt közbe Aro.
-Szóval Alice, mi olyan fontos?
-Holnap esküvő.
-Tényleg? Ezt magamtól is tudtam.
-Jaj. Ma este nem lehettek együtt. Elmész a fiúkkal vadászni.
-Nem akarok.
-Ne nyafogj már. Levadászunk néhány vadat. Az utolsó szabad estéd.
Mondta Emmett.
-Jó, de ezt Te adod be Bellának.
Mondtam Alicenek.
-Nyugi, szeret engem. Nem lesz gond. Egyébként a lányokkal elmegyünk és a Bella
házában leszünk.
-Ha Ő is bele megy rendben.
Adtam meg magam.
-Most vissza megyek, mert felébred.
-Edward?
Hallottam kedvesem hangját.
-Na tessék fel is kelt.
Gyorsan vissza siettem.
-Itt vagyok. Aludj csak tovább.
-Jó. Szeretlek.
„Még szerencse, hogy nem kelt fel teljesen.”
Két óra múlva, mocorogni kezdett.
Megdörzsölte a szemeit és rám feküdt.
-Itt hagytál?!
Kicsit bizonytalan volt. Nem volt biztos benne.
-Csak két percre kedvesem. Tudod Alice.
-Mit találtak ki már megint?
-Majd Ő elmondja. Megyek szólok neki.
-Előbb köszönj rendesen.
Odahajoltam és megcsókoltam.
-Öm. Megyek letusolok.
Bement a fürdőbe. Én pedig lementem.
-Alice. Menj és beszélj vele.
Húgom, kicsit bizonytalan volt.
-Mi az Alice?
Emmett nevetett.
-Alicenek látomása volt.
-És? Valami baj van?
-Bella nagyon mérges lesz.
Mondta Rosalie. Mindenki nevetett, csak Alice nem.
-Nem vicces, szerettem azt a cipőt.
Mondta és felment.
Hallottam ahogy csukódik az ajtó.Bella 15 perc múlva végzett.
Majd:
-Mi? Hogy teheted ezt velem? A legjobb barátnőm vagy.
Kiabálta kedvesem.
-Én, csak…
-Nem Alice. Néha komolyan mondom nagyon fel tudsz húzni.
-Bella ez a szokás.
-Alice, megmondanád még is mi szokásos az Én esküvőmön?
Elvégre egy vámpírhoz megyek hozzá, az ég szerelmére.
-Tudom, pont ezért. Ne haragudj.
-Nagyon is haragszom. Ne nézz rám így,most nem úszod meg ennyivel.
Kiviharzott és becsapta az ajtót.
-Szegény Alice.
-Magának köszönheti.
Ismét ajtócsapódás.
-Bella, kérlek.
-Nem Alice. Szeretlek, de most.
Kedvesem mélyet sóhajtott.
-Tessék. Vid ki mielőtt meggondolom magam. És most menj ki.
Alice lejött a lépcsőn, kezében kedvenc cipőjével.
-Na mi az? Mégsem tette tönkre.
-Nem, de nagyon mérges.
-Hallottuk. És igaza is van. Mindent a Te ízlésed szerint csinálhatsz.
Bella nem szereti a nagy felhajtást. Azt pedig végképp nem, ha Edward nélkül kell aludnia.
Erre Te mit csinálsz?!Nagy felhajtás és még Ed sem lehet vele.
-Tudom, de csak jót akartam.
Kedvesem lejött és Alicehez fordult.
-Sajnálom. Nem kellett volna ennyire kiborulnom, de tudod, hogy milyen vagyok
amikor nincs velem. Ne haragudj. Nagyon ideges vagyok, az esküvő meg minden.
Erre Te bejelented a... remek ötletedet.
-Én is sajnálom.
Megölelték egymást.Nem kellett gondolatolvasónak lenni,
hogy kitaláljam nem éppen a remek szót akarta használni.
-Most megyek eszem egy kicsit.
-Elkísérlek.
-Jó, legalább elmondod, hogy mihez kezdek magammal a bátyád nélkül.
-Edward nagy szerencséd van.
Mondta Renáta.
-Tudom. Olyan édes mérgesen.
„Talán megkóstolta?”
Hallottam a gondolatot. Marktól jött.
-Te szándékosan csinálod?
-Mi a baj?
-Jó lenne, ha a testőröd visszafogná magát.
-Mark. Kérlek türtőztesd magad. Nem tudom mi ütött beléd.
-Igen Uram.
-Talán jobb lenne, ha vissza menne Volterrába.
Tanácsolta Renáta.
-Igazad lehet. Mark indulj vissza a városba.
-Azonnal.
-Köszönöm.
Mondtam nekik. Hálás voltam Renátának.

(Bella szemszöge)

Nagyon mérges voltam Alicere. Már a cipőjén akartam levezetni a feszültségem.
Régebben megfenyegettem, ha túlzásokba esik akkor kitöröm a kedvenc cipőjének a sarkát.
A konyhában ettem a gabonapelyhem, mikor Alicenek látomása volt.
-Jassper.
Kiáltottam a nappali felé. Jassper nyomban ott termett és a többiek is.
-Igen?
-Alice.
Mutattam a barátnőm felé. Jazz értette és máris fogta kedvese kezét.
-Mit látsz drágám?
-Bella ma elmegy. Ráadásul egyedül.
Mindenki rám nézett.
-Mi az?
-Hová mész? És miért egyedül?
-Nos, nem terveztem, hogy egyedül megyek, de a kedves barátnőm,
keresztülhúzta a számításaimat.
Mondtam morcosan és külön megnyomtam a 'kedves' és 'barátnőm' szókat.
-Még mindig nem tudom hová mész.
-A temetőbe. Meglátogatom a szüleimet.
Mindenki megértően bólogatott és kiment.
Edward átölelt.
-Itthon maradok és elkísérlek.
-Nem, menny csak. Ha már összevesztem Alice-el, legalább legyen értelme.
Elmegyek, ott leszek egy kicsit aztán megyek a lányok után.
-Ne kísérjen el valamelyikük?
-Ne. Meg leszek.
-Mark hazament.
Jelentette be hirtelen.
-Tessék?
-Mindenki jobbnak látta, ha nem marad.
-Értem. Még egy Volturi, aki nem kedvel.
-Ne foglalkozz Jane-el se Markkal.
-Megyek átöltözöm. Mikor indultok?
-Nemsokára, hogy időben visszaérjünk.
-Nem bocsájtom meg, ha ott hagysz az oltárnál.
Mondtam tetettet szigorral. Erre Ő csak elmosolyodott.
-Ott leszek ígérem.
-Ajánlom is.
Megcsókoltam és elindultam a nappaliba.
Két órát beszélgettünk még, aztán indulni készültek.
-Gyere már.
Türelmetlenkedett Em.Nehezen,de elengedtem.
Edward elment.
-Alice.
-Igen?
-Biztos minden rendben lesz?
-Igen, miért?
-Olyan furcsa érzésem van.
-Szóltál Edwardnak?
-Nem.Minek idegesítsem?Különben is, szerinted akkor most itt hagyott volna?
-Igaz. Nem láttam semmit, de a farkasok miatt nem is láthatok.
-Akkor honnan veszed, hogy minden rendben lesz?
-Mi baj lehetne? Mark elment, a barátaink itt vannak. A többiek is itt lesznek holnap.
Mind erősek vagyunk.
-Csak Én nem.
-Mi vigyázunk rád.
-Kösz. Most megyek.
Megöleltem barátnőm és elindultam.
A városban már hozzászoktak ahhoz, hogy Cullenéknál lakom, de volt aki még így is megbámult,
vagy a kocsim vagy a bankkártyám miatt, ha azzal fizettem.
Megálltam a virágárus előtt.
Két szál rózsát vettem, az volt anya kedvenc virága.
Visszaszálltam a kocsiba és elindultam a temető felé.
A város szélén volt, mögötte a sűrű erdő.
Leparkoltam és kiszálltam.
Tudtam, hogy nem jó ötlet egyedül jönnöm, de elhessegettem a gondolatot, hogy bármi baj történne.
Odasétáltam a sírokhoz és letérdeltem. Félre kotortam néhány falevelet a márványról.

"Renee és Charlie Swan.
Megtalálták a boldogságot és most már örökké együtt lesznek."

Ez az egyszerű felirat állt rajta. Egyszerű mégis igaz.
-Anya, apa nagyon hiányoztok.
Holnap lesz életem legszebb napja, csak az fáj, hogy Ti nem lehettek ott.
Tudom, hogy bárhol is legyetek most, onnan figyeltek és remélem velem együtt örültök.
Edward mellett boldog vagyok. Ő és a családja tartotta bennem a lelket miután elveszítettelek
benneteket. Végig velem voltak és nem hagyták, hogy elsüllyedjek.
Annyira szeretem Őket. Holnap férjhez megyek. Ígérem azon leszek, hogy
büszkék legyetek rám. Igyekszem úgy élni, létezni, hogy ne okozzak csalódást.
Boldog vagyok mégis mérhetetlenül fáj, hogy nem lehettek itt velem.
Hiányzol anya, hiányzik a kelekótyaságod, a bolondozásaid és az éleslátásod.
Apa, ha tudnád milyen hálás vagyok a szótlan mégis szeretetteljes gondoskodásodért,
azért, hogy befogadtál akkor. Nélküled nem lennék most boldog.

Elénekeltem egy szomorkás számot, az volt a kedvencük.
Kiskorom óta szerettem énekelni, egyesek szerint tudtam is, de
mióta anyuék meghaltak nem csináltam.
Egyszer Alice-el énekeltem, míg Edward zongorán kísért. Azt mondták szép hangom van,
de nem igazán hittem nekik, Alice-hoz képest nagyon rossz voltam.

Könnyeim halkan hullottak a csodás márványtáblára. Csodálatos volt mégis gyűlöltem, mert
azt jelezte, hogy Ők már nincsenek velem.
Lassan felálltam és elindultam a kocsimhoz.
Félúton valaki elkapta a kezem."Ki lehet az?"
Megfordultam és megláttam. Nem számítottam rá.
Nem szólaltam meg, csak bámultam a sötét szemeibe.
Haraggal, vággyal és éhséggel teli szemeibe.
"Mit akar? Remélem nem…Nem halhatok meg az esküvőm előtt."
-Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?
Nem válaszolt, csak megragadott és az erdőbe vitt.
"Nekem végem. El sem köszönhetek Edwardtól."
Kétségbe estem. Próbáltam szabadulni, de nem ment.
Megállt és ledobott.
Körülnéztem és felismertem a helyet."A közelben van egy turista ösvény. Esélytelen. Remélem más nem jár erre."
-Végre. Nagyon vártam már, hogy egyedül maradj.
Nem tudom, hogy tudnak neked ellenállni a többiek.
Abban a pillanatban, mikor megéreztem az illatod tudtam, megkel kóstoljam a véred.
Nem érdekel, hogy tilos, nem érdekel, hogy kik a barátaid.
Szépen lassan fogom kiszívni a véred az utolsó cseppig.
Úgy sem tehetnek ellene semmit.

„Nekem tényleg végem.”
Átkoztam magam amiért ilyen csábító a vérem. Mégsem bántam, hiszen Edward arra figyelt fel elsőként.
„Legalább utoljára láthatnám.”Nem tudom miért nem futottam, tudtam, hogy nincs esélyem, de azért megpróbálhattam
volna. Úgy, mint mikor James elcsalt a baletterembe.
Most viszont, nem futottam, még csak nem is kiabáltam.
Nem akartam meghalni, de már belefáradtam az egészbe.
Lassan sétált oda hozzám. Felemelt és megpofozott.
"Miért kínoz? Ő is szadista, mint az átkozott nyomkövető volt?"
Próbáltam, nem sikítani, de a fájdalom, mikor a fához vágott, túl nagy volt.
Már a nyakamnál volt, mikor meghallottam egy hangot.
-Bella? Engedje el.
Kiáltott David Markra.
-David fuss.
Mondtam, bár nehezen, hiszen a nyakam szorongatta.
A testem televolt sérülésekkel, a ruháim már cafatokban voltak.
-Te meg ki vagy? Nem, mintha érdekelne.
Ledobott és ott termett David mögött.
Szegénynek annyi ideje sem volt, hogy felfogja mi történik.
Mark a nyakába harapott.
-Neeee.
Kiáltottam, de már megharapta.
Még sehol nem véreztem. Fogtam egy faágat és végighúztam a karomon.
Megtette a hatását. Mark egyből megérezte és Davidet a földre dobta.
-Sajnálom.
Mondtam neki.
De Ő, csak feküdt ott és vonaglott a kíntól.
„Remélem rátalálnak és vigyáznak rá.”
Mark ismét felkapott. Lenyalta a bőrömről a vért.
És a nyakamhoz hajolt.
-Szeretlek Edward.