Sziasztok!!!!!!

Megjöttem.Először is köszönöm!Köszönöm a 10008 látogatót.
Hálás vagyok mindenkinek.Ma nem lesz friss, még ki kell javítanom és átnéznem a fejezetet, de
holnap már lesz új rész. Addig is írtam egy kis, nem is tudom minek hívjamot.:)
Köszönöm a megjegyzéseket és az e-maileket!!
:)







Nyaralás


A nevem Bella Cullen. Bátran állíthatom, hogy a világ legboldogabb embere, vagyis vámpírja vagyok.
Mindenem megvan, amit valaki kívánhat magának.
Csodálatos család, szerető férj és a legfantasztikusabb teremtmény az univerzumban az Én lányom.
Életem első tizenhét éve még az átlagosabbnál is átlagosabb volt.
Az anyám nevelt, vagy Én neveltem Őt, ez nem fontos. Szerettem Reneet, még a szétszórtsága ellenére is.
Nem bántam, hogy hatéves koromtól szinte Én voltam az Ő anya, mint Ő az enyém. Phenixben nevelkedtem.
Anyám újra férjhez ment, egy Phill nevű baseball játékoshoz. Kedveltem Őt. Sokat utazott a munkája miatt,
láttam anyámon, hogy mennyire szeretne vele tartani, de engem sem akart egyedül hagyni.
Úgy döntöttem, hogy apámhoz, Charliehoz költözöm egy időre. Apu egy kisváros rendőrfőnöke.
Egy kisvárosé, mely nem éppen a meleg időjárásáról híres. Forks esős és felhős település.
Kezdetben nagyon utáltam, egészen addig, míg meg nem ismertem Edwardot és a családját.
Felfigyeltem rájuk, főleg az egyikükre. Megbabonázott az aranyszínű szeme, a bronzos haja és a csodálatos, ravasz mosolya.
Nem ment minden zökkenőmentesen. Sokan rossz szemmel nézték a kapcsolatunkat, de engem nem érdekelt mások véleménye.
Próbált távol lenni tőlem, denem ment neki. Többször megmentette az életem: az első akkor történt, mikor az egyik osztálytársam majdnem elgázolt.
A második eset már rémisztőbb volt, egy nem Vega vámpír szúrt ki magának, James megakart ölni, de Edward és a családja megmentettek.
Aztán egy félresikerült szülinap után elhagyott. Fél évig szenvedtem. Szerencsére Jacob a legjobb barátom segített túlélnem.
Egy kalandos utazás után Olaszországba, ismét együtt lehettünk. Később ismét bajt hoztam a Cullenekre.
Viktória James barátnője, bosszút akart állni, de minden kísérlete kudarcba fulladt.
Edward megkérte a kezem és Én igent mondtam. Voltak akik nem örültek túlságosan, de
mostanra már mindenki elfogadta a helyzetet. A nászutunkon hihetetlen csoda történt, terhes lettem.
Nem gyakori, hogy egy vámpírnak gyermeke szülessen. Nekünk megadatott, világra jött a kislányom Renesmee Carly Cullen.
A szülés után, hogy megmentse az életem Edward átváltoztatott. Mindenki nagy meglepetésére Jacob, aki alakváltó, bevésődött a lányomba.
Az alakváltóknál ez olyan, mint a szerelem első látásra, csak sokkal erősebb. Mintha a szeretett személy lenne az univerzum közepe.
Az életedet is képes vagy érte feláldozni. Nem igazán tetszett, de végül is elfogadtam, keresve sem találhattam volna jobb társat Nessienek Jacobnál.
Ő mindig ott lesz neki és megvédi bármitől. Az utolsó nagy akadály következett. A Volturi.
Ők olyan királyi család a fajtánk között. Ők tartanak rendet. Két fontosabb szabály létezik: az első,
hogy senki nem tudhatja, hogy létezünk. A második az, hogy senki nem változtathat át gyermekeket.
Félre értették azt, hogy valójában mi is a lányom. Elakartak pusztítani minket. Sok barátunk sietett a segítségünkre és végül azt a helyzetet is megoldottuk.
Ezek történtek velünk az utóbbi néhány évben. Most itt ülünk a Spanyol tengerparton és mindenki boldog.
Esme úgy gondolta jót tenne a családnak egy kis nyaralás. Összepakoltunk és eljöttünk.
-Drágám.
Szólított egy csodás hang.
-Igen?
-Min gondolkozol annyira?
Kérdezte miközben leült mögém. Átkarolta derekam és a nyakamba csókolt.
-Csak átgondoltam az elmúlt eseményeket.
-Mostantól minden rendben lesz.
-Tudom. Nagyon boldog vagyok.
-Akár csak Én.
-A többiek?
-Nessi Jacobbal lubickol a vízben, Alice és Jassper elmentek sétálni, Rosalie és Emmett pedig kettesben akartak lenni, Carlisle és Esme a házban beszélgetnek.
-Neked mihez lenne kedved?
Kérdeztem tőlle és reméltem, hogy ahhoz amihez nekem.
-Hát, jó lenne egy kicsit kettesben. Ez a fürdőruha teljesen megőrjít.
-Odaadom, ha szeretnéd.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
-Honnan tudnám? Nem vagyok gondolatolvasó.
-Nem, Te szuperebb vagy. Elveszed az eszem.
-Igazán? Akkor talán menjünk a szobánkba.
-Jó ötlet, de anyáék is most menekülnek ki. Emmett és Rosalie nagyon egymásba feledkeztek.
Ha mi is bemegyünk nem marad semmi a házból.
-Kár lenne érte, szép ház. Akkor van valami mentőötleted?
-Természetesen. Gyere.
Felkelt és a kezét nyújtotta.
-Indultok valahová?
Kérdezte Carlisle.
-Igen, elmegyünk egy kicsit.
-Figyelnétek Nessire?
-Persze, menjetek csak.
Esme mosolyogva válaszolt. Edward átkarolta derekam és elindultunk.
-Hová is megyünk?
-Egy eldugott kis partszakaszra.
Mondta, és félmosolyra húzta ajkait.
-Messze van?
-Ha futunk nem.
Több sem kellett. Azonnal futásnak eredtem.
-Kedvesem, megvárhatnál.
-Érj útól, gyorsabb vagy, mint Én.
Mondtam és azonnal éreztem kedvesem kezét, amint összefűzte az enyémmel.
5 percig futottunk. A tekintetem körbejárt a kis parton, lenyűgöző volt.
Zöld növények, fehér homok és ragyogó, kék tenger.
-Tetszik?
Kérdezte miközben átkarolt.
-Csodálatos. Mikor találtál rá?
-Mikor ide jöttük, Emmettel körülnéztünk a környéken.
Azonnal rád gondoltam.
-Szép hely. Mit szeretnél csinálni?
-Arra gondoltam, megismételhetnénk a parti éjszakánkat, amit
Esme szigetén töltöttünk.
-Hm, az volt az egyik kedvenc éjszakám.
-Nekem is.
-Akkor, mire vársz? Én, csak gyenge halandó vagyok.
Mondtam utalva az akkori éjszakára.
-Már nem vagy az.
-Te akarsz ismétlést.
Mondtam incselkedve.
-Igaz.
Karjaiba vett és elindult a partra. Lefektetett a homokra és felém ereszkedett.
-Vigyázok rád.
Ismételte, amit akkor.
-Bízom benned.
Mentem bele a nosztalgiába.
Sok minden homályosabb volt az emberi emlékeimből,
de a forksi időkre és az együtt töltött percekre, tökéletesen emlékeztem.
Megtámaszkodott erős kezein és felém közeledett.
Ajkaink összeértek, gyengéden kezdtük, majd nyelveink vad táncba kezdtek.
Néhány perc múlva eltolt magától.
-Vegyél levegőt kedvesem.
Mondta mosolyogva.
-Ne csináld ezt velem.
-Az ismétlés.
-Nem érdekel, akarlak, most.
Nem vártam. Kihasználtam az erőm. Fölé kerekedtem és megcsókoltam.
Nem tiltakozott. Kezei kioldották a bikinim szalagjait.
Gyengéd, mégis heves mozdulatokkal vettük le a másik ruháit.
Végigsimított gerincemen, lassú csókokkal hintettem be testét.
Visszatértem ajkaihoz, kezemmel merev férfiasságát kényeztettem.
Belenyögött a csókunkba. Pár percig még csókolóztunk, majd szerelmem szemébe nézve
láttam a vágyat, ami ott volt bennem is.
Megszakítottam a csókot és lassan ráereszkedtem kedvesemre.
Mindkettőnk felnyögött a kéjtől, amit egybeforrásunk okozott.
Kezét melleimre csúsztatta, míg Én a mellhasát simogattam.
Csípőm ritmusos mozgását élvezte, csak úgy, mint Én.
Kebleimről lecsúsztatta kezét és csípőmön pihentette.
Mikor már mindkettőnk közel ért a beteljesüléshez,
gyorsabb tempóra ösztönzött. Nem volt ellenemre.
Együtt értük el a csúcsot, az intenzív érzés felemelő volt.
Kielégülésünknek hangot adtunk, az erdőből felszálltak a madarak,
mikor hangos sóhajunkat meghallották.
Nem is sóhaj volt, inkább sikoly. Boldog, szerelmes sikoly.
-Szeretlek.
Mondta.
-Én is szeretlek.
Csendben feküdtünk egymás karjaiban.
Néztük az eget és egymást.
-Anya, apa. Hol vagytok?
-Nessie, szerintem most egyedül akarnak lenni.
Jacob próbálta visszafogni a lányomat.
-Valaki hiányol.
-Jobb lesz, ha felöltözünk.
Gyorsan felvettük a fürdőruhákat.
-Anya, anya.
Szaladt oda és egyből a nyakamba ugrott.
-Sajnálom, de már nagyon hiányolt.
-Semmi gond Jacob.
-Mi a baj kicsim.
-Eltüntetek és nem is szóltatok.
-Jól el voltál nem?
-De igen.
Felemelte kezét és az arcomhoz érintette.
Elárasztottak az emlékek. Jacob fröcsköli vízzel, majd a nagyszülei is csatlakoztak.
Jól érezte magát, aztán a ház egyik ablaka kitört.
Nessi megijedt. Akkor kezdett el keresni minket.
Elengedte az arcom. Hallottam ahogy Edward felnevet.
Én is követtem a példáját.
Az ablak Em és Rosalie miatt tört ki.
-Most mi van?
-Semmi kicsim. Menjünk vissza.
Karomban a lányommal és a férjem kezét fogva indultunk vissza.
Jacob előttünk futott. Mire visszaértünk a törött ablak darabjait már felszedték.
-Emmett, máskor kicsit óvatosabban, Nessie megijedt.
-Sajnálom, de legalább az Én házaséletemnek van bizonyítéka.
Mondta gúnyosan. Jassper felkacagott.
-Tudod Em, Bella és Edward, ha tehetnék most is házaséletet élnének.
Az az most már Bella inkább kiakarja tekerni a nyakad.
Mondta vidáman.
-Nem, csak az övét.
Mondtam neki.
-Bocsi.
-Tudod Em, mi szeretjük a bútorainkat.
Mondta Edward.
-Nem, csak azt, de a változatos helyszíneket is.
Mondtam, mindenki rám nézett.
-Mi van? Igazat mondtam. Talán tévedek drágám?
-Nem szívem, csak megleptél.
-Húgi, mióta vagy Te ilyen szókimondó?
-Unom már, hogy a nemi életemmel viccelsz.
Gondoltam mostantól mindent megosztok veled.
Kérdezz nyugodtan.
-Hát… akkor…
-Emmett.
Szólt rá kedvesem.
-Ő ajánlotta fel.
-Igen, de itt Én is érintett vagyok. Azonkívül itt a lányom is.
„Nessieről meg is feledkeztem.”
-Bocs édesem.
Vágtam bűnbánó képet.
-Elnézést kérek mindenkitől.
-Semmi gond Bella.
-Ja, de még visszatérünk a témára.
Mondta Em vigyorogva.
-Mennyünk be beszélnünk kell.
Mondta Carlisle. Bementünk és leültünk.
-Lejárt az egy hónap.
Jelentette be. Egy hónapra jöttünk.
-Én nem akarok menni.
Mondtam.
-Maradjunk itt.
Tette hozzá Rosalie.
-Szeretnék, de Jacobnak ott a falka. Persze nem kell visszajönnötök.
Válaszoltam. Tényleg nem akartam hazamenni, de Nessiet nem választhattam
el Jaketől.
-Nem kell mennem. Maradhatunk.
-Mi lesz a farkasokkal?
-Sam ott van. Meg lesznek nélkülem is.
-Maradjunk. Szeretek suliba járni, de most jól esne egy kis pihenés.
Itt nem találkozunk emberekkel, önmagunk lehetünk.
-Igaza van Rosalienak. Mindenki szeret itt lenni.
-Edward, szeretnék még nosztalgiázni.
-Miről van szó?
Már épp válaszoltam volna, de szerelmem megelőzött.
-A parton, amit találtunk felidéztük néhány kellemes esténket Em.
-Hagyhatnánk a hálószoba titkokat és visszatérhetnénk a tárgyra?
-Persze Carlisle.
-Akkor talán szavazzunk. Esme?
-Maradjunk.
-Edward?
Végighúztam kezem Edward combján, mire teste megfeszült.
Jassper felnevetett.
-I...Igen, maradjunk.
-Bella?
-Maradhatunk.
-Nessie?
-Ok.
-Rosalie?
-Maradjunk.
-Emmett?
-Naná.
-Alice?
-Igen.
-Jassper?
-Felőlem.
-Jacob?
-Tessék?
-Mi a szavazatod?
-Nekem is van?
-Jaj, kutya. Nessie által a családba tartozol.
Mondta Rosalie.
-Akkor maradhatunk.
-Tehát döntöttünk. Itt maradunk. Nem emlékszem volt-e már ilyen?
-Nagyon jól emlékszel kedvesem, hogy még nem volt.
-Milyen nem volt?
Kérdezte Jacob.
-Olyan, hogy egyöntetűen szavaztunk volna.
-Értem.
-Most miért kell felhozni?
Kérdezte Rosalie.
-Rosalie, senki nem rója fel neked. Aggódtál a családodért, ez érthető.
-Kösz Bella.
-Akkor lefektetem Nessiet és utána szeretnék visszamenni a partra.
Mondtam.
-Rendben.
Válaszolta Edward mosolyogva.
Megbeszéltük, hogy maradunk. Mindenki ment és tette amit akart.
Jó volt azon a helyen. Felszabadultak és boldogok voltunk.
Nem kellett a szomjunkkal küzdenünk, nem kellett visszafognunk magunkat.
Élveztük egymást és a szabadságot.

Vége.