1.fejezet


(Bella szemszöge)



Napsütésre ébredtem.A Cullen ház számomra legkedvesebb szobájában.
Az Ő szobájában,pontosabban a mi szobánkban.
Félálomban kezdtem keresni kedvesem,de nem találtam-
-Edward?Hol vagy?
Rettenetesen rossz volt hallani az álmos hangom.Kopogtattak.
-Szabad.
Alice hatalmas vigyorral az arcán táncolt oda hozzám, leült az ágyam szélére.
-Jó reggelt.
A szokásosnál is jobb kedve volt.
-Alice,hol van Edward és miért vagy ennyire boldog?
-Én mindig ilyen vagyok.Edward pedig elment a fiúkkal.
-Nem vagy mindig ilyen,csak ha készülsz valamire.Most mit találtál ki?
Barátnőm,még szélesebben mosolygott,tudtam,hogy ez nekem nem lesz jó.
-Ki vele,ne kímélj.
Mondtam és vártam.
-Jaj Bella,olyan ünneprontó tudsz lenni.Ahhoz képest,hogy 5 nap múlva férjhez mész.
-Gyerünk Alice,nyögd már ki.
-Jól van na.Elviszlek vásárolni.
Fájdalmasan felsóhajtottam."Tudtam,kínozni akar és még Ő a legjobb barátnőm?!"
-Tudod lehet,hogy inkább Rosalieval lennék ma.
-Én is megyek.
Rosalie kecsesen sétált be a szobába.
-És mielőtt kitalálnád,hogy Esmével maradnál,elmondom,hogy Ő is jön.
-Miért kell nekünk annyiszor vásárolni?
-Mert jó móka.
-Persze.
-Ne mérgelődj,hanem irány a fürdő.Fél óra és indulunk.
A lányok kimentek Én meg nehezen elindultam a fürdőbe.
15 percig engedtem magamra a vizet.Mikor végeztem,megszárítottam a hajam és fogat mostam.
Az ágyamon már várt a ruhám.
-Alice.
Mivel meleg volt egy sortot és egy fehér felsőt rakott ki.Szerencsére a saját cipőmet vehettem fel.
Lementem a nappaliba ahol Esme mosolyogva fogadott.
-Készítettem neked szendvicset.
-Köszönöm.
-Majd a kocsiban megeszed,gyere.
Rosalie megfogta a kezem és a garázs felé húzott.
-Na végre.Induljunk.
A kocsi kerekei hangosan csikorogtak.És mi már száguldoztunk is.
-Alice,tudom,hogy nagyon szereted a sebességet és bízom is a vezetői tudásodban,de egy ember is ül a kocsiban.
Utaltam ezzel magamra.A kocsiban ülő nők felnevettek.
-Nevessetek csak,de Ti minden bizonnyal túlélnétek egy balesetet,ami valljuk be nálam előfordulhat,de Én nem.
És nem szeretnék az esküvőm előtt meghalni.
-Alice,lassíts le.
-Rendben.
Hálásan mosolyogtam Esmére.15 perc alatt értünk Port Angelesbe.
-Komolyan,mit akartok venni?
-Neked veszünk pár dolgot éjszakára.
-Rosalie!Ez nem lett volna szabad elmondani.
-Miért?Ez így tisztességes, hiszen Edward is tudja.
-Miről van szó?Mi lesz éjszaka?
-Jól fogod érezni magad,csak ennyit mondhatok.


(Edward szemszöge)

Nem akartam,hinni Alice látomásának.
Vágytam már rá,hogy megtörténjen,mindennél jobban,de nem hiszem,hogy nem bírnám ki még öt napig.
Hajnalban hagytam ott kedvesem.
-Alice,erre semmi szükség.Eldöntöttem,hogy várok.
-Ki mondta,hogy csak rajtad múlik?!
-Tudod,hogy nem szereti ha nem vagyok mellette,mikor felébred.
-Majd Én megnyugtatom.
Igazat mondtam neki,de az is hozzá tartozik,hogy imádom nézni ahogy alszik.
Azt pedig még jobban,ahogy álmában a nevemet mondja és azt,hogy szeret.
-Várj,azt mondod,hogy nem Én fogok kezdeményezni?
-Nem mondok semmit.Menj a fiúkkal vadászni.
Emmett és Jasper kirángattak a házból.
-Tudod mi a vicces?
Kérdezte Em Jazz-től.
-Na,mi?
Jazz érdeklődve nézett Em-re.
-Az,hogy a második legöregebb a családban még szűz.
Mindketten röhögtek.
-Nem sokáig.
Jazz és Emmett nagyon jól mulattak rajtam.Igaz,még nem voltam senkivel.
Emberként,csak az foglalkoztatott volna,hogy jól csinálom-e,de vámpírként azért is aggódtam,hogy ne ártsak neki.
-Mi jár a fejedben?
Kérdezte Jasper.
-Biztos az éjszaka.
Vihogott Emmett.
-Ugyan,nem mindenki csak a szexre gondol.
-Most igaza van.Tényleg erre gondoltam.
-Nem kell azon gondolkodni.Jön magától,ösztönösen.
-Pont ez a baj,az ösztönök.Bella nem Rosalie vagy Alice.Ő törékeny.
Mi van,ha a vágy hevében erősebben szorítom meg, vagy eltöröm valamiét?
-Ez fogós kérdés.
Elgondolkodtak.Már a 'vadászmezőn' jártunk mikor Jasper megszólalt.
-Végig nézz a szemébe.Úgy vettem észre,amikor a szemébe nézel megnyugszol.
-Igen,és beszéljetek egymáshoz.Az arra is jó,hogy jelezzétek mit szeretnétek és Téged is észnél tart.
-Kösz.Még valami?
-Ja,figyelj a berendezésre,nem csak Bella törékeny.
Nem tetszett ez a kijelentése.Éreztem egy medvét a közelben."Bosszú"
Azonnal rohanni kezdtem.Gyors voltam ezért már csak arra értek oda,hogy a maci ütőerébe mélyesztem a fogam.
Emmett dünnyögött az orra alatt,Jasper meg nevetett.
-Ezt megérdemelted.
-Én csak viccelődtem.Amilyen szerencsém van,tuti ez volt az utolsó medve a környéken.
Most kereshetek egy szarvast,vagy inkább ötöt.
Nem a medve volt a kedvencem,de megérte.


(Bella szemszöge)

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet."Mi lesz éjszaka?"
Ezen járt a fejem,mikor már a harmadik üzletbe vonszoltak be.
Az első kettőben Rosalie és Alice szoknyákat és felsőket vettek,nem is keveset.
Esme visszafogottabb volt és csak mosolygott a lányain.
Nem tagadom nekem is tetszett pár darab,de csak egy kék felsőt vettem,azt is Edward kedvéért.
A harmadik bolt egy fehérnemű üzlet volt.Nem éreztem túl jól magam.
Nekem nem voltak olyan darabjaim,mint barátnőimnek.
És a testem sem nézett ki úgy,hogy eltudjak képzelni magamon egy ilyen szexis darabot,
mert ebben az üzletben,csak azok voltak.
-Ha nem gond Én megvárlak titeket odakint.
Mondtam és lehajtottam a fejem.
-De,nagyon is baj.Miattad jöttünk ide.
-Mi?Nem értem,Én nem hordok ilyeneket.
-Ma este fogsz, bízz bennem.
Alice,széles mindentudó mosolyával nézett rám.
Mikor látta,hogy nem igazán győzött meg, be vetette a titkos fegyvert.
-Edward kedvéért.
Neki bármit megtettem volna.
-Rendben,de úgy is csak a nászéjszakán veszek fel ilyesmit.Nem akarom kínozni.
-A nászútra már bevásároltunk.Mondom,hogy ez mára lesz.
-Alice,nem vehetem fel.Nem bírnánk visszafogni magunkat.Nem mintha bánnám,ha megtörténne,
de Edward nem akarja még.
-Dehogy is nem akarja.
Fülig vörösödtem,mikor észbe kaptam,hogy hol is beszélek és kik előtt.
Esmére néztem aki,csak mosolygott.
-Jaj,mond már el neki.Nem kell kitalálósdit játszani.
Bella,ma mindketten elvesztitek a szüzességeteket.
Rosalie kijelentésére,még jobban elpirultam és a szívem hevesen kezdett kalapálni.
-Rosalie,ezt mindenki hallotta.Gyere Bella kimegyünk.
Esme karon fogott és kivezetett.A lányok pár perc múlva követtek.
Ismét több szatyor volt a kezükben.
-Menjünk,Bellának innia és ennie kellene.
Beültünk az egyik gyorsétterembe.
A szívem kezdett a rendes ritmusában verni.
Megittam egy kólát és ettem egy hamburgert.
-Alice,komolyan meg fog történni?Mi...Lehet,hogy csak azt láttad ahogy gyakoroltunk.
Zavartam mondtam ki a szavakat,bár tudtam,hogy tisztában vannak a dologgal.
Edward és Én már egy ideje feszegettük a határokat,
hogy amikor végre megtörténik minden rendben legyen.
-Nem.Ma tovább mentek.
Mélyen elgondolkodtam és aggódtam.Bíztam Edwardban,de Ő nem bízott magában.
"Mi lesz,ha neki nem lesz jó?"
Eldöntöttem,hogy később megkérdezem Alicet.
-Nyugodtan kérdezd,meg most Bella.
-Alice!
-Miről van szó?
-Bella aggódik.
-Miért?
-Bella?
-Edward miatt.Ne értsetek félre,nem félek tőle.Azért aggódom,hogy neki nem lesz jó.
Hiszen Én csak ember vagyok.
-Egy ember vagy akit a fiam mindennél jobban szeret.
-Nem azért kellene aggódnod.
-Hát miért?
-Tudod, a vámpíroknál a szeretkezés,hatalmas intenzitású.Nincs tapasztalatom ember vámpír párosításban,
de mi Emmettel sok házat tettünk tönkre.
-Igen, ezért is gyakoroltok,hogy Edward fékezni tudja magát.
-Ezeket is tudom, megbeszéltük.De,akkor neki biztosan nem lesz jó!
"Hihetetlen.Semmit sem tudok adni neki és még ezt sem tehetem meg érte?!"
-Bízz bennem.Mindketten élvezni fogjátok.
-Tehetek azért valamit,hogy neki is jó legyen?
-Nem kell,semmit sem tenned.Ösztönösen jön.
-Mondjuk egyvalamit tehetsz.
Ha úgy érzed túlságosan elveszti az uralmát nézz a szemébe és mond a nevét,ilyenkor mindig megnyugszik.
-És azonnal szólj neki,ha fájdalmat okoz.
-Jó ez nekem jó lesz,de neki?
-Ne aggódj már.Ezért nem akartam elmondani.Minden jó lesz.
-Köszönöm.
-Menjünk vegyünk pár cipőt.
-Menjetek csak.Én beszélek Bellával a vendégekről.
-Rendben.
-Valami baj van Alice?
-Nem csak tudod,elküldtem a meghívót a Volturinak is.Négyen eljönnek.
Kapkodtam a levegőt."Csak Jane ne jöjjön."
-Kik?
-Aro,Renáta,egy új testőr Mark és...
-És?Ugye nem?
-De, Jane.Ne aggódj úgy sem bánthat.
-Engem nem, de titeket igen.Mikor érnek ide?
-Szerdán.
-Az esküvő előtt két nappal.Akkor hányan is leszünk?
-A Denalik 5-en.Az írek 3-an,aztán ott vannak még a nomádok összesen 8-an,
a Volturi 4-en,Seth,Billy,Sue,Jacob és Leah.Még 3 farkas.
28 vendég és mi 8-an.
-Nem lesz gond a farkasok és a nem Vegák között?
-Nem.Minden rendben lesz.
Örültem,hogy a barátaim ott lesznek.Mióta anya és apa meghaltak a nyáron,
azóta a La Pushiakon és a Culleneken kívül nem barátkoztam másokkal.
Angela és Ben mér Párizsban voltak és készültek az egyetemre.Jacob és Leah bevésődtek,jól mutattak együtt.
-Menjünk.
Felkeltünk és beültünk a kocsiba.Nagyon hiányoztak a szüleim.Végre újra együtt voltak erre,
lezuhant a gépük amivel nyaralni mentek.
Nagyon magam alatt voltam akkoriban,ha nincs Edward és Alice akkor biztos belehaltam volna.De Ők ott voltak és segítettek.
Akkor kerültem közelebb Rosalie-hoz és azóta jóban vagyunk.
Megérkeztünk,Alice leparkolt.Már sötétedett.Hiányzott Edward,nagyon ritkán voltunk távol egymástól.
-Sziasztok lányok.
Üdvözölt minket Emmett.Majd rám mosolygott.Jasper elvette Alicetől a csomagokat.
Alice egy csókkal hálálta meg a gesztust."Hol van Edward?"
Már épp kérdezni akartam,mikor megéreztem hűvös karjait a derekam körül.
-Szia!
Súgta fülembe,majd a nyakamba csókolt.
Emmett köhintett.
-Na,de fiatalok.Vá...
Biztos vagyok,hogy egy újabb kínos megjegyzést akart tenni,de Rosalie befogta a száját.
-Köszi Rose.
Mosolygott,majd elvonszolta férjét.Már csak ketten voltunk a garázsban.
-Mit vettél?
Kíváncsiskodott.És már nyúlt is bele az egyik szatyorba.Kivette a kék felsőt.
-Ez tetszik.
Mondta kacéran.
-Vettem,még tornacipőt,farmert és...
Itt elgondolkodtam."Végül nem vettem fehérneműt"
-És?
-Mást nem.
-Menjünk.
Egyik kezében a vásárolt holmik,a másikban pedig Én voltam.Gyorsan vitt fel a lépcsőn.A nappaliban Alice megállított.
-Edward,ezek is Bella holmijai.
Mutatott egy nagy kupacra.
-Na,de.Én nem vettem mást
-Igen,de Rose és Én vettünk néhány holmit.Tetszeni fognak.
Kacsintott rám."Remélem a fehérnemű boltban nem vettek semmit"
Edward felmarkolta a többi holmit is és elindult.
-Bella beszélhetünk?
Nem volt túl sok kedvem.Edwarddal akartam lenni végre kettesben.
-Persze,de siess.
Edward felment.Alice elővett egy kisebb papír táskát.
-Ezt éjszaka vedd fel.És ne aggódj,csodásan fog állni.Mi nem leszünk itthon.
Megint zavarba jöttem.Elvettem a kis táskát és elindultam felfelé.


2.fejezet.

(Edward szemszöge)

Otthagytam szerelmem a testvérem karmai közt.Tudtam,hogy nem szeret vásárolni,mégis elment velük,.
"Vajon mondtak neki valamit a ma éjszakáról?"Nem akartam kutatni a fejükben,így csak lepakoltam a szatyrokat.
-Bejöhetek?
Kérdezte kedvesem.Arca rózsaszín volt és zavartan mosolygott.
-Ez a Te szobád is.Nem kell az engedélyem.
Bejött és letett egy kisebb szatyrot.
-Megnézzük miket vettek?
-Később.Tartozol nekem.
Nem tudtam mire gondol.Aztán mutatóujját az ajkaira helyezte.
-Reggel nem találkoztunk.
Megértettem mit akar.Gyorsan odasuhantam és átfogtam a derekát.
-Sajnálom.Akkor kezdem a törlesztést.
Hallottam ahogy a szíve egyre gyorsabban vert,majd kihagyott a lélegzete,mikor ajkunk találkozott.
Kezével átfonta nyakamat,közelebb húzva magához.A csókot kopogás zavarta meg.
-Bocs srácok.Edward kijönnél?
Kedvesem lemondóan sóhajtott.
-Mindjárt visszajövök.
-Elmegyek fürdeni.
Megcsókoltam és kimentem.
-Mi az Jasper?
-Gondoltam szólok,hogy mi elmegyünk.A közelben leszünk,ha Alice látna valamit,hamar visszaérjünk.
Ne aggódj nem lesz baj.
-Nem fogom megtenni.
-Dehogy nem.
Jött a válasz Alicetől.
Megcsóváltam a fejem.Alice megfogta Jazz kezét és lementek a lépcsőn.
-Sok sikert.
Mondta Emmett,szokásához híven vigyorogva.
-Vigyázz Rá!
Szólt határozottan Rosalie.
-Nem fogjuk megtenni.
Rose megforgatta szemeit és lementek.
"Mindenki ezzel jön?Még jó,hogy Carlisle és Esme elmentek, amint hazajöttek a lányok a vásárlásból."
Teljesen elhatároztam magam,hogy semmi nem fog történni.Iszonyatosan vágytam rá,de kiakartam várni a nászéjszakát.


(Bella szemszöge)

Edward kiment Én pedig elindultam tusolni.
Most is sokáig folyattam magamra a vizet.Kiszálltam és kifésültem a hajam.
A törölközőt magamra csavartam és a kis szekrény elé álltam ahol a táska várt.
Egy ideig csak "szemeztem" vele,majd elhatároztam,hogy kinyitom.
Elsőnek egy kék átlátszó hálóinget vettem ki.
Semmit nem takart az emberből,csinos volt és Edward kedvenc színében pompázott.
"Nem vehetem fel."Aztán eszembe jutott amit Alice mondott,hogy jól fog állni.
A kíváncsiságom felül kerekedett.
Ismét a táskába nyúltam és előkerült egy csipke bugyi és egy melltartó.
A színe megegyezett a hálóingével.
Felvettem mindhárom darabot és a tükör elé álltam.
El kellett ismernem Alicenek igaza volt,nem voltam benne csúnya.
"Vajon Edwardnak tetszene?Nem kínozhatom.Viszont Alice azt mondta ma megtörténik.
Ki vagyok Én,hogy egy jövőbelátóval
vitatkozzam?!"
Erőt vettem magamon és bementem a szobába.Edward még nem volt ott.
Elhatároztam,hogy elpakolom,a holmikat.Megfogtam a szatyrokat és a gardróbba vittem.
Akkor csinálták mikor ideköltöztem.
Pakolászás közben szemügyre vettem a sok ruhát.
Minden volt:koktél ruhák,estélyik,szoknyák,rengeteg magassarkú.
Soha nem hordtam ilyesmiket.Aztán elérkeztem az utolsó táskákhoz.
Ebben már az Én ízlésemnek megfelelő darabok voltak:
farmernadrágok,sport cipők,pólók és pulcsik.
Igaz mind drága,márkás darab,de legalább nem arcpirító ruhák.
Hallottam,hogy nyílik az ajtó.
-Edward?Idehoznád még azt a két szatyrot?Kérlek.
Teljesen megfeledkeztem arról,hogy mit viselek.

(Edward szemszöge)

Percekig gondolkodtam odakinn.A két felem hadakozott egymással.
"Mindennél,még a vérénél jobban is vágyom arra,hogy az enyém legyen,de nem bánthatom.
Mi van, ha eltöröm valamijét vagy megölöm?
Nem használhatom ki a saját vágyaim érdekében."
Tudtam,hogy Ő is szeretné és azt is,hogy bízott bennem.
Hallottam ahogy bent pakolászik.Biztos hangos voltam,mert meghallotta,hogy benyitottam.
-Edward?Idehoznád még azt a két szatyrot?Kérlek.
Az ágyon volt a két szatyor,a gardrób ajtaja pedig tárva nyitva."Emlékszem,mikor ideköltözött
és Alice megmutatta neki a gardróbot,teljesen kiakadt.Nem is a gardróbon,hanem azon,hogy
Rosalie és Alice telepakolták ruhákkal."Mosolyogva mentem a gardróbba.
Mikor megláttam,minden addigi elhatározásom elszállt,felülkerekedtek a vágyaim.
Ott állt nekem háttal,nem hallotta,hogy mögötte vagyok.Gyönyörű volt.
A hálóingén teljesen átláttam.Alatta viselt fehérneműje még jobban kiemelte tökéletes formáját.
"Miért csinálja ezt velem?Olyan gyönyörű.Alicenek lesz igaza."
Leejtettem a csomagokat,mire kicsit ijedten megfordult.Nézett egy kicsit,majd arcomat látva megszólalt.
-Sajnálom.Teljesen elfelejtettem,hogy ez van rajtam,csak kíváncsi voltam és....
Nem engedtem befejezni.Magamhoz öleltem és csókolni kezdtem.Körbejártam ajkait.
Lassú,könnyű csókokat leheltem nyakára,majd a kulcscsontjára.
Egyre lejjebb haladtam,a mellénél jártak ajkaim,mikor felnyögött.
A hangtól csak még jobban akartam Őt.
Már nem érdekelt az esküvő.Csak arra figyeltem,hogy kielégítsem Őt és önző módon magamat.
Próbáltam óvatos lenni.
Finoman simogattam miközben,csókokkal hintettem be egész testét.
Minden csókom,minden érintésem után felsóhajtott.
Beletúrt a hajamba és Ő is csókolgatni kezdett.
Mindent ösztönösen csináltunk.Akaratom morzsáit arra használtam,hogy gyengéd legyek.
-Edward.Biztos vagy benne?
Zihálva mondta ki a szavakat.
-Igen.
Mosolygott ,majd az övemhez nyúlt,kioldotta és kezét bedugta a nadrágomba.
Egész testem megremegett.És felsóhajtottam.Én nem voltam ilyen türelmes letéptem a hálóingét.
Majd a földre dobtam.A ruháimtól is gyorsan megszabadultam.A fehérneműje szintén a földön landolt.
Én már teljesen készen álltam,és Ő is mert lábait derekam köré fonta és csípőjét szorosan hozzányomta.
Teljesen belelendültünk.Nem bírtunk egy helyben maradni.Mindig úgy fordultam,hogy Én csapódjak,hol a falnak,hol pedig a polcoknak.
Nem érdekelt semmi.Óvatosan megemeltem a fenekénél és a megfelelő helyre igazítottam.
-Ígérem óvatos leszek.
Ő csak rám mosolygott.Abban a mosolyban ott olt a vágy,szerelem és a bizalom.
Lassan és óvatosan csúsztam egyre beljebb a gyönyör forró,nedves kapuján.
Bella torkát egy sikoly hagyta el.Nem engedte,hogy elhúzódjak.Mélyen a szemembe nézett és ez arra késztetett,hogy folytassam.
Egybeforrva vittem be a szobába és döntöttem le az ágyra.
Lasú mozdulatokat tettem.Ő közben a hátamat és a fenekemet simogatta.Mindkettőnk torkát elégedett sóhajok és kéjes nyögések hagyták el.
Kezeit az egyik kezem bilincsként fogta körbe,majd a feje fölé helyeztem.
Ő egyre gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét,Én is igazodtam a ritmushoz.
Hosszú gyönyörrel teli percek után,egyszerre feszült meg testünk.Végtelen boldogságot és hatalmas kielégülést éreztem.
És ezzel szerelmem sem volt másképp.A sikolyából és sóhajából nem fájdalmat hallottam,hanem ugyanazokat az érzéseket, amiket magam is tapasztaltam.
Azt hittem nem lehetek boldogabb annál,mint mikor megkértem a kezét és igent mondott,de tévedtem.
Az éjszaka érzett boldogságommal semmi nem érhetett fel.
Boldog voltam,hogy nem törtem el semmijét.Boldog voltam,hogy láthatóan és hallhatóan boldoggá tettem és
boldog voltam a saját kielégültségem miatt is.
-Szeretlek.
Mondta miután újra rendesen vett levegőt.
-Én is szeretlek.El sem tudod képzelni mennyire.
Hozzám bújt és megcsókolt.Elkezdtem dúdolni az altatóját és percek múlva már aludt is.
Feje és egyik keze a mellkasomon pihent.Minden tökéletes volt.
Éjszaka többször mondta ki a nevem és azt,hogy szeret mint eddig bármikor.És még valamit mondott:
-Köszönöm.
-Én köszönöm,kedvesem.
Lágyan megsimogattam selymes haját.Betakartam meztelen testét és hallgattam ahogy a szíve ütemesen ver.
Mindketten mozdulatlanul feküdtünk.A családom hajnalban ért haza.
Nem foglalkoztam semmivel,nem mozdultam,míg életem értelme ki nem nyitotta szemét.
-Jó reggelt.
Mondta mosolyogva,majd végig simított arcomon.
-Jó reggelt.Hogy vagy?
-Tökéletesen.
Mikor elhúzta előttem kezét megláttam a csuklóját.
"Hát mégis bántottam."
-Bella,jól vagy?Nem fáj?Tudod mozgatni?
-Mit?Mi a baj?
-A csuklód Bella,és nem csak ez a másik is.Bántottalak.Sajnálom.
-Edward,egyáltalán nem fáj.
-Hogy mondhatod ezt?
-Kérlek!Örülj velem.Szereztem már rosszabbat is.Pár nap és elmúlik.Vagy neked nem volt jó?
"Bántottam és azon aggódik,hogy élveztem-e?"
-Tökéletes volt.
-Biztos?
-Igen.
-Akkor erre koncentrálj.A többiek?
-Lent vannak a nappaliban.Carlisle pedig dolgozik.
-Elmegyek fürdeni.Utána pedig reggeliznék, ha nem gond.
-Természetesen.
Adott egy csókot és bement a fürdőbe.
Én visszaemlékeztem a gyönyörrel teli pillanatokra.
Azon tűnődtem,hogy vajon mikor bántottam?
"Miért nem vettem észre?"
Aztán bevillant a kép, amint épp törékeny csuklóit szorítom, miközben a
a gyönyörtől a fellegekben jártam."Soha nem tehetem ezt.Addig nem amíg ember."

(Bella szemszöge)

A fürdőben jobban megnéztem a csuklóm.Lila zúzódások és piros foltok voltak rajta.
Csak egy kicsit fájt,de ezt nem mondtam Edwardnak.A zuhany alatt lejátszottam az éjszaka eseményeit.
Boldog voltam.Kiléptem a zuhany alól és törölközőt tekertem magamra.
Visszamentem a szobába, Edward még mindig az ágyon feküdt.
-Most Én jövök.
-Jöhettél volna velem is.
Mondtam morcosan.
-Akkor vacsorára sem értünk volna le.
Megcsókolt és eltűnt a fürdőszobában.
Az ablakhoz mentem és fésülni kezdtem a hajam.
Percekig csak bámultam a tájat.Nem zavart,hogy egy szál törölközőben álltam a gyakorlatilag falnagyságú ablak előtt.
Mikor már teljesen megszáradt a hajam a gardrób felé vettem az irányt.A látvány ami ott fogadott,lesújtó volt.
A polcok és fogasok a földön hevertek,némelyik darabokban.A falon ott volt Edward hátának lenyomata.
Elkezdtem kutatni a földön heverő ruhák között,de nem találtam egyet sem ami épp,vagy tiszta lett volna.
"Mit veszek fel?"
-Edward.
Szóltam kicsit hangosan.
Szerelmem dereka körül egy törölközővel szaladt hozzám.
-Baj van?
-Mit vegyek fel?Nincs semmi.Ezt hogy magyarázom meg?!
Végignézett a romhalmazon és nevetni kezdett.
-Örülök,hogy jól szórakozol,de Emmett is jól fog az biztos.
Belepirultam a gondolatba,hogy ezt a többiek is meglátják.
-Nyugodj meg.Nézzünk körül hátha maradt használható.
Kutattunk,de semmi.Egyszer csak Edward mondott egy:
-Áhá.Találtam.Szerencsére ezek még a szatyorban voltak.
Előhúzott egy kék nyári ruhát és egy kék cipőt.
Elegáns darabok voltak,szerencsére a cipő lapos talpú.
Pántos,selyem ruha volt,ami térd fölé ért.
-Csinos vagy.
-Te,mit veszel fel?
-A komódban van néhány ruhám,amiket még nem pakoltam át a gardróbba.
Felöltözött.Fekete farmert és fehér pólót vett fel.
-Ez nem ér.Rajtam alig van valami,Te meg beöltözöl.
-Te sokkal szebb vagy nálam.
-Persze.
-Menjünk reggelizni.
Elindultunk,mikor eszembe jutottak a sérüléseim.
-Várj.Mi lesz ezekkel?Nem akarom,hogy ebből is viccet csináljanak.
Ismerlek tudom,hogy megint hibáztatnád magad.
Odamentem a fésülködő asztalhoz és elővettem a karperecem,
ami úgyis mindig rajtam volt mióta megkaptam.
Ezüstből volt,két vastag karika aminek az elején ott volt a Cullen címer.
Nem sokat takart,de nem volt szemelőt a csuklóm.
A másikra pedig egy selyemkendőt kötöttem,amit Esme-től kaptam.
-Így jó.
-Bella Ők vámpírok,úgyis észreveszik.
-Nem baj.Menjünk.Ne vágj ilyen képet,mert azt hiszik,hogy bántottalak.
-Ne viccelődj már.
Megfogtam a kezét és elindultunk.