11.fejezet

(Hope szemszöge)

Egy órát töltöttem Báróval a szabadban.Nehezen,de sikerült nem csak Edwardra gondolnom.Átgondoltam minden infót Szolomonról és a támadásokról.
"Ha Aro több embert küld akkor.Várjunk,lehet,hogy pont ez a cél?"
-Báró,gyere.
Visszamentünk a házba.És Én a telefonért nyúltam.
-Hallo?
-Aro?Itt Hope.
-Szerbusz,történt valami?
-Ne küldj ide több embert.
-Mi?Miért?
-Szerintem csapda.
-Ezt,hogy érted?
-Azt akarják,hogy meggyengüljön Volterra.Ha ideküldesz még embereket,akkor Ti ott nem lesztek biztonságban.
-Na,de Hope.
-Kérdezd meg Caiust.Az Én szavazatom az,hogy nem kell több ember.
-Rendben,beszélek vele.
-Hívj,ha szavaztatok.
Letettem.Majd a többiekhez mentem.
-Mondanom kell valamit.
-Hallgatunk.
-Szóltam Aronak,hogy ne küldjön több embert.Most megbeszéli Caiusszal és vissza hív.
-De hát miért?Nem értem.
-Carlisle.Szerintem ez egy csapda.Amíg mi itt harcolunk,és Aro több katonát küld,addig Volterra sebezhető.
Elhallgattam és vártam,hogy megértik-e.
-Igazad van.
Mondta Carlisle.
-Én sajnálom,hogy így kellett döntenem,de remélem megértitek.Minden összeomlana,ha Volterra elbukna.
De ígérem,hogy az életem árán is megvédelek titeket.Egyikőtöknek sem esik baja.
-Köszönjük,de...
-Nem Esme,nagyon megkedveltelek titeket,és nem fogom hagyni,hogy ilyen jó lények,mint ti meghaljanak.
Ha megbocsájtotok,most elmegyek.Veszek egy kis ennivalót Bárónak.Használhatom az egyik autót?
-Veled megyek.
-Köszönöm Alice.
Ott hagytam Őket,had gondolkozzanak.

(Carlisle szemszöge)
Hopenak igaza volt.Meg is értettem,bármennyire is megkedvelt minket a családját nem hagyhatta védelem nélkül.Ráadásul nem csak a családjáért,de a világunk rendjéért is felelt.
Tudtam,hogy önzetlen,de amikor kijelentette,hogy megvéd minket még az élete árán is,teljesen ledöbbentem és nem csak Én.
-Tudjátok,sosem hittem volna,hogy valaha is ilyesmit mondok,de amikor megláttam Hopeot,kicsit megörültem,mert azt hittem Bella az.
Rosalie kijelentése meglepett.
-Nagyon hasonlítanak.Mi is értetlenül néztük mikor megismertük.
Esme válaszolt Rosalienak.
-Ezért nem engedtétek Edwardnak a gondolatolvasást?
-Igen.
-Hol van Edward?
-Kiment,most nagyon össze van zavarodva.
Jasper együtt érzően válaszolt.
-Még is miért?
-Nem az Én dolgom erről beszélni,sajnálom.
-Megértem.
Jasper felkelt és kiment.
-Carlisle.nem hagyhatjuk,hogy baja essen.
Esme aggódott Hopeért.
-Nem hadjuk.
-Ugyan,sokkal erősebb,mint mi.Nem hiszem,hogy az a Szolomon elintézi.
Emmett biztatott,de ő is aggódott.
-Alex,kérlek ne haragudj,hogy megkérdezem,de mit fogsz inni.
-Nem haragszom Esme.Hoztam donorvért,de ha elfogy akkor elmegyek Hope-al vadászni.
-Na,de tudod itt nem lehet...
-Nem Esme félreértettél.Nem emberre,állatokra.
-Hogy-hogy?
-Tudjátok már voltam párszor Destinyvel és Hopeal.Igaz nem olyan jó,mint az emberi vér,de megteszi.Már sokszor gondoltam,hogy áttérek.Lehet,hogy itt az ideje.
-Nem lesz belőle gond Volterrában?
-Nem.Kezdetben még idegenkedtek tőle,de hála Hopenak mára már kezdik elfogadni.Báró,gyere kimegyünk még egy kicsit.Elnézést.
-Alex,várj egy kicsit.
-Igen Carlisle?
-Van valami különleges képességed?
Nem válaszolt,csak intett az asztal felé és a rajta levő váza felemelkedett.A benne levő virágok,kiemelkedtek a vázából.Alex lassan le engedte a kezét akkor a váza visszakerült az asztalra.A virágok pedig Esme kezébe.
-Ez az Én képességem.Tárgyakat tudok mozgatni.
-Lenyűgöző.
Alex mosolygott és kiment.
-Szívem,tőled mikor kapok virágot?
Incselkedett Esme,míg visszarakta a csokrot a vázába.
Emmett felkacagott.
-Olyan gyönyörű vagy,hogy még ne találtam meg a hozzádillőt.
Odamentem és megcsókoltam.Jasper visszajött.
-Szerintetek Hopenak van valami terve?
-Nem tudom.Biztos kitalál valamit.
-Hol van Alice?
Edward termett mellettünk.
-Elment Hopeal,Bárónak vesznek kaját.Miért?
-Nem fontos.
Jasper és Edward összenéztek,majd Edward felment a szobájába.
-Biztos nehéz neki.
Mondta Rosalie őszintén.
-Igen az.
Jasper is kiment Alexhez.


(Alice szemszöge)

Némán ültünk a kocsiban.Hope nagyon elgondolkozva figyelte az utat.Ő akart vezetni.
Hirtelen látomásom támadt.
-Alice,minden rendben?
-Nem Hope nincs.
-Mi a baj?
-Hogy,hogy mi a baj,mit döntöttél el az előbb?
-Alice,így lesz a legjobb.Gondolj csak bele,az Én családomat akarják,tehát engem is.Szóval,ha felajánlom Szolomonnak,hogy csak velem küzdjön akkor titeket békén hagy.
-Ezt nem teheted.
-Alice mit láttál?
-Téged láttalak.Egy vámpírral harcoltál.
-Gondolom Szolomonnal.
-Igen lehet.Összeestél és a látomás megszakadt.
-Jól van.
-Mi az,hogy jól van?
-Ezek szerint bele megy.
-Nem gondolod komolyan,hogy hagyom ezt...
-Alice hagyni fogod,és nem szólsz erről senkinek.
-Na,de...
-Kérlek Alice.
Nem szóltam semmit.Bevásároltunk és hazaindultunk."Nem hiszem el,hogy ezt akarja."
-Mi lesz a gyerekeiddel?
-Destiny és Williem már nem kicsik,és van mellettük társ aki szereti Őket.
-De Te az anyuk vagy.
-Alice,jobb lenne ha az anyád vagy más halna meg?
-Nem,de azt sem akarom,hogy Te meghalj.
-Köszönöm.Tudod nekem ez az életem.A harc és a rendfenntartás.Bármikor meghalhatok és Én ezt tudom is.De ti békében éltek,nektek nem kell harcolni sem meghalni.
-Hope.
-Ígérd meg Alice,hogy nem szólsz senkinek.Második tervet is kitalálok,ígérem.És kérlek a gondolataidat is rejtsd el.Vagy kénytelen leszek a pajzsomat használni.
-Rendben,de a második tervre szavazok.
"Nem akarom,hogy bárki meghaljon"
Leparkoltunk és bementünk.
-Hogy ment.
-Jól,köszönöm.
Esme észrevette,hogy nem vagyok túl vidám.
-Alice,minden rendben?
Hope rám nézett.
-Igen,anya semmi gond.
Láttam rajta,hogy nem hisz nekem,de nem kérdezősködött.
-Alice,Edward keresett.
Carlisle jött oda.
-Kimegyek Alexhez.
"Honnan tudja,persze a képessége."
Hope kiment,Én pedig elindultam fel Edwardhoz.
-Bejöhetek?
-Persze gyere.
Ott állt az ablak előtt.
-Mi volt ez az egész Alice?
-Mi csoda?
-Lent a nappaliban,miről társalogtatok?
-Nem tartozik rád.
Hazudtam és sértődöttséget színleltem.Nem akartam megbántani,így is elég nehéz volt neki.
-Ugyan Alice.Miért titkolózol?Most sem hallak.
-Nem kell,hogy mindent tudj.Figyelj Edward,tudod,hogy szeretlek igaz?
-Igen.
-Akkor bízz bennem.Én csak jót akarok.
-Ezt,hogy érted?
-Láttam,hogy néztél Hopera.És mindig kíváncsi voltál rá.Szerintem nem csak azért,mert Rá hasonlít.
-Alice,Bella meghalt.Ő felélesztette a szívem,de akkor ott a szigeten,újra meghaltam.És ha nem feküdtem volna kómában 25 évig akkor már rég meghaltam volna ténylegesen is,valahogy elintéztem volna.
Most is csak miattatok vagyok itt.
-Edward,tudod,hogy nagyon szerettem,szeretem Bellát,de meghalt.Szerinted azt akarná,hogy így élj?
-Nem.
-Amikor Te szenvedtél,akkor Bella még jobban szenvedett,mert neki Te voltál a legfontosabb.Szerinted,most ha létezik túlvilág,akkor hogy érzi magát?
Szenved,mert Te szenvedsz.A levelében is azt írta,hogy legyünk boldogok.Senki nem kéri,hogy felejtsd el,nem fogjuk soha,de még lehetsz boldog.
-Ő egy angyal volt.
-Látom rajtad,hogy küzdesz,nem akarod Bellát mással "helyettesíteni",de azt is látom,hogy kedveled Hopeot.
-Olyan különös.
-Igen,Csak ismerd meg.Most megyek,gondolkozz el ezen.És azon,hogy Bella mit akarna neked:ezt a szenvedést vagy boldogságot?
Ott hagytam kedvenc bátyámat és a szobám felé vettem az irányt.
-Szerbusz kedvesem.
Hallottam szerelmem üdvözlését.
-Szia.
Köszöntem és hozzábújtam.
-Mi baj van?
Nem tudtam előtte titkolózni,így elmondtam neki Hope tervét.
-Tudod drágám,igaza van.
-Mi?Te...
-Nyugodj meg.Nem azt mondom,hogy szeretném,ha meghalna,de igaza van.
"Már megint a katona beszél belőle"
-Ez a katona énem.
-Mi az már Te is gondolatolvasó vagy?
Felkacagott és visszahúzott az ölébe.
-Nem,csak ismerlek.Én is kedvelem Őt,és remélem nem esik baja.De nem csak ez bánt igaz?
"Nagyon jól ismer."
-Edward.Biztosan Te is tudod mi zajlik benne.
-Igen.Harcol az érzései ellen.De Te honnan tudod.
-Ő a legközelibb testvérem,ismerem.Talán még önmagánál is jobban.
Ültünk még egy kicsit.
-Menjünk le.Hope gyakorolni akar.

(Edward szemszöge)

Teljesen kiakasztottak azok amiket Alice mondott.Tudtam,hogy komolyan gondolja és talán azt is éreztem,hogy igaza van,de még nem tudtam,mással is úgy lenni,mint Bellával.
-Kezdhetjük?
Lentről hallottam a hangokat.
-Alice,Edward nem jön?
Hope kérdezősködött.Mély levegőt vettem és már lent is voltam.
-Itt vagyok.
Ekkor csörgött egy telefon.
-Elnézést.
Hope felvette és Én megint hallgatóztam.
-Hallo?
-Hope?
-Igen,Én vagyok.
-Szavaztunk.
-És?
-Kettő egyre a Te javaslatod nyert.
-Értem.Caius egyetértett velem.
-Nem,Ő azt akarta,hogy küldjünk még embereket.Aggódik érted.
-Akkor Te gondoltad meg magad?Miért?
-Én is aggódom érted,de bízom az ítélőképességedben.Kérlek nagyon vigyázz.
-Köszönöm,Caiusnak és neked is.
Letette és visszajött.
-Jól van,kezdhetjük?
-Aro hívott?
-Igen,a javaslatom szerint cselekszünk.Sajnálom,de bízzatok bennem.
-Hope...
-Alice,"ezt mi már megbeszéltük"
"-Értem".
A többiek nem értették.Én is csak keveset kaptam el a gondolatokból.
-Menjünk ki.
Kimentünk felsorakoztunk.Hope szemben állt velünk.
-Jól van mutatok,pár általam kifejlesztett technikát.Ki segít nekem?
-Majd Én.
Jasper előre lépett.
-Kezdjük,támadj meg.
Jasper támadásba lendült,de Hope kikerülte és már is a háta mögött volt.Megfogta a kezét és hátra csavarta.
"Hihetetlen"
"Jaspert még nem szerelték le,főleg nem ilyen gyorsan"
Családom gondolatai csak úgy áramlottak felém.
-Ennél a lépésnél a gyorsaság és a meglepetés számít.Nyugodtan kell várni,míg az ellenfél biztosnak érzi magát.Mikor elkaptátok.Hátulról eltörhetitek a nyakát.
Utána pedig jöhet a darabolás.
Elengedte Jaspert."Ez egy jó lépés"Ismerte el testvérem.
Hope mutatott még pár fogást.Mind gyors volt és halálos.
-Most alkossatok párokat és gyakoroljatok.
Senki nem akart a párjával harcolni.Ezért Alice Rosalieval,Esme Alexszel,Emmett Jasperrel,Carlisle pedig velem gyakorolt.Hope figyelt és közben a kutyáját csitítgatta,akinek nem nagyon tetszett a harc.
-Jól van Jasper.
Biztatta Hope Jazzt.Majd minden pároshoz odament és segített,ha valamit máshogy kellett csinálni.Felénk közeledett.
-Látom szépen haladtok.
-Köszönjük.
Mosolygott vissza apám.
-Carlisle megengeded?
-Persze.
Apám félre állt.Hope pedig odalépett hozzám.
-Jól csinálod Edward,de mutatok egy hatékonyabb módszert.
Elém állt és megfordult.
-Fogd meg a nyakam,és a kezem szorítsd hátra.
-Tessék?
-Csak csináld.
Tétováztam"Érintsem meg?"Nem kellett sokáig gondolkoznom,mert megfogta a bal kezem és a nyaka köré fonta.Bizsergést éreztem ahogy a bőrünk összeért.
-Fogd meg a kezem.
-Rendben.
Megfogtam a kezét.Ő gyorsan kiszabadult.
-Látod?Ez a hiba.A másik kezeddel fogd meg a nyakam,akkor nem tudok kiszabadulni,és könnyen végezhetsz velem.
-Értem,köszönöm.
-Ezért vagyok itt.
Mindenki visszament gyakorolni.Jasper és Alice összenéztek és mosolyogtak.
"MI volt ez a bizsergés?Olyan volt mint mikor Bellával az oktatófilmet néztük bioszon,mégis kicsit más."

(Hope szemszöge)

"Az a bizsergés mikor hozzám ért.Mi van velem?"
Több napja voltam már itt.Mindenki gyorsan tanult.Nagyon jól éreztem magam.Érezni lehetett a feszültséget,a közelgő csata miatt,de jó volt a hangulat.néhány nap után már Edward sem került.
Nem tudom miért,de ez jóleső érzéssel töltött el.Nagyon sokat gondoltam rá,sőt volt olyan,hogy percekig csak Őt bámultam,ahogy mozog vagy beszél.
"Nem lehet,hogy beleszerettem?!"Furcsa de a Cullen család és főleg Edward közelében,nem éreztem azt a magányt,mint máskor.
-Minden rendben?
-Igen Jasper,semmi gond.
Jasper helyett Esme jött oda.
-Szia Hope.
-Szia.
Ültünk és néztük,ahogy a fiúk a gyakorlásból kialakult birkózáson nevetgélnek.
-Tudod,Edward már jó ideje nem volt ilyen fesztelen.Bella halála óta,most először szórakozik a testvéreivel.
-Nagyon szerette,szereti igaz?
-Igen,de szerintem,lassan elfogadja,hogy azzal,hogy visszahúzódik magába,attól semmi nem lesz jobb.Mióta itt vagy azóta megváltozott.Kezd olyan lenni,mint régen.
-Ez nem az Én érdemem.
Esme,csak rám mosolygott és elment.Báró a lábamhoz kuporodott.
-Hope.
-Igen Alex?
-Kérlek,ne érts félre,de úgy veszem észre,hogy kicsit megváltoztál.Mintha,mindig is itt éltél volna.
-Kedvelem Őket.
-Igen,főleg az egyiküket.
Mosolygott és Edwardra nézett.
-Alex,kérlek...
-Hope,nincs azzal semmi gond.Magányosak vagytok mind ketten,de amikor közel vagytok egymáshoz,az arcotok egyből felragyog.Nem csak Én vettem észre.
-Hajduk jó?!Ő még mindig Bellát szereti és Én...
-Marcussal sosem voltál ilyen.Jól megvoltatok az tény,de semmi több.Nézd Én nem tudom milyen nektek,szerencsére Alec jól van.De ha meghalnék,szeretném,ha utánam is boldog lenne.
Beszélgettem a többiekkel Belláról és Ő is ezt kívánta Edwardnak.Szerintem Marcus sem akarná,hogy csak a feladataidnak élj.Gondold át.
Felkelt és elment."Milyen bolondság,még,hogy Én és Edward?Még ha Én valójában szeretném is,semmi oka rá,hogy viszont szeressen.Különben is mi folyik itt,mindenki kerítőst játszik?"
Mérgelődtem magamban.