15.fejezet
(Hope szemszöge)

Előre haladtunk.Edward elöl jött velem.Én valami furcsát éreztem.Valaki nagyon erősen próbál elrejteni valakit előlem.
Rossz érzésem támadt és megálltam.
-Mi a baj?
Edward aggódva kérdezősködött.A többiek is megálltak és a válaszomat várták.
Kezem a fejemhez nyomtam és a távolba koncentráltam.
Harcoltam az idegen erővel,de nem tudtam legyőzni.
-Hope?Hope,minden rendben?Mondj már valamit!
Megráztam a fejem.Mélyen beszívtam a levegőt.
Éreztem a fák,a fű,a virágok és az állatok illatát,amik most messzebbről érződtek.
Az állatok biztos megérezték a veszélyt és ösztönösen távol maradtak az erdő azon részétől,ahol voltunk.
-Valami furcsa érzésem van.Nem tudom mi lehet az.Jobb lenne,ha egyedül mennék tovább.
-Azt már nem.
Jött a válasz kórusban.
-Még is mit képzelsz?Szerinted hadjuk,hogy egyedül harcolj?Felejtsd el.
Mondta szerelmem,kicsit idegesen és féltve.
-Rendben akkor menjünk tovább.
Újra elindultunk.Félre raktam a rossz érzésem és a közeledő harcra gondoltam.
"Meg kell mentenem ezt a nyolc embert"
Ez járt a fejemben és az,"hogy örülök,hogy idekerültem,még akkor is,ha ma meghalok"
Egyre erősebben éreztem a jelenlétüket.Nem sokkal később már a többiek is érezték a szagukat.
Láttam hogy a fák ritkulni kezdtek.
-Itt vagyunk.
Lassítottunk.Mindenki ideges volt,nem kellett Jasper képessége,hogy tudjam.Megszorítottam Edward kezét.
Láttam,hogy a többiek is megölelik a párjukat.Alex félre állt,hogy ne zavarjon.
Edward gyönyörű szemébe néztem.Megcsókoltam,majd azt mondtam.
-Szeretlek Edward Cullen.Ne felejtsd el,hogy mit ígértél.
-Én is szeretlek.
Szemében láttam,hogy tényleg így érez,de ott volt az aggódás.Aggódott miattam és a családja tagjaiért is.
Elengedtem a kezét,megigazítottam a futástól ráncolódott köpenyem és kiléptem a rét közepére.
A Cullenek és Alex az erdő szélén álltak meg.Emmett és Rosalie nyitották a sort,majd jött Esme és Carlisle,
Őket követte Alice és Jasper páros akik Edward baljára álltak.A jobbján pedig Alex,aki készen állt a megbeszéltek alapján cselekedni.
Ez a sorfal volt a jobbomon.Előttem 20 méterrel az erdő másik szélén 14 idegen állt.Velem szemben egy férfi volt 10 méterre,mögötte pedig 9 vámpír.
A gondolataik homályosak voltak."Ez csak 24 fő"Az elöl álló férfi beszélni kezdett.
-No lám csak.A nagy Hope személyesen.Micsoda megtiszteltetés.Engedje meg,hogy bemutatkozzam.
Meghajolt és mondta a nevét.
-Szolomonnak hívnak.Hogy hogy itt találom Önt?Nem otthon kellene ülnie a kényelmes várában?
Hangjából a megvetés és a gyűlölet sugárzott.
-Ha tudja ki vagyok,akkor azt is tudja,hogy nem szokásom a semmit tevés.Ennyi elég is rólam.Mit kerestek itt?
-Szerintem már rég rájöttél,kedvesem.
Már nem magázott.Undorítóan hangzott a szájából a kedvesem jelző.
Edward ajkairól olyan kecsesen gurult le ez a szó,amit Ő bemocskolt.
-Csak azt nem tudom miért?
-Tudod,nem mindenki elégedett a jelenlegi vezetéssel.Nem mindenkinek tetszik,hogy úgy éljünk,mint valami alsóbbrendű lények.
Bujkálva és rejtőzve a saját táplálékunk elől.
-Választhatód a másik utat is.Békében élsz az emberekkel.
Erre a kijelentésre,a vörös szemű vámpírokból feltört a morgás.Szolomon,csak nevetett.
-Ugyan abban mi lenne a móka?Szeretem látni az áldozataim rettegő arcát,szeretek játszani velük.
Az adrenalintól még ízletesebb lesz a vérük.
Most a mi csapatunktól hallatszott a morgás.Rájuk kaptam tekintetem.Gondolatban üzentem nekik.
"-Ne veszítsétek el a fejeteket!"
Elcsitultak.Én ismét Szolomonra figyeltem.Ő folytatta.
-Mondjuk honnan is tudná a magadfajta,hogy milyen az emberi vér.
Egyszer ízlelted,csak akkor is mert megmentetted az életét azzal,hogy átváltoztattad.
-Tehát nem tetszik rendszer.
Állapítottam meg.
-Akkor miért itt vagytok és nem Volterrában?A gyávaság nagy úr igaz?
-Nem gyávaság,csak logika.Mondjuk arra számítottam,hogy többen lesztek itt erre,csak két Volturit küldtek.
Pedig azért választottuk a Culleneket,mert Aro jó barátai.De örülök,hogy Te itt vagy.
-Ne örülj,mert innen nem mentek el élve.
Mondtam kemény és határozott hangon.Szolomon dühösen nézett.
-A főnököm nem ezt mondta.
-Neked van főnököd?Gondolhattam volna,hogy egy olyan örültnek,mint Te,nincs ennyi esze.
Egyre mérgesebb lett,de ez volt a célom.Azt akartam,hogy saját kezűleg akarjon végezni velem.
-Végezzünk már velük.
Csattant fel az egyik nőstény vámpír.
-Nyugalom.Mindent a maga idejében.
-Na és ki a főnököd?
Kegyetlen mosoly suhant át az arcán.
-El sem hinnéd,ha elmondanám.Nagyon jól ismered.Legalább is azt hitted,hogy ismered.
"Mi az,hogy ismerem?"Nem tudtam mire céloz.Kíváncsi voltam,de minél előbb elakartam érni,hogy a többiek elmehessenek.
Nehezen,de legyőztem a kíváncsiságomat.
-Van egy ajánlatom.


(Edward szemszöge)

Csak néztem és hallgattam,ahogy azzal a szeméttel tárgyal.Akkor semmi jele nem volt a kedves és vidám lánynak.
Egy katona,egy vezető állt a rét közepén.
Egy elszánt harcos.Igen elszántságot láttam a gyönyörű arcán.
"Mit tervez?" Legszívesebben odarohantam volna hozzá.
Védelmezőn öleltem volna,de tudtam és meg is mondta,hogy most Ő a "főnök",itt
Én csak egy gyalog vagyok.Ő viszont a csodás és erős királynő.Selymes barna haja ás palástja lebegett a szélben.
Állta az egyre erősödő szelet,mint egy tökéletes márványszobor.
Emmett gondolatai hatoltak fejembe.Mérgelődött várta már a harcot.
Rosalie haza akart menni és elfelejteni ezt az egészet.Anyám aggódott,féltett minket és Hopeot.
Alex,Jasper,Alice és Carlisle mind értelmetlen dolgokra gondoltak.Egyet tudtam csak elfogni,egy "Sajnálom" jött Alicetől.
Láttam rajtuk,hogy többet tudnak,mint Én.
-Van egy ajánlatom.
Hallottam szerelmem határozott hangját.Szolomon kérdőn nézett rá.
-Mi lenne az?
-Neked Velem és a családommal van bajod igaz?
-Ez így van.Na és?
Hope akkor végignézett rajtunk.Tekintete megállapodott rajtam és mosolygott.


(Hope szemszöge)

-Ez így van.Na és?
Kérdése után végignéztem a szertett arcokon.Emmett türelmetlen volt,Rosalie feszült,Esme aggódó.
Alex,Jasper és Carlisle a parancsomra vártak.Alice kérlelően nézett rám.
És ott volt Edward,az arcán érzelmek sokasága látszott:féltés,elszántság,szerelem,kíváncsiság.
Rá mosolyogtam,majd visszafordultam ellenfelemhez.
-Felajánlom magam.De a többieket el kell engedned és soha nem árthatsz nekik.
Szolomon meglepődött.Edward nemet kiáltott.A többiek nem értették,persze Alicékon kívül.
Nekik sem azt mondtam,hogy csak úgy felajánlom az életem,hanem párbajt ajánlok.
-Komolyan gondolod?Meghalnál ezekért?
Értetlenkedett és kinyújtotta kezét a Cullenek felé.Akik nyugtalanul álltak.
Emmett és Edward támadni akart,de a többiek visszafogták őket.
-A lehető legkomolyabban.Csak Te és Én.Senki másnak nem kell harcolnia.
Gondolj bele,ha győzöl akkor eggyel kevesebb Volturit kell elintézned,de megmarad 24 vámpír aki harcolhat.
Viszont,ha őket küldöd biztos,hogy mind meghal.
A vámpírok erre a kijelentésre mind felmordultak.
-Rendben van Én benne vagyok."Úgy se tartom be a játékszabályokat,amint elkapom a többieket ráuszítom a szánalmas bagázsra."
Gondolatai cseppet sem leptek meg."Az álca terv így nem fog működni,ha Edward el is viszi Esmét,biztos utánuk mennek."
Alice gondolatait hallottam.
"-Hope,mit csináljunk?"
"-Át akar verni.Nem lesz jó a terv."
"-Jó,legalább mi is harcolunk"
Ezt már Alex üzente,mert a négy "szövetségesemet" bevontam a pajzsom alá.
"-Nem.Megoldom.Ti csak figyeljetek.Tudni fogjátok mikor kell cselekedni.Edwardot vigyétek el,ha kell erőszakkal.
Menjetek Volterrába és közöljétek a fejleményeket."
"-Mi lesz veled?"
Carlisle kérdésére nem tudtam biztosan felelni,így csak annyit mondtam,hogy:
"-Nem lesz semmi baj."
És ez igaz is volt,hiszen nem baj,ha meghalok azokért akiket szeretek.
Fennhagytam a pajzsom.
-Akkor szólj az embereidnek,hogy nem merészeljenek közbe avatkozni.
-Nem fognak."Még nem,először kipróbálom,hogy tényleg olyan erős-e."
-Rendben,akkor gyere.
Nem kellett kétszer mondanom.Felém lendült és megütött.


(Edward szemszöge)


-Rendben,akkor gyere.
Mondta kedvesem.Szolomon neki indult és megütött.Hope tíz métert repült.
-Ne.
Kiáltottam fel és már indulni is akartam,de Jasper ás Alex lefogtak.
-Maradj itt.
-Mi?Csak nézzem ahogyan megölik?
-Edward,bízz benne.
Carlisle hangja nyugodt volt,de kis aggodalom is párosult a nyugodtsághoz.
-Kérlek maradj.Hope megmondta mit kell tennünk.
Mondta Alice.
Újra a harcra figyeltem.Hope szinte azonnal felkelt.Látszólag nem volt semmi baja.Szolomon ott termett előtte és újra támadott.Hope kikerülte.Nem tudta megütni,
mert a lány látta a fejében minden kigondolt lépését.Úgy kerülgették egymást,mintha nem is harcolnának,hanem egy előre koreografált előadást játszanának.
Hope hirtelen megállt és a levegőbe ugrott.Szolomon utána vetette magát.Magasra jutottak,mintha nem is hatna rájuk a gravitáció.Hope megragadta ellenfelét.majd zuhanni kezdtek.
Szolomon próbált kiszabadulni,de nem tudott.
Szerelmem úgy fordította a férfit,hogy az csapódjon be.Szolomon hatalmas robajjal vágódott a földnek.
A portól alig láttam Őket.Ha nem vámpír lennék,biztos nem láttam volna mi történik.
Visszatértek a rét közepére,újra vad "táncba" kezdtek.Közben láttam Hopeot amint,hol a többi vámpír felé tekint,hol pedig felénk.Alig bírtam ki,hogy ne rohanjak oda.Aggódtam és féltem,hogy Őt is elveszítem."Nem bírnám ki,még egyszer nem."
-Még harc közben is értünk aggódik.
Mondta Esme.Láttam rajta,hogy félt.Nem attól félt,hogy meghal úgy ahogy Alice látta,hanem attól,hogy nekünk bajunk esik.
Alice nagyon koncentrált.Közben pedig Hopeot figyelte.

(Alice szemszöge)

Hope ott harcolt,míg mi csak tehetetlenül néztük."Beszélek vele."
"-Hope,had segítsünk."
"-Nem.Megfognak támadni titeket.Csinálj úgy,mintha látomásod lett volna és mond Edwardnak,hogy vigye el Esmét.
Gondolatban üzenj neki,de meg ne lássa,hogy ez trükk."
"-Rendben"
Nem akartam,de muszáj volt.
"-Edward.Edward hallasz?"
Ő nem tudott úgy kommunikálni,mint Hope.Rám nézett és bólintott.
"-El kell vinned Esmét.Látomásom volt.Hope nemsokára szól neked"
Nemlegesen megrázta a fejét.Megértettem,Én sem hagytam volna ott Jaspert egy ilyen helyzetben,de meg kellett győznöm.
"-Megígérted,hogy Hopera hallgatsz.Meg fogtok halni,ha nem mentek el.Te vagy a leggyorsabb.Hope is ezt akarja.
Ha nem mentek el,kitudja még hányan halnak meg közülünk.
Kérlek Edward."
Elgondolkodott,majd bólintott.Tekintetünket újra a csatára fordítottuk.Látszott,hogy Szolomon erős,de Hope-al nem vehette fel a versenyt.
Csak az időhúzás miatt élt még.


(Edward szemszöge)

"Nem tetszik az egész,de ha ez kell ahhoz,hogy senkinek ne essen baja akkor megteszem.Majd távol leteszem anyát és visszajövök."
Nem tudom,miért,de úgy tűnt Hope csak az időt húzza.
"-Edward,most menjetek.Kérlek hallgass rám.Fogd Esmét és vidd el.Szeretlek."
"-Én is szeretlek"
Pár pillanatig,még nem mozdultam,majd odarohantam anyámhoz és felkaptam.
-Edward,mit csinálsz?
-Menj vele anya.
-Nem.Maradok.
-Sajnálom,de nem.
Emmett és Rosalie nem értették,mi történt,de a többieken láttam,hogy tudják.
-Menjetek.
Szólt Carlisle.Megcsókolta anyám homlokát és.Hátrább lépett.
Rohanni kezdtem vele az erdőben,majd hangokat hallottam.Vicsorítást és üvöltést.Hátra néztem,de nem álltam meg.Lángolt az erdő széle.
Rettenetesen aggódtam a többiekért.Közeledő léptekre lettem figyelmes.Letettem Esmét és vicsorítani kezdtem.
Két idegen akarta rám vetni magát.Esme elé álltam,hogy megvédjem.A vámpírok már a levegőben voltak,egyszer csak a két alak eltűnt.
Oldalra néztem és láttam,hogy egyiken Jasper fekszik a nyakát szorongatva,a másikat pedig Emmett döngölte a földbe.
Carlisle odalépett hozzánk.Megölelte anyámat.
-Jól vagytok?
-Miért vagytok itt?Miért jöttetek el?
-Hope azt mondta,hogy jöjjünk.
Rosalie válaszolt apám helyett.
-Vissza megyek.Hol van Alice ás Alex?
-Ők is itt lesznek mindjárt.
-Mi,otthagytátok Hopeot egyedül?
-Ő akarta.
-Azonnal vissza megyek.
Megláttam Alexet és Alicet."Vissza kell mennem."
-Sajnálom Edward,de nem mehetsz vissza.Volterrába kell mennünk.
-Alex,mit képzelsz?Te egy testőr vagy,ott lenne a helyed mellette,helyette pedig elmenekülsz?!
-Edward.Elég legyen.Alex parancsot kapott.Nem akarta teljesíteni,de muszáj neki.
-Alice.Nekem vissza kell mennem.
Alex ránézett húgomra,Jasperre végül pedig Carlisle-ra.Mindhárman bólintottak.Alex hirtelen mellettem termett és megérintett.
-Sajnálom.
Már csak ezt hallottam,majd elnyelt a sötétség.Ismét öntudatlan lettem,de most nem éreztem semmit.


(Alice szemszöge)

Esme nem akart menni.Edward elviharzott vele.Az ellenséges vámpírok üvöltve rohantak felénk.
Hope gyorsan a földhöz vágta Szolomont és koncentrálni kezdett.Hirtelen lángok csaptak fel köztünk és az ellenség között.
Szolomon a földön volt,így Hope odajött hozzánk.A tűzfal másik oldaláról beszélt.
-Emmett,Rosalie,Jasper és Carlisle azonnal menjetek utánuk.Ketten megszöktek és Edwardék után mentek.
-Mi lesz veled?
-Én megleszek.Menjetek.
Nehezen,de elmentek.Csak Alex és Én maradtunk ott.
-Hope...
-Alice,mindent megbeszéltünk.Menjetek Én fenntartom a tüzet,hogy többen ne menjenek utánatok.
Elintézem Őket,ígérem nem jutnak ki innen.
-Mi lesz veled?
-Utánatok,megyek ha tudok.
-Ha?
Mosolyra húzta száját.Felemelte kezét és mi hátra repültünk.
-Vigyázzatok a többiekre.
Hallottam még Hope hangját.Utána már csak üvöltéseket.
-Gyere Alice menjünk.
Hallgattam Alexre és a többiek után indultunk.
-Azonnal vissza megyek.
Edward már indulni akart.
-Sajnálom Edward,de nem mehetsz vissza.Volterrába kell mennünk.
-Alex,mit képzelsz?Te egy testőr vagy,ott lenne a helyed mellette,helyette pedig elmenekülsz?!
Edward durva volt.Alexen láttam a fájdalmat,hogy itt kell hagynia barátját,de parancsot kapott és azt nem szeghette meg.
-Edward.Elég legyen.Alex parancsot kapott.Nem akarta teljesíteni,de muszáj neki.
-Alice.Nekem vissza kell mennem.
Alex végignézett rajtunk akik tudtak a tervről.Mindhárman bólintottunk.Odalépett Edwardhoz,majd megérintette.
-Sajnálom.
A testvérem összeesett,de Alex elkapta.
-Mit csináltál vele?
-Nyugodj meg Rosalie.Fel fog ébredni.
-Elmondaná végre valaki,hogy miért nem megyünk és rúgunk szét néhány hátsót?
-Emmett,el kell mennünk.
-Carlisle,nem hagyhatjuk magára Hopeot.
-Anya,Hope így akarta,majd később mindent elmondunk,de most induljunk.
Nem akartak jönni,de muszáj volt."Hope remélem jól vagy!"

(Hope szemszöge)

-Ha?
Én mosolyogtam,majd egy erős széllökéssel hátrább löktem Őket.
-Vigyázzatok a többiekre.
Aliceék is elmentek.Ismét a harcra koncentráltam.
-Ez nem volt szép tőled.
-Te szegted meg a szabályokat.
Elgondolkodott.
-Persze,Ő mondta,hogy gondolatolvasó vagy.Miért is nem figyeltem.
-Most már tényleg elmondhatnád,hogy kiről van szó!?
-Még nem.Gyerünk.
Szolomon hátra lépett.Többen rám vetették magukat.A földre kerültem.
Harapásokat és karmolásokat éreztem.Minden erőmet összeszedtem és sikerült kiszabadulnom.
Gyorsabb voltam,ezért mire észbe kaptak volna,már megfagyasztottam mindegyiket.A többi is rám támadt,
de most elkerültem őket.Már percek óta harcoltam és sorra végeztem az ellenfeleimmel.
A maradványok mind a tűzben végezték.
-Szép munka.Kár,hogy nem a mi oldalunkon állsz.
-Ha jól látom,már csak Te vagy és egy másik,aki a bokrok mögött bujkál.
-Nagyon jó.Viszont van itt még valaki.
Nem értettem,hiszen nem éreztem mást."Biztos Őt rejtegették,akkor előlem."
-Miért és hogyan rejtettétek el?
-Ingridnek van különleges képessége.Összezavarja az erőket és el tud rejteni egy valakit.
-Miért volt szükség az elrejtésére?Biztosan Ő a főnököd.Eltaláltam?
-Igen el.
Éreztem,hogy Aliceék távolodnak.De egy valaki közeledett.Egy idegen.
-Vársz még valakit?
-Igen,vele is találkoztál már,csak nem emlékszel rá.
"Az elmúlt időkre tökéletesen emlékszem,csak az emberi életemre nem."
-Most már tudom ,hogy itt van.Miért nem jön elő?
Szóltam a bokrok felé.Előlépett egy nő.Magas volt és izmos,semmi szépség nem volt benne,csak is a vámpírok vonzereje.
-Nem magára gondoltam,hanem arra akit elrejtett.
-Biztos,hogy most akarsz vele találkozni?Biztos kimerült vagy.
Igaza volt,még jó,hogy a többieket elküldtem,mert nem bírtam volna vigyázni rájuk.A harcban túl sokat használtam,egyszerre a képességeimet
és ez kimerített.
-Nyugodtan jöjjön csak elő.Mégis úgy illik,ha egy vezető tárgyal,akkor minimum egy másik vezető legyen jelen.
Nem bántásképp,de Te ismerted el,hogy nem vagy az,és a kis harcunkból ki is derült.
Mondtam gúnyosan.Szolomon mérgesen vicsorgott,mire a nő rám vetette magát.
-Ingrid.
Kiáltotta Szolomon,de a nő már levegőben volt.
Kinyújtottam a kezem és megfagyasztottam a fejét.Teste többi része rángatózott,majd mikor a földre zuhant,akkor a feje apró jégkristályokként gördültek a főben.
Felgyújtottam a darabjait.Még kimerültebben éreztem magam,de ekkor nagyon furcsát éreztem.
Most,hogy Ingrid meghalt,már senki nem rejtette el a főnököt.Megéreztem ki az.
"Ez nem lehet.Ő halott.És mégis miért lenne ezeknek a főnöke?"
-Ez biztosan csak trükk.
Mondtam hangosabban.
-Nem az.Megbánod,hogy megölted Ingridet.
Már épp támadni akart,amikor egy hang megakadályozta.
-Hagyd abba Szolomon.
Szólt az ismerős hang,amit már évtizedek óta nem hallottam.Ő volt az.Kilépett a rejtekéből és felém indult.
-Nem lehet.
Mondtam szörnyülködve.


(Alice szemszöge)

Már percek óta csak rohantunk.Emmett kezében az eszméletlen Edwarddal.
-Nagyon mérges lesz,ha felébred.
-Főleg,ha megtudja,hogy magára hagytuk Hope-ot.
-Rosalie,nem volt más választásunk.
Carlisle próbált nyugtatni minket.
-Nem lett volna szabad eljönnünk.Ha valami baja lesz,akkor Edward biztosan...
-Nyugodj meg kedvesem,Hope erős.
-Miattunk csinálta,nem akarta,hogy bajunk essen.Carlisle Én egyre biztosabb vagyok benne,hogy Ő...
-Alice!
Apám megrázta a fejét.Tudtam miért,teljesen megfeledkeztem arról,hogy a többiek nem tudnak a feltételezésünkről.
-Hogy Ő?Láttál valamit?
Esme,észre vette,hogy mi zajlott le az előbb."Mentenem kell magam.Elmondom,hogy Hope-ot láttam összeesni."
-Még korábban mikor ez a terv megszületett,láttam,hogy Hope összeesik.És utána semmi.
-Mi?És mégis ott hagytuk?És ti tudtátok?
-Sajnálom,Én elakartam mondani,de nem engedte.Azzal jött,hogy talán jobb lenne,ha ti halnátok meg?Persze azonnal rávágtam,hogy nem,de azt sem akarom,hogy neki baja essen.
Ő erre,csak a szokásos mosolyával reagált.Próbáltam rá hatni a gyerekeivel és a testvéreivel,de azt mondta,hogy Destinynek és Williemnek,már van társa így nem lesz olyan nehéz.
Hirtelen elhomályosult a látásom."Látomás"gondoltam magamban.Akkoriban nagyon zavarosak voltak a képek és nem is volt annyi,mint szokott.
"Ez a látomás tiszta"láttam Hope-ot ahogy összeesik azt nem,hogy miért.És még valakit láttam, egy férfit akit ismertem.
-Ez,ez nem lehet.
Hitetlenkedtem.
-Szerelmem,mit láttál.
-Hope összeesett.
-Ja ne,menjünk vissza azonnal.
-Nem Esme,már nem lesz ott.
-Ezt,hogy érted?
-Valaki elviszi.Nem fogjátok elhinni,de láttam valakit akinek nem kellene itt lennie.
Biztos voltam abban amit láttam,memóriámnak köszönhetően soha nem felejtek el egy arcot sem.Az Ő arca volt.
Mikor a városukban jártunk Bellával, akkor láttam.
-Ki az?Ki viszi el?Akkor legalább él?
Keserűen néztem a többiekre.Megállapodtam Edwardon."Mi lesz most?Mi lesz kettőjükkel?De nem értem,miért volt Ő ott?!"