14.fejezet

(Edward szemszöge)

A gondolataim,csak a holnapon és Hopeon jártak.Nem figyeltem a külvilágra.Nem akartam,hogy bárkinek is baja essen.
Aggódtam Hope miatt,tudtam,hogy többet harcolt a 30 éve alatt,mint Én a több,mint 100 évem alatt.Nagyon féltettem,pedig tudtam,hogy erős és képes vigyázni magára.
Kinyílt az ajtó és belépett Ő.Kicsit meglepődött,de nem szólt,csak lefeküdt mellém.
-Szia.
-Szia.Mióta vagy a szobámban?
-Egy ideje.Téged vártalak.Hol voltál?
-Még volt egy kis dolgom.
-Miféle dolgod?
-A holnappal kapcsolatban.
-Bővebben,ha lehetne?!
-Nem lehet.Szeretnék beszélni veled.
Váltott komolyabb hangsúlyra.
-Edward,ha holnap történik valami...
-Mi történne?
-Végighallgatnál?Kérlek.
-Rendben.
-Ígérd meg,hogy bármit teszek vagy mondok hallgatsz rám.
-Miben?
-Edward,kérlek.Ígérd meg.
-Rendben megígérem.
-Egy úriember,nem szegi meg az ígéretét.Úgyhogy tartsd magad,bármi történik is.
-Szerelmem,titkolsz valamit?
-Mindent tudsz amit tudnod kell.
Ölelkezve feküdtünk egymás mellett.Hope nagyon elgondolkozott."Vajon,mit titkol?Mire készül?"
-Edward?
-Igen.
-Szeretlek.
Mondta csodás hangján.
-Én is szeretlek.
Megcsókoltam,és szorosan öleltem.Ő még szorosabban fogott,mintha akkor találkoznánk utoljára.
-Kedvesem.
-Igen?
-Ugye vigyázol,holnap?Nem csinálsz semmit ami...
-Edward.Nekem ez a dolgom.Bármelyik csata során megsérülhetek vagy meghalhatok.Most először olyanokért harcolok akiket szeretek.Mindent megteszek,hogy nektek ne essen bajotok.
-Hope tudom,hogy erős vagy,de mi sem vagyunk gyerekek.
-Tudom,és egy szóval sem mondtam.
-Hope,Én nagyon aggódom...
Nem tudtam befejezni,mert ajkait az enyémekre tapasztotta.Kezdetben lágyan csókolt,majd mindkettőnket elragadta a vágy.Hajnalig nem beszéltünk,csak szerettük egymást.
Mikor a hatalmas ablakon beszűrődött az első napsugár,kedvesem felsóhajtott és kibontakozott ölelésemből.
-Hová mész?
-A fürdőszobába.
Nem értettem miért.
-Mégis minek?
-Ez egy szokás nálam.Minden csata előtt veszek egy habos fürdőt.Most még szükségem is van rá,és szerintem neked is.
Először nem értettem,de aztán eszembe jutottak az éjszaka történtek és tényleg.
-Igazad van.
Mondtam mosolyogva.
-Akkor csatlakozol?
Hívogatóan nyújtotta ki kezét.
-Természetesen.
A kádba forró vizet engedett és rengeteg fürdősót és olajat kevert a vízhez.Kezével felhabosította,majd belefeküdt a hatalmas kádba.
-Jössz?
És Én már benn is voltam.Kényelmesen elfértünk.Egy óra múlva,kopogtattak az ajtón.
-Ki lehet az?
-Alice.A húgod nagyon ért az időzítéshez.
-Pillanat.
Kiáltottam ki.Kiszálltunk és csak egy-egy törölközőt tekertünk magunk köré.Bementünk a szobába.Hope a gardrób elé állt.
-Gyere Alice.
Húgom bejött és ahogy körbenézett látta,hogy mi a helyzet.
-Ó,sajnálom.
-Tudod Alice,ahhoz képest,hogy a jövőbe látsz.
Kedvesem nem fejezte be a mondatot,mert látta Alicen,hogy nem tetszene neki a folytatás.
-Gyere,mond meg mit fogok felvenni.
Mondta kedvesen.Alice szeme egyből felcsillant és már a gardróbnál is volt.Hope tudta,hogy ezzel felvidítja barátnőjét.
-Edward,neked sem ártana felöltözni.
-Megyek már.
Otthagytam,a két lányt és a szobámba indultam.
-Edward?
Hallottam anyám hangját."Hát ilyen még nem történt."Esme tudta,hogy gyerekei nem élnek cölibátusban,de erre nem számított.Én meg arra nem,hogy Emmett kijön.
-Mi az Edward az összes ruhád darabokban van?
Nevetett testvérem.Erre Rosalie is kijött.
-Jézusom!
Kiáltott fel.
-Legalább egy köntöst felvennél.
Mondta és csatlakozott férjéhez,most már mindenki rajtam mulatott.
-Ha megbocsájtotok.
Mondtam és bementem a szobámba.

(Hope szemszöge)

Alice a gardróbomban kotorászott.Elővett egy fekete,szűk farmert és egy piros,rövid ujjú felsőt.
-Hope,kérlek gondold át ez az egész....
-Alice,már eldöntöttem.Mindent megbeszéltünk.
-Edward,belefog halni.És Én megint elveszítek egy barátnőt.
-Beszéltem Alexszel és Jasperrel.Edwarddal pedig megígértettem,hogy hallgat rám.Tudod,hogy szeretlek titeket.Ezért is kell megtennem.És ki tudja lehet,hogy nem halok meg.
-Jasper elmondta mi a terved.Nem igazán tetszik.
-Tudom.De ez az egyetlen megoldás.
Felöltöztem és Aliceel elindultunk a nappaliba.Mindenki ott volt kivéve Edwardot.Emmett vigyorgott,Esme és Rosalie pedig mosolyogtak.Pillanatokon belül szerelmem mellettem termett.
-Jé!Találtál ruhát?!
Emmett és Jasper ismét együtt nevettek.Nem értettem mire céloznak.Kérdőn néztem Edwardra.
-Megláttak,mikor kijöttem tőled egy szál törölközőben.
"Anyám!Meglehet rólam a véleményük"Zavartan bújtam Edward vállához,hogy eltakarjam arcom.
-Emmett elég legyen!
Szólt fiára Esme.
-Hope,tessék.Kitisztítottam Neked.
Felpillantottam és láttam a köpenyem amit Esme nyújtott felém.Felkeltem és elvettem tőle.Vállamra terítettem.
-Köszönöm.
Mosolyogtam hálásan.
-Most nagyon félelmetes vagy.
Vigyorgott Emmett.Én morogtam rá egyet,mire Ő tettetett ijedséggel Rosalie mögé bújt.Mindenki felnevetett.
-Mikor indulunk?
Kérdezte Carlisle.
-Hamarosan.
Felelte Alice.
-Pár perccel előttük fogunk odaérni.
-Végre egy kis harc.Szétverek néhányat.
Mondta izgatottan Emmett.Alice,Alex és Jasper rám néztek.Ők tudták a tervemet.
-Mi az?Ti négyen tudtok valamit amit mi nem?
Rosalie észrevette a három rám szegezett tekintetet.
-Mindent tudtok amit kell.Nyugodj meg.
Feleltem Rosalienak.És határozottan néztem három beavatottamra.Pajzsot vontam köréjük és gondolatban szóltam nekik.
"-Tudjátok a dolgotokat.Elvárom,hogy a megbeszéltek szerint cselekedjetek.A harcban Én vagyok a parancsnok.Jasper,Alice bár ti nem vagytok a
beosztottaim,de a Volturit képviselem.És a döntéseinket el kell fogadnotok.Számítok rátok.Megértettétek?
Alex válaszolt előbb.
"-Igen Úrnőm."
Jasper és Alice haboztak.
"-Megértettük.Igaz Alice?
"-Nem értek egyet,de értettem."
Bólintottam,majd visszahúztam a pajzsom.Gyorsan zajlott le a beszélgetés,így nem nagyon tűnt fel senkinek.Persze Edward észrevette,hogy három személy gondolata is eltűnt.
Mielőtt rákérdezhetett volna,Én szólaltam meg.
-Carlisle,beszélhetnénk?Edward,utána veled is szeretnék beszélni.
-Persze Hope,menjünk fel.
Carlisle elindult,Én megcsókoltam kedvesem és apja után mentem.

(Edward szemszöge)

"Már megint nem hallom Alice gondolatait,de most Alex és Jesper gondolatai is eltűntek"
Már épp kérdezni akartam,mikor Hope megszólalt.
-Carlisle,beszélhetnénk?Edward,utána veled is szeretnék beszélni.
-Persze Hope,menjünk fel.
Apám felment,Hope odajött és megcsókolt,majd felment.
-Oké,Alice,Jasper,Alex mi folyik itt?
-Semmi.
Felelt Jasper.
-Ugyan,az előbb mindhárman Hope pajzsa alatt voltatok,és nem először.Most is zagyvaságokra gondoltok.Mit titkoltok?
Esme,Rosalie és Emmett értetlenül néztek.A másik három pedig összenézet.
-Alice,van valami amit tudnunk kellene?
Esme próbált kérdezősködni.
-Anya,mindenről tudtok,amiről szükséges tudnotok.
-Alice,mond el!
-Nem teheti Edward,és mi sem beszélhetünk.Kérdezd meg Hopeot.
Alex válaszával már biztos voltam,hogy készülnek valamire,valami veszélyesre,különben nem titkolóznának.
Éreztem ahogy Jasper nyugalom hullámot küld felénk.Nem kérdezősködtem tovább,tudtam,hogy nem fognak beszélni.

(Hope szemszöge)

Bementem Carlisle dolgozószobájába.
-Ülj le.
Leültem,de még nem mondtam semmit.
-Miről akartál velem beszélni?
-Ma mikor elkezdődik a csata,szeretném,ha figyelnél Edwardra.Nem fog tetszeni neki amire készülök,de nincs más választásom.
Nem értette miről beszélek.
-Mit jelentsen ez?
-Alex,Jasper és Alice már tudják.Azt kérem tőled,hogy állj melléjük.Segíts nekik.
-Mégis miben?
-El kell majd hoznotok Edwardot,ha eljön az ideje.Bízz bennem,kérlek.
-Rendben van,de ugye nem készülsz semmi butaságra?
-Nem butaság,ha meg akarlak óvni titeket.
Elgondolkodott.Nem akartam többet mondani,így is kockázatos volt.
-Köszönöm.
Mondtam és felálltam.Kimentem a szobából.

(Carlisle szemszöge)

"Mit akart ezzel mondani?Miért akarja,hogy elvigyem Edwardot?"
Nem tudtam a válaszokat,de bíztam Hope-ban.Bíztam a tapasztalataiban,a szeretetében,a szerelmében.Bíztam az erejében.
De pont ezek miatt aggódtam is.Aggódtam,hogy egyedül akarja elintézni az ellenséget.
"Ha elvisszük Edwardot az azt jelenti,hogy egyedül marad.Persze!"jött a felismerés "a mi életünket akarja védeni a sajátja árán.Egyre inkább biztos vagyok a következtetésemben,miszerint Hope=Bellával"
Külső,belső tulajdonságok egyaránt hasonlítottak.Nem tudtam kinek mondjam el,mert ha tévedtem volna,akkor valaki biztosan összetörik.
-Bejöhetek?
-Gyere Alice.
-Látomásom volt.Láttalak amint Hope után kutatsz.Miért?
-Azt nem láttad?
-Nem,de sejtem.Mióta először megláttam,mikor tudta,hogy beszéljen velem,vagy hogy vidítson fel.Szerinted lehetséges?
Alice arcán vegyes érzelmek látszódtak:boldogság,fájdalom,zavar,értetlenség,de mind közül egy volt tisztán kivehető a REMÉNY."Milyen ironikus,remény az az Hope."
-Nem akarom,hogy beleéld magad,mert ha nem igaz akkor...
-Jó,de lehetséges?
-Igen.Mesélt nekem az emlékeiről.Felismertem Őket.Látta a rétet Forksban,az esküvőt,Esme szigetét.Alice,Én nem tudom,hogy,de szerintem Ő az.
Tudod,hogy a vonásaink megváltoznak,ahogy átváltozunk,de mikor megláttuk Hopeot mindannyiunknak ugyan az jutott az eszébe.Nem mertünk hinni benne,mert féltünk,hogy csalódunk,és abban a hitben
éltünk,hogy meghalt.Fájdalmas volt,még csak Rá gondolni is.Ezért vetettük el az elképzelést a hasonlóságokat látva.
-A lényeg,hogy lehetséges.
Lányom felkelt és a nyakamba ugrott.
-El kell rejtenünk ezeket a dolgokat a többiek elöl.
-Alice,mi fog ma történni?Mire készültök?
-Apa.Mit mondott,neked?
-Csak,hogy bízzak benne és álljak hármótok mellé.Mit jelent ez?
Alice fájdalmasan nézett rám.Szorosan hozzám bújt.
-Hope,Hope.Láttam Hopeot amint összeesik és többé nem láttam róla semmit.Apa,ha Ő Bella,ha nem akkor is szeretem.De Ő ragaszkodik a tervéhez és mivel Ő a Volturi hármak egyike,ezért nem mondhatok ellent az akaratának.Megígérte,hogy vigyáz,de szerintem csak miattam tette.
-Nyugodj meg.
Magamhoz szorítottam lányom és így ültünk,míg kopogtak.
-Elnézést,de már nem bírtam tovább.
Szabadkozott Jasper és láttam a meggyötört arcát.
-Sajnálom fiam.Nem elég a harc,de még mi is kiborítunk.
-Semmi baj.
Alice kiszállt az ölemből és férjéhez bújt.A csatára gondolva nem tudtam elképzelni,hogy valamelyiküknek is baja essen,hogy ne lássam Őket többé.Hálás voltam Hopenak,de közben Őt sem akartam elveszíteni,mert ha Bella ha nem akkor is fájdalmas lett volna.
-Azt hiszem le kellene mennünk.Vigyázzatok a gondolataitokra.
Hárman mentünk le a nappaliba.Edward és Hope nem voltak ott.

(Hope szemszöge)

Carlisle után Edwarddal kellett beszélnem.
-Gyere.
Fogtam meg kezét és magam után húztam az udvarra.
-Baj van igaz?
Nem feleltem kérdésére.
-Szeretsz engem?
-Persze,de ezt tudod.
-Bármit megtennél értem igaz?
-Igen.Mi folyik itt?
-Elmondok neked valamit.
Akkor lépett életbe a terv,Alicenek nem nagyon tetszett,de megértette.
-Alicenek látomása volt.Mikor harcolunk,lesz egy pillanat amikor azt fogom mondani,hogy menj el.
-Mi?Nem gondolod,hogy ott hagylak titeket?
-Nem.Csak engem.Azt kell tenned amit mondok.Mikor ezt mondom felkapod Esmeét és elrohansz,nem állsz meg,nem lassítasz és legfőképpen nem jössz vissza.
-De,Én ezt nem értem.
-Így tudjuk megmenteni mindenki életét.Hallgass rám.Kérlek.
-Nem.
-Kérlek.
Szóltam lágyan és megcsókoltam.
-A családodért.
Megrázta a fejét.Tudtam,hogy rá veszem.Még egyszer megcsókoltam.
-Rendben,de ha bajod esik...
-Vigyázok.
Ismét csókolóztunk,majd visszamentünk a házba.
-Itt az idő.
Mondtam.Láttam ahogy mindenki a párja mellett áll.Alexet kivéve.Neki nem volt ott a szerelme,de tudtam,hogy Ők még találkoznak.
Elindultunk a csata színhelyére.Edward kezét szorongatva rohantam."Nemsokára végleg el kell engednem."Erre a gondolatra fájdalom hasított belém.
Kiértünk egy kis tisztásra,mikor megéreztem tíz vámpírt.
-Áj!
-Mi történt?
-Álljatok védelmi alakzatba.Gyorsan.
Nem értették mi a baj,de azért körbe álltak egymásnak háttal.
-Mi történt?
-10-en előre jöttek,mindjárt itt lesznek.
-De nem láttam semmit.
Alice nem értette,miért nem volt látomása.Épp,hogy felvettük az alakzatot már is körülöttünk termettek.
A gondolataik,csak úgy cikáztak,de semmi értelmeset nem tudtam kivenni belőlük.
-Még elmehettek.
Próbálkoztam,bár tudtam,hogy úgysem érek el vele semmit.Támadó állásba helyezkedtek.
-Gondoltam.
Sóhajtottam.A tízből nyolc nem volt veszélyes.A kettő előttem álló,már erősebb volt.
-Maradjatok.
Mondtam a többieknek.És messzebb léptem.A két vámpír követett.Nem mozdultak.A többiek viszont támadásba lendültek.
Emmett nem vesződőt sokat,nem volt neki ellenfél a támadója.Könnyedén letépte a fejét.A karjait és lábait sem kímélte.Én tüzet képeztem a tisztás szélén.
Rosalie már a földre szorította ellenfelét.Mély sebet ejtett a hasán,majd letépte karjait.Az "áldozat" fájdalmasan felvisított.Emmett ment oda kedveséhez,de Rosalie nem engedte beleavatkozni.Diadalmasan letépte a vámpír fejét,majd a tűzre vetette.Jasper egy szempillantás alatt alkalmazta a tőlem tanult technikát és elintézte ellenfelét.Alice arcán nyoma sem volt a vidámságnak.Vicsorított és letámadta a
vámpírt.Letépte jobb kezét és a fejével folytatta.Jasper segítségével a maradványokat a tűzre vetette.Edward harcából már csak azt láttam,hogy a tűzbe hajítja a testrészeket.
Esme egy távolabbi fának szorította a nagydarab ellenfelét.A kedves,anyáskodó nőn,most az elszántság és a harag látszott.Kiharapott egy darabot a férfiből.Carlisle már végzett és felesége mellé lépett.Esme nem engedte,hogy a férje segítsen,be akarta fejezni.Eltörte a vérző nyakat,majd darabokra szaggatta a vámpírt.Alex egy érintéssel mozgásképtelenné tette támadóját,majd széttépte.Már csak Én voltam hátra.
-A barátaitoknak annyi.
Hátra néztek,de nem érdekelte Őket,hogy Cullenék elégetik a társaikat.
-Akkor mi jövünk.
Szólalt meg az alacsonyabb férfi és már támadtak is.Kitértem előlük.Feltartottam a kezem és koncentráltam.Bár nem keringett bennünk a vér,azért ott volt a testünkben.Felforrósítottam az ellenfelem testnedveit,pillanatok múlva üvöltve rogyott a földre.Belülről robbant szét.A másik is támadt.Őt megfagyasztottam,majd közel mentem hozzá és egy rúgással darabokra törtem.Összeszedtük a maradványaikat és elégettük.
-Ez még edzésnek sem volt elég.
Mondta Emmett.Senki nem nevetett,mert tudtuk,hogy a neheze még hátra van.Jasper jött oda érdeklődve.
-Hope,fantasztikus voltál.Hogy csináltad?
-Az elsőt belülről robbantottam fel.Felforrósítottam a testnedveit.Százszor nagyobb fájdalmat érezhetett,mint az átváltozáskor.A másikat ugyancsak belülről,de Őt megfagyasztottam.
-Még mindig nem értem,miért nem láttam Őket?
-Hallottam olyan képességű vámpírról,aki képes összezavarni mások képességét.
Válaszolta Carlisle
-Hope ez megváltoztatja a dolgokat.
Mondta Alex.
-Nem.Minden marad a régiben.
Ismét elindultunk.Most nem éreztem mást,csak a 25 másik vámpírt.