10.fejezet


(Carlisle szemszöge)

"Nem halhatnak meg,Ők nem."A családom összes tagját szerettem,de Edward volt az első,Esme pedig a feleségem,az életem értelme.
Bementem a dolgozószobámba és tárcsáztam.
-Hallo?
-Üdvözlöm.Carlisle Cullen vagyok.Beszélhetnék Hope-al vagy Aroval?
-Sajnálom az Úrnő nincs itthon,de Aro urat adhatom.
-Köszönöm.
pár pillanat múlva Aro szólt a telefonba.
-Carlisle?
-Én vagyok Aro.Beszélhetünk?
-Persze.Mi baj van,olyan furcsa a hangod?
-A gyerekeimet megtámadták.Az egyik lányom megsérült.
-Mi történt?Kik voltak?Miért?Jól van a lányod?
-Rendbe fog jönni.A támadók egyike azt mondta,hogy Szolomonnak hívják.Azt is mondta,hogy az ellenségetek és mivel mi jóban vagyunk veletek,ezért megakarnak ölni.Vissza fognak jönni.
-Értem.Nem tudom kik lehetnek,de két covent is megtámadtak már.
-Alicenek látomása volt.Edward és Esme megfognak halni.
-Hogy mi?
-Aro segítened kell.Bármit megteszek amit,csak akarsz,de kérlek segíts.Nem veszíthetem el Őket.Kérlek...
-Nyugodj meg barátom.Semmit nem kell tenned.Hope és Alex a közelben vannak.Odaküldöm Őket,hogy védjenek meg,és küldök még másokat is. Segítünk,de nyugodj meg.
-Köszönöm,életem végéig az adósod maradok.
-Nem nem maradsz.Most megyek és értesítek mindenkit.Addig is vigyázzatok.Viszlát barátom.
-Viszlát.
Letette."Így talán van egy kis esélyünk".Már kicsit nyugodtabban mentem le a nappaliba.


(Hope szemszöge)

Már napok óta keresgéltünk hiába.
-Biztos,hogy nincs semmi?
Kérdeztem a levéltárost.
-Sajnálom kisasszony egy Kingről sincs adat.
-Köszönöm.Viszlát.
Kint Alex várt.
-Nem találtam semmit az archívumban.Sajnálom.
-Nem hiszem el.Semmi nincs.Se egy anyakönyvi kivonat,se egy újság cikk,semmi.Kezdem azt hinni,hogy Marcus hazudott.
-Miért tett volna ilyet?
-Nem tudom.Menjünk haza.
Elindultunk a kocsihoz.
-Érzed ezt?
-Mit?
-Vér.Nem emberé.
Elindultam a sikátor felé,Alex követett.A sarokban egy kutyát láttam.Tele volt sebekkel és a bal hátsó lábából ömlött a vér.
Ahelyett,hogy összehúzta volna magát,vagy próbált volna elmenekülni,mint a többi állat.Ő feltápászkodott és büszkén(már amennyire a sebei engedték) elém sétált.
Nem tudom,lehet azt várta,hogy megöljem.Belenéztem a barna szemeibe és nem tudom miért,de nem akartam megölni.
-Alex,hazavisszük és meggyógyítjuk.
-Na,de ez csak egy kutya.
-Alex,kérlek.
-Igen is.
Megfogta és elindultunk haza.A kocsi két személyes volt ezért az ölemben feküdt.
Hazaértünk és Alex ellátta a sebeit.
-Hogy van?
-Rendbe jön.De még mindig nem értem...
-Az anyai ösztönök,gondolom.Fogalmam sincs,de megtartom.
Alexnek hála egy hét alatt,szinte rendbe jött.Nagyon értelmes kutya volt.A Báró nevet adtam neki.Csörgött a telefonom.
-Igen?
-Hope,Aro vagyok.
-Mi az történt valami?
-Igen.Sajnálom,de el kell mennetek a Cullen családhoz.
-Mi történt?Jól vannak?
-Megtámadták Őket.
Elmesélte a történteket és megadta a címüket.
-Rendben,máris indulunk.
-Vigyázzatok.
Letettem és szóltam Alexnek.Összeszedtünk néhány holmit és mentünk.Éjszaka volt így a futást választottuk.Gyorsabb volt,mint a kocsival.
Báró kicsit morgott a gyorsaság miatt,de jól viselkedett a karomban.
-Nyugi,mindjárt megérkezünk.
2 óra múlva elértük az erdő szélét,már láttuk a házat.Éreztem,hogy várnak minket.Letettem Bárót és emberi tempóban mentünk oda.

(Edward szemszöge)

Carlisle lejött és leült Esme mellé.
-Felhívtam Arot.
-És? -Hope és Alex nemsokára idejönnek.Itt vannak a közelben.Aro másokat is küld.
-Hope idejön?
Csillantak fel Alice szemei."Végre találkozom vele."Gondoltam.
-Mikor érnek ide?
-Nem tudom pontosan.
Két óráig vártunk.Carlisle közben többször is megnézte Rosaliet.
-Nemsokára rendbe jön.
-Itt vannak.
Szólalt meg Alice és már fel is pattant.
-Menjünk ki.
Carlisle,Esme,Alice,Jasper és Én kimentünk.Már nagyon kíváncsi voltam.Kiértünk és megláttuk a két közeledő alakot.Az erdő szélén megálltak és emberi tempóban indultak felénk.
-Az ott egy kutya?
Kérdezte Jasper.
-Igen.Furcsa.
Mondta Esme.Közelebb értek és Én megdöbbentem.Nem hallottam a gondolatukat és a lány hasonlított Bellára:
-Bella?
"Nem lehet,hiszen meghalt."
-Edward,Ő nem Bella,nagyon hasonlít rá.Ezt titkoltuk.Sajnálom fiam,de nem tudtuk,hogy reagálnál.
-De nagyon hasonlít.
-Tudom Edward.
Esme megszorította a kezem."Nyugodj meg.Nem lehet Bella."Mondtam magamnak.A két Volturi odaért.
A férfi Alex,fekete farmert és inget viselt.Szőke haja és vörös szeme volt.Fiatal lehetett mikor átváltozott.
Hope,fehér nadrágot és fehér selyem felsőt viselt.Derékig érő barna haja volt és gyönyörű arca.Teljesen elvarázsolt.
"Te Bellát szereted.Bella meghalt.Akkor is"Kivertem a fejemből ezeket a gondolatokat.
Hope Carlisle elé állt.
-Üdvözöllek.Jó újra látni titeket.Kár,hogy ilyen körülmények között.
-Nagyon hálás vagyok,hogy eljöttetek.
-Szia Hope.
Esme odament és megölelte a lányt.
-Szerbusz Esme.Hogy van Rosalie?
-Rendbe jön.
Lépett oda Alice és Ő is megölelte mindkét vendéget.
-Alex,Hope örülök,hogy újra találkozunk.
Jasper is kedves volt a vendégeinkkel.
-Én is örülök Jasper.
Alex kezet fogott testvéremmel.Hope odaért elém.Gyönyörű volt.
-Mi még nem találkoztunk.Hope vagyok,Te pedig biztosan Edward.
Kis ideig nem válaszoltam,majd megszólaltam.
-Nagyon örülök.Sokat hallottam már rólad.
Kezet fogtunk.Majd valami furcsa történt.A szemei a távolba meredtek és nem mozdult.Alex jött oda.
-Hope,Hope.Minden rendben?
Nem válaszolt.
-Alex mi van vele?
Alice aggódott.
-Semmi baj.Nyugodj meg.
A kutya Hope lábához bújt."Furcsa"Hope megmozdult.
-Elnézést kérek.
Zavartan engedte el a kezem.
-Mi volt ez Hope.
Kérdezte Jasper.
-Mostanában képeket látok.
Letérdelt és megsimogatta a kutyát.Aki fürkészően nézte Hopeot.
-Semmi baj,Báró.
-Mik ezek a képek?
-Hope szerint az emberi emlékei.
"Persze Alice mondta,hogy nem emlékszik"
-Menjünk be,
Javasolta anyám.Lassan mentünk a ház felé.
-Hope kié ez a kutya?
Alice kérdezősködött.
-Az enyém.Sebesülten találtunk rá.És megtartottam.
-Értem.
Bementünk a házba.
-Báró bejöhet.Nem zavar titeket?
-Nem,nyugodtan hozd csak be.
A nappaliban leültünk.Báró a gazdája mellé feküdt.
-Nos mihez kezdjünk?
Kérdezte Esme.
-Alice,mikor jönnek és hányan?
-Nem tudom pár nap.És körülbelül 25-en.
-Miért akarnak megölni minket?
-Hallottuk,hogy páran,nincsenek megelégedve a szabályainkkal.A Hope-ot ért támadásokért is Ők lehetnek a felelősek.
Alex válasza,megmagyarázott pár dolgot.Hope elgondolkozva simogatta a kutyát."Istenem milyen gyönyörű és,hogy hasonlít az ÉN Bellámra.Ha nem tudnám,hogy...Elég legyen! Bella meghalt."

(Hope szemszöge)

Elgondolkodtam a képeken.Már megint azt a rétet és a ragyogó alakot láttam."Edward.Hallottam Tanyatól,hogy helyes,de azt nem gondoltam,hogy ennyire.Szinte elbűvöl."
-Hope,miket láttál?
-Nem fontos Alice.Azért vagyunk itt,hogy megvédjünk titeket.Holnap elkezdünk gyakorolni.
-Rendben.
-Carlisle.
Hallottam meg Emmett mély hangját.Mindenki felkelt és az emeletre ment.
-Báró,maradj itt.
Követtem Én is Őket.Bementünk egy szép fehér szobába.Emmett ott ült az ágy szélén és Rosalie kezét fogta.Gyönyörű volt az a lány.
Carlisle megvizsgálta.
-Már jól vagy.
Állapította meg mosolyogva.
-Nagyon aggódtunk.
Esme megölelte Rosaliet.
-Semmi baj anya,jól vagyok.
Ekkor Emmett odajött és megölelt.
-Köszönöm,hogy eljöttetek.
-Bármikor számíthattok ránk.
Rosalie kicsit furán nézett,ezért kibontakoztam Emmett öleléséből.
-Kik vagytok?
Emmett mutatott be.
-Kedvesem Ő itt Hope.Ő pedig Alex.
A lány kicsit elmosolyodott,de valami furcsát láttam a szemében.
-Örülök,hogy jobban vagy.
-Köszönöm.
Emmett felsegítette feleségét és visszamentünk a nappaliba.Edward leült velem szemben és engem nézett.Mikor észrevette,hogy látom,mit csinál elkapta a tekintetét.
"Milyen jól néz ki."Többször gondoltam Edwardra,mint azt helyes lett volna ebben a helyzetben."Nekem most stratégiákat kellene terveznem."
Furcsa érzések kavarogtak bennem.Báró látta zavarodottságom és fejével bökdösni kezdett.
-Semmi baj,csak gondolkodom.
-Hihetetlen,hogy nem fél tőlünk.
Edward először szólt hozzám a találkozásunk óta.
-Bátor.Még sérülten is méltóságteljes volt,ezért adtam neki a Báró nevet.
Körbenéztem és mindenki beszélgetett.Carlisle szorosan fogta Esme derekát és Alexszel valami orvosi vívmányról beszéltek.Rosalie és Emmett egymással voltak elfoglalva.
Alice és Jasper is maguk között voltak.Edward ismét engem nézett.Összeakadt a tekintetünk és hosszú másodpercekig nem is tudtam elszakadni.
"Mi történik velem?Még soha nem éreztem így.Még Marcusszal sem."
-Megsimogathatom?
Alice jött oda hozzánk mosolyogva.
-Persze.


(Edward szemszöge)

Teljesen elvarázsolt az a lány,addig csak Bella volt rám ilyen hatással.
Összeakadt a tekintetünk és hosszú másodpercekig így is maradtunk.Elkaptam Alice gondolatát:
"Mi van Edward?Csinos ugye?"
Rosszalló pillantást vetettem felé.Felszökkent és Hopehoz ment.
-Megsimogathatom?
-Persze.
"-Hope hallasz?Alice vagyok.Bevonnál az erőteredbe?"
Hope furcsán nézett húgomra,de bólintott és már nem is hallottam a gondolatait.
"Mit művel?Erre meg miért volt szükség?"
-Jól vagy Edward?
-Igen Jasper.Miért?
"Furcsa érzéseket veszek felőled."
Kérdőn néztem rá.
"Egyszer,bosszús vagy aztán jött egy kis ámulás,majd önmarcangolás és értetlenség."
-Jól vagyok.
Nem firtatta tovább.Nem hallottam semmit Alicetól.Meguntam és kimentem.


(Hope szemszöge)

Alice előttem térdelt és Bárót simogatta,aki ezt nagyon élvezte.
"-Hope hallasz?Alice vagyok.Bevonnál az erőteredbe?"
Nem értettem mit akar,de azért bólintottam.Bevontam az erőtér alá.
"-Mi az Alice?Miért kellett..."
"-Beszélni akartam veled"
"-Azt lehet szóban is."
"-Igen,de így nem hallnak a többiek."
"-Értem,miről akarsz beszélni?"
"-Mit gondolsz a bátyámról?"
"-Ezt,hogy érted?"
"-Tetszik neked?"
"-Alice,kérlek.Van jobb dolgunk is."
"-Ugyan.Szóval tetszik igaz?"
"-Nem fogsz békén hagyni amíg nem felelek ugye?"
Hangosan felnevetett.A többiek nem értették.
"-Már ennyire ismersz?Nem hagylak békén."
"-Jól van.Nem tudom,olyan furcsa,Marcussz iránt nem éreztem így,pedig a férjem volt.A bátyád nagyon helyes,de nem is az,hanem van benne valami,ami megfogott.Nem tudom mi az."
"-Ez szuper!"
"-Alice.Erről nem beszélhetsz senkinek."
"-Na,de.Nincs ezzel semmi baj.Mindketten egyedül vagytok már régóta."
"-Pont ez az.Elvesztette a szerelmét,majd száz évig várt rá.Nem hiszem,hogy pont Én tetszenék neki."
"-Hope."
-Nem Alice.És ne is beszéljünk róla.
Ezt már hangosan mondtam.
-Mi a baj?
-Semmi Carlisle,csak Alicenek bolondságok járnak a fejében.Ha nem gond kiviszem sétálni Bárót?!
-Elkísérlek.
-Maradj csak Alex.Báró gyere.
Báró otthagyta Alicet és követett.Kimentem a ház mögötti tisztásra.
"Hogy gondolhatja Alice azt,hogy Edward esetleg,Á hadjuk"
Fogtam egy botot és eldobtam.Báró azonnal utána szaladt.