22.fejezet

(Bella szemszöge)

A sötétségben hangokat hallottam.
-Jaj anya,kérlek kelj fel.Hiányzol.
Ismerős volt a hang.
-Emlékszel,mikor kicsik voltunk,mindig elbújtunk a hajad mögött.
Vagy,mikor Alex elöl bujkáltunk és a többiek kinevették Őt,mert nem talált minket.
Nagyon hiányzol.Hiányzik a hangod,a mosolyod, az ölelésed.
Kérlek kelj fel.
"Ez a hang,Destiny."
Próbáltam kinyitni a szemem,de nem ment.A beszéddel sem jártam sikerrel.
"Te jó ég Én vagyok Bella.A gyerekek,nem is Marcustól vannak.Edward gyerekei.
Istenem,mit fognak szólni?Hogy felejthettem el életem szerelmét,a családomat?"
Persze tudtam a választ kinek 'köszönhető',de akkor sem akartam elhinni.
A mozgásra tett sikertelen kísérletek után visszahúzott a sötét víz.
Nem tudom mennyi idő telt el,de újra hangokat hallottam.Az a hang nem a lányomé volt.
-Bella,szerelmem,kérlek nyisd ki a szemed.Nagyon hiányzol.A gyerekek is várnak.
"Edward?Vajon ,mit érez most?Mióta tudja ki vagyok?"
Próbálkoztam,a mozgással,több sikertelen kísérlet után végre sikerült.
Kinyitottam a szemem és megláttam a legcsodálatosabb arcot,
Edward arcát, ami akkor szomorú volt.
Felemeltem a kezem,hogy megérintsem.
-Hope?Bella?Szerelmem hallasz?
Kérdezgetett kapkodva.Nem tudta eldönteni,hogy hívjon.
Ami azt illeti Én sem,hiszen nem voltam már az a Bella Swan akit Ő elvett,de Hope Volturi sem.
"KI VAGYOK?"
-Edward.
Mondtam ki a nevét.
-Kicsim jól vagy?
"Hogy lennék jól?Teljes káosz van bennem.A sok kérdés szétveszíti az elmém"
Pár percig nem válaszoltam.
-Most akkor ki vagyok?
Tettem fel a kérdést.
-Nem vagyok már Bella Swan,de Hope Volturi sem.Ki vagyok Én Edward?
Kis ideig habozott,majd belekezdett.
-Nem számít kicsim mi a neved.A lényeg,hogy két csodás gyerek édesanyja,két szerető család fontos tagja vagy.
Csak ezek számítanak és az,hogy mindennél jobban szeretlek.
Tetszett amit mondott,de nekem akkor is megkel találnom magam.
Körbenéztem a szobámban Edwardon kívül a gyerekeim voltak ott és Alice.
Mindenki megkönnyebbült arccal nézett rám.
-Mennyi ideig nem voltam magamnál és ,hogy fordulhatott ez elő?
-8 napig nem voltál magadnál.Azt nem tudjuk miért.Fizikailag jól voltál.
Annyira örülök Bella.
Mondta Alice és megölelt.
-Nagyon hiányoztál.
-Anya.
Jött oda Destiny.
-Hallottam amit mondtál.Köszönöm.
Elkezdett sírni és hozzám bújt,pont mint kiskorában.
-Jól van semmi baj.
Csitítgattam.
Williem nem mondott semmit,csak megölelt.
-Gyertek hadjuk a szüleiteket beszélgetni.
Mondta barátnőm vidáman.
"Akkor már mindenki tudja?"
-Edward...
Próbáltam volna beszélni mikor egyedül maradtunk,de Ő ajkaival betapasztotta a szám.
Meglepett,de nagyon jól esett.Beletúrtam hajába és az ágyra húztam.
Nagyon élveztem,de volt mit megbeszélni.
Lassan eltoltam magamtól.
-Beszélnünk kell.
Mondtam.
-Tudom.


(Carlisle szemszöge)

Hallottam,hogy Bella felébredt.
Esme be akart menni,de Alice mondta,hogy hadjuk Őket.
Kedvesem boldog volt.Elment Destinyvel és Alice-el.Vidáman sétáltak el
a kertbe.
"Beszélnem kell Aroval."
Elindultam az irodája felé.Bekopogtam.
-Tessék.
-Beszélhetnénk?
-Persze.Ülj le.Miről van szó?
-Természetesen Belláról.Mi lesz most vele?
-Mire gondolsz?
-Mi lesz,ha el akar menni?Elengeditek?
-Ha ezt szeretné akkor igen.Bár,remélem nem akar végleg elszakadni tőlünk.
Nagyon szeretem.Mindenki szereti.Jó hatással volt a társadalmunkra.
Bár nem tudom ki állhatna a helyére.
Töprengett el.
-Bella erre is gondolt.
-Tessék?Ezt,hogy érted?
-Mikor a harcra készültünk,Bella kért,hogy adjam átt az ajánlott személy nevét,
ha vele valami történne.
-Kire gondolt?
-Alexre.És be kell vajam szerintem is jó ötlet,már ahogy megismertem alkalmasnak tűnik.
Elgondolkodott.Majd percek múlva megszólalt.
-Jó ötlet.Hopehoz nem ér fel,de senki nem olyan,mint Ő.
-Mármint Bellához.
Javítottam ki.
-Igen,igen,de nekem Ő Hope.
-Akkor beszélsz Alexszel?
-Előbb még a testvéreimmel kell.
-Rendben beszéljétek meg.
Felkeltem és kimentem.


(Edward szemszöge)


Csodás volt újra csókolni őt.Kiderült,hogy életem két szerelme egy és ugyan az a személy.
Eltolt magától.
-Beszélnünk kell.
Mondta.
-Tudom.
Válaszoltam neki és csak remélni mertem,hogy nem hagy el.
-Mióta tudjátok,hogy ki vagyok?Mióta tudják a gyerekek?
És,hogy fogadták?
Összeszedtem minden bátorságom és belekezdtem.
-Mikor először megláttalak,amikor jöttetek Alexszel és Báróval,
akkor az első reakcióm az volt,hogy kimondtam a neved.
Megváltozott a külsőd,mint mindenkinek,
de azért hasonlítottál a régi önmagadra.
A családom is így reagált,
de nem mertünk reménykedni ezért inkább nem gondoltunk rá.
Én újra beléd szerettem.Alice és Carlisle pedig gyanakodott,
de nem szóltak,nem akartak fájdalmat okozni,ha tévednének.
A harc napján vált minden világossá.Akkor derült ki minden.
Egyébként azért még számolunk.
-Miért?
-Amiért egyedül száltál szembe velük.
Hangosan felnevetett,durcás képet vágtam,de nem mondtam vicceset.
-Edward,nem lett volna baj,ha...
Nem akarta befejezni.
-Egyébként kettő utánatok ment.
Mondta mosollyal az arcán.
-Igen.
-Vissza térnénk a lényegre?
-Igen.A gyerekek akkor tudták meg mikor ideértünk.
Én eszméletlen voltam,de később elmeséltek mindent.
Tehát a gyerekek előbb tudták,mint Én.
Carlisle nagyon dühös volt,kérdőre vonta Arot,aki mindent elmondott.
Aztán apáék is elmondtak mindent Macusról és a történtekről.
Alex felkeltett és Alice nekem is elmondott mindent.Nagyon dühös voltam.
A gyerekek nyugtattak le.Képzeld apának hívnak.
Nem volt könnyű nekik,de elfogadták a helyzetet.
Istenem Williem szemei olyanok,mint a Tiéd volt.
Destinyé pedig az anyám szemeit örökölte.
Nagyon jó munkát végeztél velük kedvesem.
-Nem csak az Én érdemem.A testvéreim,az az Aroék és a többiek is sokat segítettek.
-Szeretnek téged.Szeretnék,ha továbbra is a családodként tekintenél rájuk.
-Menjünk jó?!Beszélnem kell a többiekkel is.
.-Várhatunk még.
-Nem leakarom zárni a múltat.
-Rendben.
Felkeltünk és elindultunk.A palástja ott volt a széken.
Csak nézte,nem tudta eldönteni,hogy
felvegye-e.Odament és a kezébe fogta.


(Bella szemszöge)

Nem vettem fel a palástot,hiszen jogom sem volt hozzá.
Marcus törvényesen nem volt a férjem.
-Jane.Hogy van Stefan?
-Semmi baja,ne aggódj és nem haragszik rád, ahogy a többiek sem.
Mind örülünk,hogy itt vagy.
-Köszönöm.Szólnál mindenkinek,hogy a nagyteremben várom Őket.
-Azonnal.
Meghajolt és elment.Edward kezeit éreztem derekamon.
-Látod?Mindenki szeret.Emlékszel milyen volt Jane,mikor
először találkoztunk vele?
-Igen.
-Most mindenki kedvesebb és jobb.Igaz emberi véren élnek,de ez a természetes.
-Mi vagyunk a természetellenesek.
Mondtam vidáman.
Bementünk a nagyterembe.Tétován léptem a helyemre.
A karfára terítettem a palástom.
Bejöttek a többiek.Aro és Caius mellém jöttek.
-Miért nem viseled a köpenyed?
Kérdezte Caius komoran.
-Nem viselhetem,nincs jogom hozzá.
-Kérlek,a gyerekek is pont ezt mondták.A családunk tagjai vagytok.
Jólesett amit mondott.Aro elvette a palástot és rám terítette.
-Nos,mint azt mindannyian tudjátok,nem voltam törvényes felesége Marcusnak,
mert Edward Cullen felesége voltam előtte.
Valamint nem Hope King volt a nevem,hanem Isabella Swan.
A tények ismeretében nincs jogom a vezetőtöknek lenni.
Abbahagytam és vártam a reakciókat.Hitetlenkedve néztek rám.
-Szerintem ez nem számít.Nálad jobb vezetőt nem tudunk elképzelni.
Bocsássatok meg Aro és Caius Urak,de így van.Önök hárman jó vezetők,de Ho...vagyis Bella
nélkül nem lenne ugyan az.
Mondta Alec.Mindenki helyeslően bólogatott.
-Egyet értünk.
Mondta Aro.
-De azt is mérlegelnünk kell,hogy Bella elakar menni a Cullenekkel.Amit mi megértünk.
Szeretnénk,ha maradna és továbbra is velünk lenne,de Ő dönt.
Még annyit mondanék,hogy akárhogy is döntesz húgom,
Te és a gyerekeid mindig a családunk részei lesztek
és bármikor jöhettek.
-Köszönöm.Valóban elfogok menni.És nagyon jól esnek a szavaitok.
Szeretlek Titeket a történtek ellenére is, és nem haragszom senkire,
de elfogok menni és nem tudom mikor jövök vissza.
Ezért kell egy vezető helyettem.
Van egy javaslatom.
-Carlisle már említette.
Mondta Aro.
-Tanácskozzunk.
Háromszögbe álltunk és tenyerünket össze érintettük.
"-Akkor szerintetek alkalmas rá?
Kérdeztem testvéreimet.
"-Igen,Ő az egyik legalkalmasabb ,erős és okos."
"-Van más jelölt?"
"-Beszéltem Jane-el,de Ő nem szeretné"
"-Akkor szavazzunk."
"-Igen"
"-igen"
"-Igen"
"-Rendben"
Szétváltunk és belekezdtem.
-Egyhangú szavazással döntöttünk.Szerintem a legalkalmasabb személyt választottuk.
Az új vezető aki a helyemre lép az Alex.
Jelentettem be.Alex nem mozdult.Alec megölelte és megcsókolta,erre fel eszmélt.
Mindenki tapsolt.És gratulált neki.
-Alex gyere ide kérlek.
-Úrnőm Én nem hiszem,hogy alkalmas lennék.
-Alex ez az utolsó parancsom.Alkalmas vagy,bízz magadban.
Elgondolkodott.
-Egy feltételem van.
-Mi az?
-Csak helyettes leszek.Te maradsz a vezető.
Amíg távol vagy Én helyettesítelek,de mikor itt vagy Te vagy a főnök.
-Ez jól hangzik.
Mondták Aroék egyszerre.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet.
Jelentettem ki.
-Szavazzunk.Most azonban mindenki szavazzon aki tagja a Volturinak.
-Elfogadjuk Alex ajánlatát?Igen vagy nem?Mindenki tegye fel a kezét aki igennel szavaz.
Körbenéztem,a kezek szinte egyszerre emelkedtek fel.
Mindenki boldogan lendítette a kezét.
Nagyon jó volt látni és érezni,hogy tényleg szeretnek.
Nem érdekelte Őket mi volt a nevem,csak az amiket tettem.
-Sajnálom húgom,de a szavazás ellen nem tehetsz semmit.
-Rendben elfogadom és mindenkinek köszönöm.
Heidi idehoznád?
-Igen.
Heidi átadott egy palástot,amit Alexre terítettem.
-Alex Volturi légy erős és bölcs vezető.
-A Te példádat fogom követni.
Mondta és megölelt.
-Mi lesz most?Elmész?
Kérdezte Alec pár perccel később.
-Igen elmegyek.Elmegyek és remélem a gyerekeim is jönnek.
Nem kell velem lakniuk,de szeretnék egy kis időt
a férjemmel és a gyerekeimmel tölteni.
-Megértjük.
Mondta Alex,majd Alecet ölelve elindult.
-Ó,elfelejtettem valamit.
Fordult vissza Alex.
-Úgy döntöttem,hogy nem iszom több emberi vért.
Teljesen meglepett.Alecra néztem,de Ő csak mosolygott kedvese bejelentésén.
-Ez fantasztikus.Gratulálok,de biztos vagy benne?
-Igen.Mondtam,hogy a Te példádat követem.
Megöleltem kedvenc párosomat és a gyerekeim felé mentem.
-Beszélhetünk.
-Már össze pakoltunk.
Jelentette be Williem.
-Tessék?
-Becsomagoltunk az útra.Tudod már az előtt elterveztünk egy hosszabb utazást,hogy előkerültél volna.
-Igen,Kate,Williem,Nicolas és Én.Természetesen Te és Apa.Jobban meg szeretnénk ismerni egymást.
-Szeretném megismerni Bella Swant és Edward Cullent.
-Mind szeretnénk megismerni.Érdekes ember lehetett a hallottak alapján.
Mondta Nicolas mosolyogva,miközben átölelte lányom derekát.
-Egyáltalán nem volt benne semmi érdekes.
Mondtam egyszerűen.
-Én ezzel vitatkoznék.
Szólt hátam mögül kedvesem.
-Én is húgi.
Jött oda Emmett.
-Nagyon érdekes volt például amikor elestél,vagy megbotlottál a saját lábadban.
Hiányoznak azok a kellemes pillanatok,de örülök,hogy újra velünk vagy.
-Kösz Em.
-Bella.
-Igen?
Esme jött és ölelt jó szorosan magához.
-El sem hiszed mennyire örülök,hogy visszakaptam az elveszett lányom.
-Köszönöm.Nagyon szeretlek.
-Szabad?
Carlisle furakodott oda és Ő is megölelt.
-Megbeszéltetek mindent?
-Nem,de elég időnk lesz még rá.
-A legfontosabb,hogy szeretjük egymást.
Az ünneplés végeztével mindenki elvonult.
-A Cullen család maradna?
A Culleneken kívül már senki nem volt ott.
-Először is nagyon örülök nektek.
El sem tudjátok képzelni milyen boldog vagyok.
Jelentettem ki.
-Khm...
Hallottam Jazz köhintését.
-Bocs,talán mégis.
Mindenki nevetni kezdett.
-Nem tudom,hogy lesz ezek után,de örülnék,hogyha vissza fogadnátok magatok közé.
-Bella ez már megtörtént.És a többieket is befogadtuk,már akkor mikor nem is tudtuk kik vagytok.
-Köszönöm.És most szeretnék kérni egy fontos dolgot.
-Mi az?
-Szeretnék elmenni Forksba.
Néma csend.
-Senkinek nem kell jönnie,de szeretném kideríteni mi lett a szüleimmel és a többiekkel.
-Megértjük és veled tartunk,tudod az eltűnésedig Forksban voltunk a legboldogabbak.
Mondta Esme.
-Pár év és vissza is költözhetünk oda.
-Alice-nek igaza van.Vissza mehetünk oda ahol az életem elkezdődött és nem másnak
köszönhetően,mint egy kíváncsi,titokzatos emberlánynak.
Mondta szerelmem.Odajött és megcsókolt.
Megszűnt a külvilág.Csókunk elmélyült.
-Bocsi,de van szobátok is.
-Ne a gyerekek előtt.
Mondta Em és játékosan eltakarta Williem szemét.
-Hé.Nem vagyok már Óvodás.
Mondta fiam viccelődve.
Teljesen boldog voltam.A családom minden tagja kijött egymással.
Mellettem voltak akiket szeretek.Másnap elköszöntünk Aroéktól és elindultunk
Forksba.Az emlékeim teljesen tiszták voltak,minden ott töltött időre emlékeztem.
Kiderült,hogy Charlie és Renee meghaltak.Előtte boldogan éltek,persze az elvesztésemet nem
volt könnyű feldolgozniuk.
Nem sok minden változott a kisvárosban.
A Cullen birtokon azonban volt némi változás.
A nagy háztól nem messze egy kisebb állt.
Csodálatosan szép volt.Olyan mesébe illő.
-Ezt a nászút alatt csináltuk,sajnos nem költözött bele senki.
Mondta Esme.
Körbejártunk mindent.Nem maradtunk sokáig,mert
még sokan éltek akik emlékeztek ránk.
Edwarddal a gyerekekkel valamint Kate-el és Nicolas-al, egy évet töltöttünk Dél-Amerikában.
Nagyon jól éreztük magunkat.
Sokszor beszéltünk Carlisle-al és a többiekkel.
Nicolas megkérte Destiny kezét.
Amint hazaértünk Alice el is kezdte szervezni.
Miután összeházasodtak elmentek egy hosszú nászútra.
Williem és Kate úgy döntöttek fél évet velünk töltenek, fél évet pedig Volterában.
Alex jó választásnak bizonyult.Nagy meglepetésemre nem,csak Ő ,de Alec is áttért az állati vérre.
A kis Jane is kipróbálta,de nem tetszett neki a Vega étrend.
Évekig játszottuk ezt a helyettes vezetői dolgot,de megelégeltem és teljesen Alexre bíztam mindent.
Persze mondtam,hogy ha szükség van rám nyugodtan szóljanak.
Miután visszaköltöztünk Forksba, Edward és Én birtokba vettük a kis házat.
Boldogok voltunk.
"Reményeim szerint azok is leszünk:"