21.fejezet

(Aro szemszöge)


Elkezdtem kutatni Ramon fejében.
Próbált ellenállni,de nem ment neki.
Láttam a cselszövő társait,a terveiket mindent,
amit valaha gondolt vagy látott.
Aztán jött amire nem számítottam, érdekelt,de nem akkor akartam látni.
"-Üdvözöllek Marcus.Miért hívattál?"
Kérdezte Ramon a testvéremtől.
"-Feladatom van a számodra."
"-Értem.Hallgatlak."
"-El kell hoznod nekem egy lányt,egy emberlányt."
Jelentette ki Marcus.
"-El nézést,de Én nem szoktam kaját hozni nektek."
"-Félre értettél.Nem fogom megölni.Feleségül akarom venni."
Ramon eltátotta a száját.
"-Ez most valami vicc?Nem gondolhatod komolyan?"
"-Nagyon komolyan gondolom.Különleges egy ember.
Már most,van képessége,biztos vagyok benne,hogy később még erősebb lesz.
És a teste sem utolsó."
Vigyorodott el testvérem.
"-Értem.Hol van most?Hogy néz ki?"
"-Megfigyelés alatt tartottuk,most épp a nászútjára tart a férjével.
Megadom a helyet."
"-Tessék?Férjhez ment?Mégis miért vártál eddig?"
"-Azért,mert soha nem hagyták magára.Hallottál a Cullen családról?"
"-Igen.Vegák ugye?"
"-Igen.Az egyik Cullen a férje."
"-Mi van?Vámpír a férje és Ő még ember?"
"-Igen.De ez nem fontos.Utánuk mész a szigetre és megvárod amíg egyedül marad.
Aztán elveszed az emlékeit és idehozod."
"-A testvéreid tudnak erről?"
"-Igen.Arot nagyon érdekli a képessége, úgyhogy belement.
Persze azt nem tudják,hogy már összeházasodtak,akkor biztos nem engednék.
Aro jó barátja a Cullen család fejének."
Még beszéltek egy ideig.Marcus elmondta pontosan hol van a sziget és utánna hová kellett
vinni Bellát.
Aztán jöttek a képek a szigetről.
Bella és Edward boldogan,de izgatottan szálltak ki a hajóból.
Edward bevitte Bellát.
Következtek az intim pillanatok.
Bella és Edward egymástól pár milliméterre álltak, egymással szemben.
"-Szóval tetszem?"
Kérdezi Bella széles mosollyal az arcán.
-Tudod,hogy igen.
Válaszolta Edward.
-Most már érzem is!
Bella Edwardhoz bújt.
"Ez a szemét megleste Őket?" gondoltam magamban.
"Undorító egy alak"
Láttam a boldog pillanatokat.A kisebb vitákat.
Edward aggodalmát,mikor meglátta mennyi sérülést okozott Bellának.
A szerelmes és szenvedélyes pillanatokat.
Azt,mikor Bella rosszul lett, aztán elküldte Edwardot vadászni.
A telefonbeszélgetés Carlisle-al.A boldogságát és izgatottságát a baba miatt.
Láttam amint levelet ír és elteszi.Aztán láttam,hogy Ramon készülődik végrehajtani a tervét.
"Tényleg csinos kis ember és az ágyban sem rossz."
Gondolta kéjesen vigyorogva.
"Ha Marcus meggondolja magát Én bevállalom.És milyen csábító az illata."
Beosont a házba,Bella észre sem vette.
A háta mögé lépett és beleszagolt a levegőbe.
Majdnem elvesztette az uralmát,de vissza fogta magát.
Bevetette a képességét és Bella összeesett.
Ramon felvette és kivitte távolabb a háztól.
Egy hullát tett a ház nappalijába és felgyújtotta a házzal együtt.
Pár pillanatig nézte és élvezte a tüzet,aztán megfogta Bellát és elment
a szigetről egy kicsi,de gyors
csónakkal.
Kikötött a kontinensen és egy ócska raktárba ment.
"-Marcus,megjöttem."
Marcus kilépett az ajtó mögül.
"-Már ideje volt."
Mondta és odament,végig simított Bella arcán,majd lejjebb kalandozott.
"-Bocs,de Én még itt vagyok.Egyébként hihetetlen hírem van."
Szólt Ramon.Marcus kíváncsian nézett bűntársára.
"-Mégis mi?"
"-A jövendőbelid amellett,hogy khm jó az ágyban még terhes is.Ráadásul a vámpír férjétől."
"-Mi?Az,hogy lehetséges?"
Megbeszélték a dolgot és telefonáltak párat.
Majd elindultak Volterrába.
Ezeket a képeket másodpercek alatt olvastam ki a fejéből.
Meghallottam Bella hangját.
-Edward?
"Hoppá,biztos Ő is látta."
Odamentem hozzá.
-Hope?Minden rendben?
Kérdeztem tőle.Nem reagált,csak Edwardot bámulta.
"Vajon mennyit látott?"


(Hope/Bella szemszöge)


Nem értettem semmit.Aro kérdezett valamit,de nem figyeltem.
Csak Edwardot néztem.
Bevontam a pajzsom alá, hogy magyarázatot kérjek.
"-Edward?"
"-Igen?"
"-Láttad Ramon vagy Aro fejében azt a szigetet és a párt?"
Bólintott.
"-Még is mit jelent ez.Mi,Te ismertél még emberként és lefeküdtünk?
Mondj már valamit!"
Eltöprengett.
"-Nem biztos,hogy jó ötlet erről beszélni.Várjunk vele:"
"-Mi?Nem.Magyarázatot akarok most azonnal!"
Válaszokat akartam és nem máskor.
"-Itt és most elmondasz mindent.Ha,ha jelentek neked valamit
,nem titkolózol tovább."
Nem tudom,hogy nézhettünk ki,de senki nem avatkozott közbe.
Erősen gondolkodtam.Újra láttam a régi képeket,de most a férfinek mellettem
volt arca.Edward volt mellettem a repülőn,a hajón.Ő várt rám az oltárnál.
Ő közeledett felém ragyogva a réten.
Rengetek kép kezdett elmémbe tódulni.
"-Ez meseszép.
-Üdvözöllek Esme szigetén.
-Tessék!?Ez a sziget Esmeé?"
Párbeszédek, érzések, gondolatok, helyszínek, emberek
és más teremtmények akiket addig nem láttam.Most emlékeztem.
Jessica,Mike,Angela,Ben,Jacob,Seth,Renee,Charlie.
"Te jó ég a szüleim."
"-Hope?Jól vagy?"
Edward gondolatban feltett kérdése, hozott vissza az emlékeimből.
"-Edward.Te és Én.Mi?Én vagyok Bella?"
"-Emlékszel?"
"-Nem mindenre."
Teljesen össze zavarodtam.A fejem csak úgy zúgott a túl sok hirtelen jött emléktől.
Csak álltam ott és nem mozdultam.
Aztán furcsa,de megszédültem.Edward arca eltűnt,ahogy a szoba is.
Sötétség ölelt körül és Én lebegtem benne,mint ha fekete víz lett volna.
Nem hallottam,nem láttam és nem érzékeltem semmit.

(Edward szemszöge)

Bella.Értetlenül nézett rám.
Percek óta,csak révedt maga elé és még gondolatban sem beszélt hozzám.
A kérdések amiket feltett,mindre tudtam a választ,
csak azt nem tudtam,hogy hogyan mondjam el.
Már akartam,hogy tudja az igazat,de féltem a reakciójától.
"-Hope?Jól vagy?"
Tettem fel a kérdést.Láttam,hogy szeme fókuszál és rám néz.
"-Edward.Te és Én.Mi?Én vagyok Bella?"
"-Emlékszel?"
"-Nem mindenre."
Válaszolta.Aztán hirtelen megtántorodott.Hihetetlen,de össze esett.
-Bella.
Kiáltom és velem együtt mindenki odasiet.
-Edward mi történt?
-Bella,kérlek térj magadhoz.Hallasz?
-Edward,mond már el,hogy mi történt.
Szólított fel apám.
-Ramon fejében látott néhány dolgot.Aztán gondolatban kérdezősködni kezdett.
pár mondat után nem válaszolt.A semmibe bámult,majd később rákérdezett,hogy Ő-e Bella.
-Emlékszik?
-Azt mondta nem mindenre,majd összeesett.Carlisle csinálj már valamit.
-Nem tudom mit tehetnék.Fizikailag rendben van.Ez lelki probléma,mint nálad volt.
-Akkor Én segíthetek?
Kérdezte könnyes szemmel Destiny.
-Nem tudom.
Válaszolta apám.
-Anyád ebbe nem egyezne bele.
Mondtam neki.
-Apa kérlek.Had segítsek.
-Próbáld meg.
Sóhajtottam.Des letérdelt és kezét az anyára helyezte.
Koncentrált,de nem történt semmi.
-Ezt nem értem.Nem tudom megtenni.
-Nem engedi a pajzsa.
-Akkor most mi lesz?
-Várunk.
Felemeltem Bellát és visszavittem a szobájába.
Lefektettem és mellé ültem a földre a kezét fogva.
"MI lesz most?HA felébred vajon megbocsájt?Haragudni fog amiért magára hagytam?
Ezernyi hasonló kérdés,de csak egy válasz.
"Nem érdekel,csak térjen magához."
Napok teltek el és semmi nem változott.Nem hagytam magára egy percre sem.
-Edward.El kell menned vadászni.
-Nem hagyom itt.
-Apa kérlek.Itt maradunk addig.
-És,ha pont akkor tér magához.Mit fog gondolni?Azt,hogy ismét cserbenhagytam.
-Jobb lenne,ha akkor kellene elmenned,mikor felébred?
Ez jó érv volt."Akkor nem mehetek hiszen alaposan el kell majd beszélgetnünk."
-Rendben.
-Veled megyünk.
Em és Jassper velem jöttek.

(Destiny szemszöge)

Nem tudtam segíteni anyán."Miért vagyok tehetetlen"
-Kedvesem.Nem tehetsz róla.
-Gyenge vagyok.A saját anyámon nem tudok segíteni.
-Nem vagy gyenge.Csodálatos és erős vagy.Bella nagyon erős,nem tehetsz a képessége ellen.
-Azt hiszem igazad van.De akkor is rossz.
-Nyugodj meg.Minden rendbe fog jönni és újra együtt lesz mindenki.
Hálás voltam Nicolasnak,mindig megnyugtatott.Nem haragudott ránk,pedig részben mi sodortuk veszélybe.
A kezdetektől szeretett és támogatott.
Velem maradt, pedig kiderült az igazság.
Nem hagyott el csak azért,mert nem Volturi vagyok hanem Destiny Mary Cullen.
"Nem is hangzik rosszul."
Elmosolyodtam.
-Na ezt szeretem látni.Min mosolyogsz?
-A nevemen,nem is hangzik rosszul.
Elismételtem hangosan és Nic is egyetértett.
-Destiny.Velem jönnél?
Kérdezte Alice.
-Persze baj van.
-Csak a makacs apád.Talán te segíthetnél.Nem akarom Williemet zavarni Kate-el elvonultak.
-Értem.Megyek.
Bementünk anya szobájába.És apa ugyanúgy ült ott,mint az első nap.
-Edward.El kell menned vadászni.
Mondta Alice.
-Nem hagyom itt.
Förmedt rá nem túl kedvesen az apám.
-Apa kérlek.Itt maradunk addig.
-És,ha pont akkor tér magához.Mit fog gondolni?Azt,hogy ismét cserbenhagytam.
-Jobb lenne,ha akkor kellene elmenned,mikor felébred?
Más indok nem jutott az eszembe,de ez is elégnek bizonyult,
mert Emmettel és Jazz-el elment vadászni.
-Jaj anya,kérlek kelj fel.Hiányzol.
Megsimogattam selymes haját.
-Emlékszel,mikor kicsik voltunk,mindig elbújtunk a hajad mögött.
Vagy,mikor Alex elöl bujkáltunk és a többiek kinevették Őt,mert nem talált minket.
Nagyon hiányzol.Hiányzik a hangod,a mosolyod, az ölelésed.
Kérlek kelj fel.
-Szerinted hallja,amit mondasz?
-Nem tudom.
Újabb két nap telt el.
-Gyertek ide.
Kiabált Jassper.
Anya szobájában volt Edwarddal.
-Mi történt,fel ébredt?
-Nem,de most érzem az érzéseit.
-És mit érez?
-Zavart,fájdalmat,de szerelmet,szeretetet és boldogságot is.Viszont bizonytalan.
-Persze,hogy bizonytalan.Csalódott bennem.
-Apa,ne kezd ezt.
-Bella,szerelmem,kérlek nyisd ki a szemed.Nagyon hiányzol.A gyerekek is várnak.
Apám belecsókolt anya tenyerébe.
Percekig néma csend volt,aztán anya felemelte a kezét és
apa arcához ért.
-Hope?Bella?Szerelmem hallasz?
-Edward.
-Kicsim jól vagy?
Anya nem válaszolt,csak nézte apámat.