8.fejezet

(Kate szemszöge)

2 év telt el mióta befogadtuk Nicolast.Destiny és Ő odavannak egymásért.Sok időt töltenek velem és Williemmel.
-Kate.Drágám felhívjuk Carlisleékat?
-Persze,megyek.
Elvettem a telefont Willtől és beütöttem a számokat.
-Hallo.
-Alice?Itt Kate.
-Szia Kate.Hogy vagy?
-Nem tudod?
-Nem értem mire gondolsz.
-Nem látod a jövőmet?
-Nem Kate,ha Williem vagy Destiny része a jövődnek akkor nem is fogom. Tudod a félvérek jövőjét nem látom,így a tiédet sem,ha az egybeforr az övékkel.
-Hát Alice,Williem és az Én jövőm eléggé egybeforr.
-Ez azt jelenti,hogy...
-Igen Alice,összeházasodunk és szeretettel meghívunk titeket is.A meghívó már úton van,csak gondoltuk telefonálunk is.
-Kate ez nagyszerű.Ott leszünk.
-Szia Alice.
-Szia.
Nagyon örült.Letettem a telefont és megöleltem a kedvesem.


(Hope szemszöge)


Nagyon vártam már az esküvőt.A sajátomra nem emlékeztem.És azóta nem volt ilyen esemény.
Meg kellett szervezni a nászutat.Csak ez maradt rám.Claudia és Jasmin az esküvőt szervezték.
Így volt jó,nekik már több is volt.Én meg nem értek az ilyesmihez,de az utazáshoz annál inkább.
Bejártam már az egész bolygót,ezért is Én szerveztem a nászutat.
"Vajon,mi lenne jobb:Egy eldugott kis tengerpart vagy inkább túrázós környék?Bár valószínűleg úgysem fognak sokat foglalkozni a tájjal."
Nézegettem a képeket,és megláttam egy szigetet.Majd hirtelen képek jelentek meg előttem:
Láttam egy lányt,egy embert aki hasonlított rám,és mellette volt egy férfi,egy vámpír,de az arcát nem láttam.Egy hajóban ültek és egy sziget felé tartottak. "Mi volt ez?Kik voltak azok?A lány talán Én voltam,de nem biztos és ki volt az a fiú?"Nem foglalkoztam a képekkel,a szervezésre koncentráltam.Megtaláltam a tökéletes helyet.
-Meg van.
-Mi van meg?
-Destiny.A hely van meg,ahová Kateék mennek nászútra.
-És hová?
-Spanyolországba.Van ott egy szép elzárt partszakasz.Egy hosszabb küldetésen voltam,akkor akadtam rá és rögtön beleszerettem.
El van zárva mindentől,nincs rálátás,és csak a mi fajtánk tudja megközelíteni.Egy szép régi házat újítottam fel ott.Imádni fogják.
-Ez jól hangzik,de miért nem beszéltél eddig róla.
-Tudod azt terveztem,hogy odamegyünk apáddal második nászútra.
-Sajnálom.
-Semmi baj kicsim.Az a fontos,hogy Te és Williem is megtaláltátok a párotokat és boldogok vagytok.
-Anya még Te is találhatsz valakit.Nem hiszem,hogy apa azt akarná,hogy egyedül töltsd az örökkévalóságot.
-Aranyos vagy,de tudod sok dolgom és feladatom van,nem hiszem,hogy a következő 200 évben lesz időm ismerkedni. És ami azt illeti nem tudom kinek kellenék?!
-Anya.Te gyönyörű vagy és erős.Szerintem tömegével akadnának férfiak,akik közül válogathatsz.
-Köszönöm kicsim.Na lefoglalom a jegyeket.Oda kell küldenem valakit,hogy rakjon rendet.
-Teresa és Marko ráérnek.
-Igaz.Elküldöm Őket így Ők is kettesben lehetnek egy kicsit.
Megkerestem Teresáékat.Ők örömmel mentek.

(Alice szemszöge)

Leszállt a gépünk.A reptéren Felix várt ránk,egy fekete limuzinnal.
-Az Úrnő küldött Önök elé.
Találkoztam már Felixxel,mikor Edwardot jöttünk megmenteni Bellával,de most sokkal másabb,kedvesebb és nem olyan vérszomjas.
-Köszönjük.
Beszálltunk és elindultunk.
-Nem értem Rosali miért nem jött!Azt megértem,hogy Edwardnak fájna,de Rose.
-Alice,Rosali nem szereti a Volturit.
Emmettnek igaza volt.
-Jó de Williemet,Destinyt kedveli és ott van még Kate is.
-Igen,pont ezért nem balhézott,amiért Én eljöttem.
Fél óra múlva értünk a kapuhoz.Fura volt,hogy itt mehettem be.Amikor utoljára itt voltam a csatornán át mentünk.
Most az egész vár fel volt díszítve fehér,rózsaszín.barack,kék,sárga és zöld selyemmel és díszekkel.
Kiszálltunk és Én izgatott voltam,nem csak az esküvő,de Hope miatt is.Végre megismerhetem.
-Nagyon kíváncsi vagyok Hopera.
-Igen Alice,Én is szeretném már megismerni.
Carlisle és a többiek is izgatottan várták a közelgő találkozót.
A kapuban két őr ált megmondtuk a nevünket és beengedtek.
Odabent Destiny várt ránk.
-Carlisle,Esme.De örülök,jó újra látni titeket.
-Szerbusz Destiny.
-Szia Alice.Jasper örülök.Emmet,remélem tanultál már egy kis jó modort!?
Destinny és Emmett is nevetni kezdtek,ahogy visszagondoltak az utolsó "leckére".
-Ó,már tökéletes úriember.
Lépett előre Esme.Megölelte Destinyt.
-Elnézést,szeretném bemutatni nektek a vőlegényemet Nicolast.
A fiú előre lépett,nagyon jóképű volt,korban Destinyhez illett,legalábbis kinézetre.Én magamban már ujjongtam.
"Nemsokára még egy esküvő."
-Nagyon örülök,már sokat hallottam az Önök családjáról.
-Kérlek nyugodtan tegeződjünk.
-Rendben van.
-Képzeljétek Tanyáék is megérkeztek már.Carlisle Aro szeretne látni téged.
Esme téged pedig vár Tanya és Claudia,valamit kérdezni szeretnének.
-Persze.
-Rendben.
-Carlisle Te emlékszel még merre van Aro irodája,igaz?
-Igen Destiny emlékszem.
-Esme,téged pedig elkísér Cessy.
-Ok.
-Cessy!
-Igen kisasszony.
Destiny most is úgy reagált erre a megszólításra,mint régen.Én csak mosolyogtam.
-Kérlek kísérd Esmét Claudiához.
-Igenis.Erre tessék.
Esme és Carlisle elmentek.
-Nektek mihez lenne kedvetek?
-Szeretnék találkozni anyukáddal,ha lehet.
-Igen Én is.
Mondta egyszerre Jasper és Emmett.Mindenki kíváncsi volt.
-Sajnálom,de anyu majd csak este ér haza.Éppen néhány áttértnek segít.
-Mit jelent az,hogy áttért?
-Ők azok a vámpírok,akik eddig emberi véren éltek,de felkeresték Hopeot,hogy segítsen nekik átszokni az állati vérre.
Nicolas válasza meglepett.
-Sok ilyen vámpír van?
-Mostanában többen vannak,de nem sokan.Most is csak 3-an vannak.
-Nos akkor esetleg nézzetek körül.Nyugodtan szóljatok,ha bármi van.
-Kedvesem elfelejtettél valamit.
Nicolasz Desre nézett,mire a lány felkiáltott:
-Tényleg,mi lenne velem nélküled?Várjatok egy kicsit.Fogjátok ezeket,ha ezt felmutatjátok az egyik őrnek,akkor bármiben segítenek.
Átnyújtott nekünk 3 gyűrűt.Aranyból voltak,és a Volturie család címere volt benne.
-Köszönjük.
Majd elindultunk hárman.Bejártuk az egész várat,hatalmas volt.Az emberek többsége az esküvővel volt elfoglalva,
de azért akadt aki a szokásos feladatát végezte.
Találkoztunk Aleccel,aki egy másik férfinak segített.Később kiderült,hogy Alex volt a másik férfi,orvos mint az apám,de nem embereken élt,és Ő volt Alec párja.Helyesek voltak együtt.
Jane az udvaron ordította a vezényszavakat az újoncoknak.Jane kedvesebb volt mint legutóbb,még a szerelmét is bemutatta Stefant.
Találkoztunk még Kate-el akinek a nyakába ugrottam és kifaggattam a részletekről.Egész estig beszélgettünk amikor meghallottuk,hogy az Őrök Alexet hívják.
-Vade.Mi történt?
Alec jött ki Alex rendelőjéből.
-Elnézést Uram,de Önnek vagy Alex úrnak sürgősen jönnie kell,Hope Úrnő megsérült.
-Mi csoda?Alex gyere gyorsan.Hope megsérült.
Akik hallották idegesek voltak.És rohant a nagyterembe.Mi is követtük Őket.
Beléptünk és háttal nekünk megláttuk Hopeot,a háta szabadon volt hagyva,selymes barna haját előre lógatta válla élőt.
Tökéletes testét egy hatalmas vágás csúfította,jobb vállától egészen derekáig futott.
Alex és Alec egyből odarohantak.
-Úrnőm,mi történt?Jól van?Had vizsgáljam meg.
Hope felsóhajtott,majd nyugodt,méltóságteljes hangon megszólalt.
-Semmi bajom,ne aggódjatok már.Nem kellett volna ekkora felbolydulást csinálni,egy karcolás miatt.
-Hogy történhetett ez?Hiszen Ön...
-Nos a 3 áttért mégsem akart áttérni,inkább csak megakartak ölni.Megint csapda volt.
-Tessék?
"Megölni?Miért?"
-Nyugodj meg Alec.Már nem zargatnak senkit.
-De akkor sem értem,csak hárman voltak.
"Csak hárman?"
-Igen,tudod szégyenlem is magam.De az esküvő körül járt a fejem,és nem figyeltem oda,mikor hátulról rám vetették magukat.
Felkacagott és csodás hangja volt.Kate mesélte,hogy még a vámpírok közül is kiemelkedően szép a hangja,de erre nem számítottam.
Alex bekötötte a sebeit,majd Hope felöltözött,de még mindig nem fordult meg.
-Na,és kik a vendégeink?
-Ők a Cullen családból:Alice,Jasper és Emmett.
-Elnézést ha zavarunk,csak nem tudtuk,hogy mi történt és aggódtunk.
Mondtam és ez is volt az igazság,meg hát kíváncsiak is voltunk.
-Sajnálom,nem kellett volna így túlreagálniuk a dolgot.
Mondta majd megfordult.Magas volt és kecse,derekáig ért a haja,gyönyörű csillogó arany szemei voltak.
Dús ajkai mosolyra húzódtak,szívalakú arca nagyon ismerős volt.Hasonlított Bellára.
-Alice,teljesen úgy néz ki...
-SSS,tudom,de nem lehet Ő.
Odaért hozzánk és még mindig mosolyogva kezet nyújtott.
-Nagyon örülök,hogy végre találkoztunk.
-Miénk a megtiszteletezés asszonyom.
Hajolt meg Jasper,majd Emmet követte a példáját.
-Kérlek,erre semmi szükség.És nyugodtan hívjatok csak Hopenak.
Én már bátrabban köszöntöttem.Minden igaz volt amit mondtak,gyönyörű,kedves,udvarias és szerény.
-Szia Hope Én Alice vagyok.
-Na ez már jobban tetszik.Szia Alice.A többiek hol vannak?
-Carlisle Aroval.Esme Claudiával.Edward és Rosali pedig nem jöttek el.Sajnálják,de Edwardnak ez...
-Semmi baj megértem.Jobban mint gondolná.
Itt a mosolygós szemei kicsit komorabbak lettek,de gyorsan visszatért a mosolya.
-Nos nekem vadásznom kell.Orvosi utasítás.
Mondta mosolyogva és fejét hátralendítette Alex felé.
-Valakinek van kedve velem jönni?
-Szívesen elkísérünk.Igaz fiúk?
-Igen
-Természetesen.
Futottunk az erdőben.Nagyon hasonlított Bellára."Nem gondolhatsz erre Alice.Bella halott."
Megráztam a fejem és a futásra koncentráltam.
Hope nagyon gyors volt,még sérülten is.Mikor észrevette,hogy lemaradtunk,lassított.
Végeztünk a vadászattal.És engem furdalt a kíváncsiság.
-Hope.Kérdezhetek valamit?


(Hope szemszöge.)

Végeztünk a vadászattal.Majd Alice szólalt meg.
-Hope.Kérdezhetek valamit?
-Persze.Bármire válaszolok.
-Azt mondtad,hogy megint csapda volt.Már sokszor előfordult?
-Persze már sokszor.Legelőszőr akkor mikor megölték Marcust.
Utána pedig szinte minden évben, próbálkoznak 2-3 alkalommal. Ami azt illeti már 2 éve nem próbálkoztak.Az volt az utolsó mikor Nicolas hozzánk került. -Hogy érted,hogy hozzátok került?
-Tudod akkor is csapdába csaltak.12 újszülött és egy tapasztalt vámpír várt ránk. A 12-őt gyorsan elintéztük,Destiny és Felix voltak velem.
Igorral sem lett volna baj,megsebesítettem,de gyáván elfutott. Megéreztem egy embert a közelben.Tudtam,hogy Igornak innia kell,ezért az ember védelmére siettünk.
Destiny azonnal beleszeretett.A fiú mikor meglátta Igort,védelmezően Des elé állt. Igor megütötte és Nicolas egy sziklának csapódott.Én elintéztem Igort és a lányomhoz siettem. Ott sírt Nicolas felett és arra kért,hogy segítsek,már csak egy választásom volt. Így átváltoztattam Nicet.És azóta boldogok így együtt. -Lenyűgöző.
-Micsoda Emmet?
-Hogy olyan sokakat elintéztél.
-Csak gyakorlás kérdése és nem voltam egyedül..Hallottam,hogy a Ti családotok is igen erős.
-Szerintem,Te mindannyiunkat elintéznél.
Jassper mondta,s közben figyelte a reakciókat.
-Nem hiszem.És szerencsére ezt sosem tudjuk meg.
-A képességeidet ismerve...
-Nem szoktam használni a képességeimet harc közben,max egyet. Tudjátok veszélyes lenne,kimerítene és akkor nem tudnék a társaimra vigyázni.
Visszaértünk a kastélyba.Ott Aro fogadott.

(Carlilse szemszöge)

Sokat beszélgettem Aroval.Jó volt újra látni.Bár az étkezésről más nézeteket vallottunk,azért jól kijöttünk.
-Mesélj nekem Hoperól.
-Csodálatos teremtés.Tudod szerintem egyedül is képes lenne rendet tartani.
A húgom nagyon erős.Marcus jól választott.
Arotól szokatlan volt ilyeneket hallani,szerette a hatalmat és akkor azt gondolta,hogy Ő és Caius akár el is vonulhatnának.
Két vámpír jött be az irodába.Meghajoltak.
-Alec.Alex.Valami baj van?
-Sajnálom Uram,de Hope Úrnőt megtámadták.
-Mi?Hol van?
-Elment vadászni,megsérült a háta.Elláttam és tanácsomat követve elindult.
-Miért nem szótatok azonnal?És mi történt?
-Az úrnő nem tartotta fontosnak,így is mérges volt,mert szerinte feleslegesen aggódtunk.
Ismét csapdába csalták,nem figyelt és hátulról rávetették magukat 3-an.Már elintézte Őket.
-Rendben van,most mehettek.
Alec és Alex kimentek.Aro aggódott,de már nem volt ideges.
-Sokszor előfordul,hogy csapdát állítanak neki?
-Igen.De eddig még nem sérült meg,pedig volt,hogy 20-an támadtak rá.
"20-an?És még él?"
Beszélgettünk,majd meghallottuk,hogy Hope visszatért.Kimentünk és láttam,hogy Aliceék is vele voltak.
-Minden rendben?Hogy sérülhettél meg?
Aro rohant hozzá aggodalmasan.Mindenki szerette Hopeot.
-Sajnálom,nem figyeltem.Tudod az esküvőn járt a eszem.
Nevetett fel,majd felém fordult."Hihetetlen."Gyönyörű volt és nagyon ismerős.
-Üdvözlöm Carlisle.
Jött oda mosolyogva.
-Nagyon örülök hölgyem.
-Kérem,már a telefonban megegyeztünk,hogy tegez engem.
-Rendben,de akkor Te is.
-Megbeszéltük.Hogy tetszik nálunk?
-Nagyon szép,van néhány változás.
Esme jött be Claudia társaságában.Claudia egyből Hopehoz ment.
-Ugye jól vagy kedvesem?
-Ne aggódj semmi bajom.Bemutatnál?
Mosolygott és Esme felé mutatott.
-Persze bocsáss meg.Esme Ő itt Hope.Hope Ő pedig Esme Carlisle felesége. -Nagyon örülök.Kedves családja van.
Esme csak nézett,Ő is ismerősnek találta.
-Én is örülök.Köszönöm.
Majd Esme odajött hozzám.
-Drágám.Nagyon hasonlít Bellára.
-Igen észrevettem,de nem lehet Ő.
-Aro,ha nem haragszol megmutatom Aliceéknak a szállásukat.
-Persze,menjetek csak.
-Erre tessék.
Követtük és Ő kivezetett minket a várból.
-Elnézést,de hová megyünk?
-Sajnálom,nem mondták el?Úgy gondoltam,jobb lesz,ha a "vegetáriánus" vendégek nem a várban laknak,ugyanis a többiek étkezési szokásai.Szóval értitek ugye?
-Igen.
"Hihetetlen,hogy erre is gondolt."Kiértünk egy tisztásra és ott volt egy gyönyörű épület.
-Ha nem tetszik,lakhatnak a nagyban is.Ha lehetne Én inkább itt laknék,de sajnos ott kell maradnom.Csak,ha magányra vágyom akkor jövök ide. Még a férjem építette nekem.
-Nem,ez tökéletes köszönjük.
Válaszolt Esme.
-Nos akkor,ha megbocsájtanak nekem mennem kell.Aro odaadta a gyűrűket? -Igen köszönjük.
-Rendben.Tom,Cessy.
Hirtelen megjelent két vámpír.
-Igen Úrnőm.
-Kérlek maradjatok itt és ha a vendégeinknek bármi kellene,akkor segítsetek nekik,és tartsátok nyitva a szemeteket.
-Értettük.
Hope elment,a két vámpír pedig az ajtóba állt.
Alice táncolt oda hozzám.
-Apa láttátok?Gyönyörű,és nagyon gyors.
Emmet és Jassper is odajöttek.
-Voltunk vele vadászni.Olyan gyors lehet mint Edward.
Emmet csodálkozva mesélt.
-Nagyon okos.Mesélt a csatáiról.Persze nem dicsérte magát.De kitűnt,hogy nagyon jó stratéga.
Jaspert is lenyűgözte.
-Ugyan,mind egyre gondolunk.Vagyis,hogy mennyire hasonlít Bellára.Ne mondjátok,hogy Ti nem vettétek észre?
Csattant fel Esme.Mindenkit meglepett,de igaza volt mind arra gondoltunk,csak senki nem merte kimondani.
-Sajnálom,de nagyon hiányzik.
-Semmi baj anya,nekünk is.Jobb is,hogy Edward nem jött.
-Nem lehet Bella hiszen,hogy kerülne ide?És ha Ő lenne már rég felismert volna. -Menjünk be.
A ház nagyon szép volt,Esmenek is tetszett.Rajtunk kívül még Tanya családja is ott volt,de még így is kényelmesen elfértünk.


(Hope szemszöge)

Eljött a nagy nap.Minden készen állt.Kate gyönyörűen festett a ruhájában.Hosszú csontszínű ruhája volt,nagy uszállyal és fátyollal.
-Kate készen állsz?
-Igen uram.
Válaszolt Kate Aronak.
-Kate,mindjárt az oltárnál leszünk és az unokaöcsém felesége leszel,hívj Aronak és hagyd az urazást.
-Értettem Aro,mehetünk.
Megöleltem Katet és kisétáltam a vendégekhez.
Williem öltönyben állt az anyakönyvvezető előtt.Mosolygott mikor meglátta menyasszonyát.
Ekkor hirtelen újabb képek villantak fel:"Apa,kérlek ne hagyd,hogy elessek"megint azt a lányt láttam,csodás esküvői ruhában,mellette egy középkorú,bajszos férfi állt.
"Nyugodj meg kicsim.Nagyon csinos vagy."Nem tudtam mik ezek a képek.Nem volt semmi képességem ami ezzel járna.
"Mi van,ha ezek emlékek?"megráztam a fejem"Koncentrálj a fiad most házasodik."Így is tettem.
Mire újra a ceremóniát figyeltem Kate mér ott állt Williem mellett.
A ceremónia a szokásos módon folyt le.A férfi megkérdezte Williemet,majd Katet amire mindketten akarommal válaszoltak.
Itt újra egy kép villant be:"Akarom."Mondta a gyönyörű hang.Az arcát még mindig nem láttam.
A kép eltűnt és újra Williemet és Katet láttam,amint megcsókolják egymást.
Mindenki tapsolt és éljenzett.Felsorakoztak a vendégek,hogy köszöntsék az ifjúpárt.
-Williem.Gratulálok.Legyetek nagyon boldogok.
Mondtam,majd megöleltem a fiam és a menyem.
-Köszönjük.Mindent neked köszönhetünk anya.
-Nem.Magatok jutottatok idáig.Most hagyom,hogy a többiek is gratulálhassanak.
Még egyszer megöleltem Őket és elmentem.A sok vendég mind gratulált,majd kezdődött a mulatság.
Mindenki jól szórakozott.Néha még Caius is megengedett magának egy mosolyt.
Egész életem során-már amire emlékszem-hiányzott valami,valami fontos,nem tudtam,hogy mi,de akkor az esküvőn hatalmas ürességet éreztem.
Ürességet és magányt.Magány ez volt az az érzés amit ébredésem óta éreztem.Akkor is mikor a férjem mellettem volt,akkor is mikor megszülettek a gyerekek.
Mindig magányos voltam,pedig ritkán voltam egyedül.Hiányzott valaki,de nem tudtam,hogy ki.
Hajnalig tartott a lagzi.Én észbe kaptam és Williemékhez mentem.
-Indulnotok kell.Lekésitek a gépet.
-Hová megyünk?
Kate kérdőn nézett a fiamra.
-Ne nézz rám kedvesem én sem tudom.
-Nyugi.A jegyeken rajta van az ulticél.Mikor leszálltok Teresa és Marko útbaigazítanak,majd eljönnek.
Érezzétek jól magatokat.
-Kösz anya.
Elköszöntünk,majd elmentek.Páran,még beszélgettek.
-Nos én azt hiszem megyek.
Fordultam a többiekhez.
-Elkísérünk.
-Ugyan Aro.Ki támadna rám itt?
-Majd én vele megyek.
Jött egy kedves hang a hátam mögül.Alice volt az.
-Köszönöm,de semmi szükség rá.Tudok vigyázni magamra.
-Tudom,de szeretnék kérdezni pár dolgot,ha nem baj?
-Akkor rendben.
Köszöntünk és elmentünk.Alice mosolyogva és kecsesen,szinte táncolva jött mellettem.
Megérkeztünk a szobámhoz.És bementünk.
-Szép szoba.
-Köszönöm.Foglalj helyet.
-Nos mit szeretnél kérdezni?
-Tulajdonképpen az emberi életedről.Honnan jöttél?Volt-e családod?És ehez hasonlók.
Erre a témára nem számítottam.
-Tudod nem emlékszem.Nem tudok sokat az előző életemről.
Kicsit csodálkozott,majd láttam a megértést a szemében.
-Én sem emlékszem rá.De eddig nem találkoztam mással aki ne emlékezne.
-Csak annyit tudok amennyit Marcus mondott.Hope Kingnek hívtak és Angliában éltem.Ott találkoztam Marcussal.
Itt Olaszországban volt egy autóbalesetem,aminek következtében,amnéziás lettem,de azóta sem emlékszem semmire
.Nem is nagyon foglalkoztam vele,lefoglaltak a teendőim és a gyerekek. Most,hogy a gyerekeknek már nincs szükségük rám,talán kutatok egy kicsit.Te hogy hogy nem emlékszel?
-Az úgy volt...
És elmesélte az egész történetet,az intézetet,Jamest és mindent amit megtudott.
Még beszélgettünk,elmesélte a családja történetét,a Bella és Edward között
történteket és mindent ami azután történt.Nem ismertem Edwardot,de az biztos,hogy szerette azt a lányt.
Mikor Edwardról mesélt,megint éreztem a hiányt,de nem tudtam miért.
Nagyon megkedveltem Alicet.Olyan volt,mint ha már évtizedek óta barátnők lennénk.