4.fejezet

(Bella szemszöge)

Letettem a telefont,majd eszembe jutott,hogy mindenki otthon lesz és a szobánk sem volt
túl jó állapotban."Mit tegyek?"erősen gondolkodtam,majd eszembe jutott az egyetlen szóba jöhető
megoldás."Fél éve nem jártam ott.A haláluk után el akartam adni ezért Edward és a fiúk
felújították,de nem tudtam megtenni."
Újra a telefonomért nyúltam.
-Nem megyek gyorsabban.Mindjárt otthon leszünk.
Mondta kedvesem.Azt hitte még mindig lassan megy.
-Nem Edward,ne menjünk haza.
-Tessék?
-Menjünk,menjünk a régi házba.
Mondtam ki kissé zavartan.
-Charlie házába?Édesem ez nem túl jó ötlet.És ott ennivaló sincs.
-Kérlek Edward.
Vetettem be a könyörgő hangomat.Tudtam,hogy annak nem tud ellenállni.
-Rendben.
Letettem és megfordultam a kocsival.Most Én voltam elöl.
Félve tettem meg az utat,de nem retteghettem folyton az emlékeimtől.
Megálltam a szép fehér ház előtt.Elölről semmit nem változott,csak a festés volt új és a nyílászárók.
Hátul viszont teljesen más volt.A belső teret teljesen egybe nyitottuk,kivéve egy kisebb fürdőt.
A nappali a ház hátuljába került és a hátsó fal üvegből volt.
Bal oldalon egy nagy konyha pulttal elválasztva a nappalitól és a jobb oldalon lévő étkezőtől.
Az emeleten két szoba és egy fürdő.Világos kellemes színek.
Nem sok minden emlékeztetett a régi "énjére".
Akkor nem is bántam,legalább kevesebb dolog emlékeztetett a szüleimre.
Edward kopogtatott az ablakon.
-Jól vagy?Menjünk inkább haza.
-Nem,semmi baj.Menjünk be.
Kisegített a kocsiból és elindultunk.
-Nem hoztam kulcsot.
Mondtam a homlokomra csapva.
-Hé,ne bántsd magad.
felnyúlt és elővette az eresz alól a pótkulcsot.
-Látod?Biztos,hogy itt akarsz lenni?
-Igen, csak menjünk már be.
Kinyitotta az ajtót és felkapcsolta a villanyt.
Sötét volt már, ezért feltűnő volt a kiszűrődő fény,főleg azért mer már jói deje nem járt ott senki.
Hallottam kedvesem nevetését.
-Bella
A konyhába mentem és megéreztem a tészta illatát.
-Hát ez?
Kérdeztem meglepődve.A pulton ott volt a tészta amit Esme készített,mellette agy üzenet.
"Sziasztok!
Bocs,hogy betörtem,de Alice hívott,hogy ma nem jöttök haza,de Bella nem evett. Gondoltam örülne neki.Jó szórakozást és vigyázzatok magatokra.
Szeretlek Titeket:Esme
UI.:Hagytam mindkettőtöknek ruhát a kisszobában,Alice mondta,hogy oda tegyem és azt is,hogy nem kell desszert. Ezt nem értettem,de Ő tudja. Bellának pakoltam be fürdőszoba cuccokat is."

"Milyen aranyos!"Kicsordultak a könnyeim.Edward azonnal megijedt.
-Menjünk,nem kellett volna engednem,hogy idejöjjünk.
-Félre érted.Nem azért sírok.Esme olyan,olyan rendes és szerető.
Úgy szeretem,mint a második anyámat.
Edward letörölte a könnyeimet és mosolyogva megszólalt.
-Nagyon szeret Téged.Mint mindenki.Szeretlek.
-Én is szeretlek és köszönöm.
-Most egyél.
Megettem a vacsorám,majd elakartam mosogatni,mikor kopogást hallottam.
-Ki lehet az?
-Meg nézem.
-Majd Én.
Elindultam a bejárathoz és kinyitottam az ajtót.
Egy kicsit fiatalabb fiú állt előttem.
Fekete haja és barna szeme volt."Helyes srác"gondoltam.
Nem a külsejére gondoltam.Nem volt csúnya és amint meglátott elpirult.
Nem szólalt meg.
-Jó estét.Segíthetek?
-Ö...elnézést kérek,de a nagyanyám küldött át.A szomszédban lakik és azt mondta,hogy itt nem lakik senki,amikor meglátta a fényeket
átküldött,hogy nézzem meg ki jött.Szóval Én csak.
-Értem.A nevem Bella Swan és enyém a ház.Téged,hogy hívnak?
-Ó,bocsánat David-nek hívnak.
-Semmi baj.Nem jössz beljebb.Úgy látom rád férne egy kis innivaló.
Szegény fiú tényleg nagyon zavarban volt és úgy tűnt bármelyik percben össze esehet.
-Köszönöm.Azt hiszem elfogadom.
Be engedtem és a leültettem a pulthoz.
-Édesem ki jött.
Kérdezte Edward mikor lejött a lépcsőn."Mintha nem tudná".
Biztos hallotta a beszélgetést és lefogadom,hogy David gondolataiba is belelesett.
-Edward had mutassam be David-et.A szomszédban lakik a nagymamája és aggódott,hogy ki van itt.
David Ő a vőlegényem Edward.

(Edward szemszöge)

Mindent hallottam,de ezt nem említhettem meg.
Bella bemutatott minket.
-Üdvözöllek.
Nyújtottam kezet,persze előtte észrevétlenül a radiátornál felmelegítettem.
"Még jó,hogy anya a fűtésre is gondolt"
-Szia.
"Gondolhattam volna,hogy nincs egyedül.Olyan kedves és szép."
Gondolta a fiú.Össze ráncoltam a szemöldököm,
de Bella rám nézett és megcsóválta a fejét,mintha tudta volna mit csinálok.
-Tessék itt a víz.
-Köszönöm.
-Mióta élsz itt?
-Pár napja jöttem,a nagyi beteg lett ezért ideutaztam.
Válaszolt,de nem nézett Bellára.Semmi rossz nem volt a gondolatai közt.Rendes volt.
-És honnan jöttél?
Faggatózott kedvesem " a kíváncsiság" elmosolyodtam.
-Phoenix -ből jöttem.
-Komolyan?Én is ott éltem,néhány éve költöztem ide.
Bella arcán látszott,hogy elöntik a keserű és boldog emlékek.
-Ez fura véletlen.
Felelte David és így is gondolta.
-Most mennem kell.Örülök,hogy megismerhettelek Titeket.
-Köszönd meg a nagyidnak,hogy figyelt.Talán később még találkozunk.
-Persze,örülnék.Sziasztok.
-Viszlát.
Köszöntem el.Bella kikísérte és vissza jött.
-Milyen kedves.
Mondta lelkesen.
-Ő is annak talált.
Mondtam kicsit féltékenyen.
-Komolyan?Csak nem féltékeny vagy.
Mosolygott és megölelt.
-Tudod,hogy Téged szeretlek.
-Igen tudom.
-Vacsoráztam,mit szólnál ha a desszert jönne?
Mondta incselkedve.
-Biztos?Nem kell ha...
-Edward.Nagyon szeretném.
Megcsókoltam és a karjaimba vettem.Felvittem az emeletre és az ágyra fektettem.
-Még jó,hogy itt nem gardrób szoba van,csak szekrény.
Nevetett és Én vele nevettem.
Csodálatos volt hallgatni,ahogy boldogan kacag.
Felemelte fejét és megcsókolt.Lassan simította végig ajkaimat.
-Hm,nagyon finom.Kaphatok még belőle?
-Amennyit csak akarsz.
Újra csókolózni kezdtünk,testünk bizsergett a vágytól.
Finoman kezdtük el és nem siettünk.Ujjai fel s alá jártak a gerincem mentén,
és Én beleremegtem az érintésébe.
Az elején hagytam,hogy Ő irányítson.Ezt észre is vette és a hátamra fordított.
Fölém hajolt,haját bal válla elé simította.Láttam gyönyörű nyakát.
Vonzott a lüktető ér,de nem annyira
mint a teste.A pólóm alá nyúlt és simogatni kezdett,
miközben ajkai a bőrömet becézték.
Éreztem forró leheletét,amint végig cirógatta mellkasom.
"Nem tudom meddig bírom még".Erősen megmarkoltam az ágy szélét,
amely hangosan megadta magát.
Úgy éreztem szándékosan húzza az időt.
-Édesem.
Szóltam neki lágyan,de határozottan.Hangomból hallatszódott a vágy.
Csak mosolygott,majd levette válláról a ruhája pántjait.
Nekem nem kellett több.Letéptem magamról minden ruhát és lefektettem az ágyra Bellát.
Még szélesebben mosolygott és kezdett kibújni a ruhájából.
Segítettem neki.
Az ágy tele volt mindenféle díszpárnával ás takaróval amikre nem volt szükség.
Lesöpörtem őket a földre.
Kedvesem a hajamba túrt és magához húzott.
Szenvedélyesen folytattuk tovább.
Kezével a férfiasságom kényeztette.És Én minden lágy érintésnél felnyögtem.
Eljött az idő.Óvatosan megemeltem csípőjét és közelebb húztam.
Egy pillanatra megálltam,hogy legyen alkalma nemet
mondani.Mélyen a szemembe nézett,nem láttam kétséget vagy félelmet.
Vágy és bizalom volt szerelemmel vegyülve.
Lassan hatoltam be.Mikor elértem érzékeny pontját,
elégedett sikoly hagyta el torkát.
Gyengéd mozdulatokat tettem.Élvezni akartam minden pillanatot.
Dereka alá nyúltam és felhúztam magamhoz.Mindketten ülő pozícióba kerültünk.
Ismét hagytam,hogy átvegye az irányítást.Gyorsabban mozgott,mint Én,
de egy cseppet sem bántam.
Közeledett a pillanat,Én értem el előbb a kielégülést,
de másodpercekkel később Ő is követett.
Testünk megremegett és szánkat elégedett nyögés és sikoly hagyta el.
Örültem,hogy nem otthon vagyunk,mert sokkal hangosabbak voltunk,mint
a múlt alkalommal.
Hátra dőltem,Bellát is magam után rántva,majd legurultunk az ágyról.
A puha szőnyeg és a korábban lekerült takarók és párnák kényelmes fészekként szolgáltak.
Egymás karjaiban feküdtünk.Homlokon csókoltam szerelmem és dúdolni kezdtem.
Néhány perc múlva már aludt.
a Hold bevilágított a hatalmas ablakon,amit az átalakításnál tettünk be.
Bella,csak ahhoz ragaszkodott,hogy azt ablakot hadjuk meg.
Azt amelyiken éjszakánként lopóztam be a szobájába.
Kellemes emlékek lopóztak elmémbe.
"Milyen sok minden történt azóta,mióta először néztem meg álmában."
Sok dolog történt:megszerettem,bajba kevertem,megmentettem.
Megint bajt okoztam,majd elhagytam.
Megmentette az életem és megbocsájtott.
Újra harcoltunk az életéért,aztán megkértem a kezét.Meghalt Charlie és Renee.
"Most pedig itt fekszem a karjaimba zárva Őt és holnap után már a feleségem lesz."
A Hold ragyogását felváltotta a Nap szikrázó sugara.Szerencsére csak kevés ideig,mert a
felhők ismét eltakarták.
Bella mocorogni kezdett.Végigsimítottam meztelen hátán.Kipattantak szemei és mosolygott.
-Jó reggelt.
Mondta vidáman.
-Inkább jó napot.Már fél tízen kettő van.
-Tessék?Azonnal indulnunk kell.
Nem értettem miért siet.