19.fejezet.

(Hope/Bella szemszöge)

-Hope,ha oda érünk mondanak,majd pár dolgot,de ne hidd el egy szavukat sem.
-Rendben.
Feleltem,majd megérkeztünk.
A kapuban Cessy és Stefan volt."Ők nem őrök,mit keresnek itt?"
-Úrnőm,örülök, hogy itthon van.
Marcus eltakarta az arcát,így Őt nem ismerték fel.Az illata valamiért más volt.
"Ha nem öli meg Őket,majd Én megteszem."
Hallottam Szolomon gondolatát.
-Kik a barátai?
-Hope.
Szólított fel Marcus.
-Csináld!
Értettem,mit akar.Gondolatban küldtem Cassynek és Stefánnak:
"-Sajnálom."
Nem értették,de nem volt idejük.
Hatalmas széllökéssel több méterre repítettem Őket.
Átrepültek a várfalon.Tüzet gyújtottam.
-Szép munka.
Mondta Ramon.
"Ha tudná,hogy nem öltem meg Őket."
-Most a kaput kedvesem.
Tenyerem a nehéz fakapuhoz tapasztottam,koncentráltam,majd mikor elég erőt gyűjtöttem,
egy nagy szélhullámmal betörtem a kaput.

(Edward szemszöge)

Éreztük az illatukat.
-Itt vannak.
-Bár mi is történjen,Bellának nem eshet baja.Ha nem tudjuk meggyőzni,akkor
Alex elkábítja.Rendben?
-Igen.Mi lesz a többiekkel?
-Marcus tárgyalás után elítéljük.
Mondta Aro.
-Megölöm Ramont.
Jelentettem ki.Senki nem ellenkezett.
-Szolomon sem ússza meg,hogy megakarta öletni Rosaliet.
Mondta Emmett, a tenyerébe bokszolva.
Nagyon izgatott voltam.Vártam már, hogy újra lássam Őt,de féltem,hogy megint elfelejtett.
Féltem,hogy nem tudom, majd felnyitni a szemét,hogy Marcust választja.
Ekkor meghallottuk, hogy a kapu kivágódik.
Az előcsarnokban négy őr volt szokás szerint.Semmin nem változtattunk,
csak az őrök személyén.
Kintről hallottuk ahogy az őrök kiáltanak.
-Úrnőm,Ne,kérem!
Aztán csattanás,majd füstszag.
-Tényleg megölte Őket?
Destiny nem akart hinni a fülének.
És Én sem akartam belegondolni,hogy mit tett a saját embereivel.
-Közelednek.
Jelentette be Williem."Ha mást nem is a gyerekeket meg kell védenem."
-Williem.Tüntesd el a húgodat és ne gyertek elő.
-Tessék?Nem.Harcolunk.
-Fiam,kérlek.Tudod,hogy anyád nagyon erős és nem tudjuk Marcus,mit mondott neki.
Ha kárt tenne bennetek és később eszébe jutnának a dolgok,szerinted,hogyan érezne?!
Kérlek,Bella kedvéért.
Elgondolkodott,majd bólintott.
Közelebb lépett,Destinyhez,megfogta a vállát.
-Mit csinálsz?
-Anyuért.
És már nem is láttam Őket.
-Mindjárt ide érnek.
-Senki ne tegyen semmi meggondolatlant.Várjuk meg,mit lépnek.
Carlisle nyugodt hangon adta ki az utasítást.

(Hope/Bella szemszöge)

Az előcsarnokban négy őr volt,mint mindig,de Ők sem ott szoktak lenni.
"Tudják,hogy jövünk,biztosan felkészültek."
Az őröket elintéztem,persze nem öltem meg Őket.
De a színjáték sikerült,mert a többiek,csak a következő eseményekre figyeltek.
Közeledtünk a terem felé ahol éreztem a családom és a barátaim.
-Hope,ne ölj meg még senkit!Előbb látni akarom az arcukat és talán van aki át áll hozzánk.
-Rendben.
"Senki nem fog segíteni neked.Pár éve Jane talán át ált volna,de ma már biztos,hogy nem."
Megérkeztünk az ajtó elé.Éreztem,hogy Williem és Destiny elrejtőztek.
"Nem szoktak elbújni."
Ugyan azzal a módszerrel,mint korábban betörtem az ajtót,aminek a darabjai
beterítették a szobát.
Láttam mindenkit.
Aro és Caius a helyükön voltak.Mellettük Claudia és Jasmin.Jane,Demetri,Felix,Heidi,Kate,Nicolas és
a többiek előttük álltak, egy sorban védelmi fal gyanánt.
Alice,Jasper,Emmett,Rosalie,Esme,Carlisle,Edward,Alex és Alec legelöl álltak.
"Örülök,hogy jól vannak."
Rezzenéstelen arccal figyeltem Őket.
Mindenkin láttam a fájdalmat és a szomorúságot.Gyilkosnak hittek abban biztos voltam.
Edward arcán ezek mellett, ott volt a féltés és a szerelem.
-Üdvözlök mindenkit!
Szólalt meg gúnyos hangon,Marcus.
-Öröm újra itt lenni.
A többiek arcán láttam a haragot és az értetlenséget.
Aro és Caius fájdalmasan nézték örült testvérüket.
-Miért teszed ezt Marcus?
Lépett eggyel közelebb Aro.
-A hatalomért és a gyerekeimért természetesen.
-A gyerekeidért?
Kérdezte Edward,dühösen.
-Igen elraboltátok Őket.És megakartátok ölni a feleségemet.Nem volt szép dolog.
Alig bírtam ki,hogy ne tépjem le a fejét azonnal.

(Edward szemszöge)

Bella Ott állt előttünk.Arcán semmi érzelem.
Marcus hangjából sugárzott a gúny és a gondolatai sem árulkodtak másról,mint az örültsége.
-Miért teszed ezt Marcus?
Lépett eggyel közelebb Aro.
-A hatalomért és a gyerekeimért természetesen.
Mikor meghallottam,ökölbe szorult a kezem és nehezen tudtam visszafogni magam.
-A gyerekeidért?
Végül,csak ennyit mondtam.
-Igen elraboltátok Őket.És megakartátok ölni a feleségemet.Nem volt szép dolog.
"Ez tényleg megőrült"
Hallottam Em gondolatait.
"Akkor ezért támadt ránk Bella,mert ezt hazudták neki."
Carlisle következtetése helytálló volt és szépen lassan mindenki
ugyan erre jutott.
-Tudod jól,hogy ez nem igaz.
Caius is közelebb lépett.
-Akkor mi másért jöttünk volna?
-Az igazi ok az,hogy örült vagy.
Jelentette ki Felix.
-Hope,kedvesem.Kérlek tanítsd móresre azt a szolgát,de ne öld meg.
-Rendben.
Kedvesem felemelte kezét is egy hirtelen légáramlattal a falhoz vágta Felixet,
majd ott termett és megütötte.
-Elég lesz.
Mondta az őrült.
-Nos.Magamnak akarok mindent,a várost, a várat,a jogokat az embereket,mindent.
Ezentúl nem fogunk rejtőzni.Istenek vagyunk,nem bujkálunk többé az egyszerű halandók elöl.
Bella vissza állt az előző helyére.

(Hope/Bella szemszöge)

Felix előtt teremtem.Bevontam a pajzsom alá.
"-Kérlek ne haragudj.Később mindent megértesz.Sajnálom."
Megütöttem.
"-Maradj mozdulatlan"
"-Rendben"
Felix ott maradt.
-Nos.Magamnak akarok mindent,a várost a várat,a jogokat az embereket,mindent.
Ezentúl nem fogunk rejtőzni.Istenek vagyunk,nem bujkálunk többé az egyszerű halandók elöl.
Vissza mentem a helyemre.
-Nem vagyunk Istenek és egykor mi is halandók voltunk.
-Mit gondolsz mi lesz,ha kiderül a létezésünk?Az emberek vadászni fognak ránk.
Caius és Aro próbáltak hatni testvérükre,de nem sok sikerrel.
-Ugyan,azok semmik hozzánk képest.Itt a teremben erős és különleges vámpírok vannak.
Az Én drágám egyedül elintézne több száz nyamvadt halandót 2 perc alatt.
-És a kis Jane.Nagyon hiányoztál nekem.Tudod azt reméltem Te leszel Williem párja.
Jane arca megkövült.
-Meg változtam,már nem vagyok olyan,mint régen és nem szeretem Williemet.
-Akkor nem csatlakozol hozzánk?
-Nem.Eszem ágában sincs.
-Tényleg megváltoztál.Ki akar csatlakozni?Az túl élheti.
Senki nem gondolkodott vagy habozott.
-Nem,csatlakozunk.
-.Felejtsd el.
Jöttek a válaszok sorban a testőrök közül.
-És Ti Cullenek,Ti csatlakoztok?
-Előbb vetném magam máglyára,mint hogy beálljak hozzád.Te örült vagy és undorító.


(Edward szemszöge)

Rosalie teljesen kikelt magából.Nem értettem miért mondja az undorított,de a fejében
megláttam amit Alice látott.Marcus simogatta és csókolgatta Bellát, miközben eszméletlen volt.
Nem bírtam tovább,neki lendültem és támadni akartam.
De hátra repültem.Láttam amint Bella a kezét felém mozdította.
Nekivágódtam a falnak.
-Jól vagy?
Jött elő Destiny.
-Nem lett volna szabad megmutatkoznotok.
-Sajnálom,de aggódtam.
-Semmi baj,de most már álljatok a bácsikáitok mellé,a testőrök mögé.
-De Cullenek vagyunk nem?
-Kérlek lányom,menjetek oda.
-Rendben.
Williem és Des beálltak hátra.
Én pedig vissza mentem a helyemre.
-Á a gyerekeim.Örülök,hogy jól vagytok.Nem jöttök megölelni az apátokat.
-Nem,hiszen Te....
-Des,ne.Még ne.
-Marcus,ha Ők a gyerekeink,miért nem jönnek ide?
Kérdezte Hope.
-Mert,nem engedik őket azért.
-Hogyan?Megölöm Őket.
-Még ne kedvesem.Nyugalom van időnk.
Nem hittem a fülemnek."Azt mondta megöl minket?!"
-Miért játszadozol?Térjünk a lényegre.
-Mire gondolsz testvérem.
-Tudod jól.Mi nem hadjuk,hogy véghez vidd az őrült tervedet,Te pedig nem adod fel.
-Ez így van.
-Akkor.Támadj,mire vársz még.
-Hm.Igazad van.Ramon.Szolomon gyerünk.
Kiadta a parancsot.A két vámpír már lendült is előre.
-Én elintézem Szolomont.
Mondta Emmett.
-Az enyém Ramon.
Jelentettem ki.


(Hope/Bella Szemszöge)

Em nekiesett Szolomonnak.
Hangos csattanások és morajok rázták meg a szobát,ahogy egymásnak csapódtak.
Ramon Edwarddal harcolt.Ramon próbálta használni a képességét,
de Edward csukott szemmel küzdött.
Mások gondolatain keresztül figyelte önmagát és ellenfelét.
Aggódtam,nem akartam,hogy megsérüljenek.
"-Hope,Hope hallasz?"
Alice próbált velem kommunikálni,de nem figyeltem rá.
Ezért hangosan kezdte el.
-Hope,kérlek állítsd meg Őket.Ez nem Te vagy.
-Ismerlek?
Szóltam hidegen,még nem volt itt az idő.
-Hope a barátod vagyok.Próbálj meg emlékezni.
-Hagyd Őt békén Alice.Nem emlékszik rád.És nincs is mire.
Mondta Marcus,ha tudta volna,hogy nagyon is emlékeztem.
Emmett lefogta Szolomont,aki próbált kiszabadulni.Rose odament
férjéhez és letépte szolomon fejét.
-Des,kérlek.
-Azonnal.
Lányom tüzet gyújtott,majd elégették Szolomon maradványait.
Edward még harcolt Ramonnal.Szerelmem volt előnyben még úgy is,
hogy szemei csukva voltak.
Marcus gyűlölte Edwardot,amit nem igazán étetettem.
Odalopakodott Ramonhoz és megpróbálta megölni Edwardot.
-Neeeeeeeee.
Kiáltottam és kettejük közé ugrottam.
Marcus nem tudott megállni ezért hatalmas ütést kaptam.
Keresztül repültem a szobán.És nem tudtam mozogni.