3.fejezet.


(Edward szemszöge)

Gyönyörű volt abban a ruhában.Hagytam,hogy maga után húzzon.
Addig is csodáltam tökéletes alakját.Lent már mindenki kíváncsi volt.
"Mondtam,hogy minden rendben lesz"Alice gondolatai találtak elsőnek utat az elmémbe.
"Na Öcsi, milyen volt?"Emmett szokásához híven nem tapintatosodott.
Leértünk és kedvesem mindenkit köszöntött.
-Jó reggelt.
-Sziasztok.
Jött kórusban a válasz.
-Csinos vagy Bella.
-Kösz Alice.
Bella elpirult ami rögtön szemet szúrt a testvéreimnek.Kíváncsiak voltak,de nem szóltak semmit.
-Bella kész a reggeli.
Szólt anyám a konyhából.
-Megyek.
És azzal el is indult a konyha felé.
Nem akartam beszélni Emmettel és Jasperrel ezért követtem.
"Ne már,részleteket akarunk"Megráztam a fejem Emmettnek.És mosolyogva indultam szerelmem után.
-Tessék.
Rakta le a tányért Esme.
-Köszönöm.Jó illata van.
Bella elkezdett enni.Mikor végzett.Meghallottuk Emmett röhögését a szobánkból.
-Ugye nem?Mond,hogy nem ment fel.
-Sajnálom.
Bella elpirult és eltakarta az arcát.
-Hát srácok.Nem semmi.Mármint ahhoz képest,hogy Bella ember.Tudtam,hogy heves vagy húgi,de...
-Emmett,hagyd abba.
Szóltam,jókedvű testvéremre.
-Mi történt?
Kíváncsiskodott Esme.
-Ne merészeld Emmett.
Bella határozottan szólt Em-re.Aki csak vigyorgott.
-Belláék gardróbja darabokban van és az összes ruha használhatatlan.
-Ezt még megbánod,egyszer.
-Ugyan Bella.Azt még nem is mondtam,hogy a falon ott díszeleg Edward hátának lenyomata.Hoppá.
Esme mosolygott,de azért rá szólt.
-Emmett,most már elég legyen.Ne figyelj rá Bella.
Jasper jött be.
-Gratulálok.
-Ne kezd már Te is.Inkább menjetek fel és rakjatok rendet.Gyerünk,mindhárman.
Anyám utasítását követve felmentünk.
-Na,hogy vagy?Milyen volt?
Idegesítettek a kérdései,de válaszoltam.
-Fantasztikusan.Azt Te el sem tudod képzelni.
Mondtam elégedett mosollyal az arcomon.
-Tényleg?Olyan jó volt?Már ne érts félre Bella csinos,de mégis csak ember.
Jasper rám nézett.
-Tényleg így érez.Nem csábított a vére?
-Nem,nem is gondoltam rá.Teljesen más része csábított.Olyan volt,mintha a szörnyeteg nem is létezne.
-Örülök.Ne haragudj,hogy megkérdezem,de nem bántottad?
Itt lefagyott a mosoly az arcomról.
-Sajnálom,de nehéz elhinnem a látottak alapján.Ne haragudj.
-Semmi baj.Abban a pillanatban amikor,tudjátok?!
Mindketten bólogattak.
-Nos túl erősen szorítottam meg a csuklóit.Horzsolásai vannak,de azt mondta nem fáj.
-Nyugi,boldognak látszott.
Próbált vidítani Emmett.
-Nem csak látszott az is.Én már csak tudom.
Mondta Jazz.
-Kösz fiúk.
Elkezdtük a takarítást.
-Ha lehet máskor az ágyat használjátok.
-Azt is használtuk.


(Bella szemszöge)

Kicsit zavarban voltam Esme előtt.És ezt észre is vett.
-Mi a baj?
-Semmi,csak zavarban vagyok.
-Nem kell.Ez természetes dolog és mi a családod vagyunk.
-Jól hallottam?Vásárolni megyünk?
Jött be Rosalie vidáman.
-Bocsánat.
-Mért kérsz bocsánatot?
Jött oda Alice.
-A ruhák miatt.Sajnálom.
-Ugyan,hiszen ismersz minket.Nekünk csak jót tettetek.Újabb alkalom a vásárláshoz.
-Mesélj,milyen volt?
-Alice.
-Na,kíváncsi vagyok.
-Csodálatos volt.Nagyon figyelt rám és az az érzés.
Mindenki mosolygott a kijelentésemen és a hangomból áradó boldogságon.
-Akkor jó.
-De miért a gardróbban.Mármint érted?
-Fürdés után felvettem Alice ajándékát, mert kíváncsi voltam.Edward még nem jött vissza, ezért elkezdtem bepakolni
a ruhákat.Teljesen kiment a fejemből,hogy mi van rajtam.Aztán amikor Edward meglátott,hát ment minden a maga útján.
-Értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-A gardrób állapotából ítélve, elég hevesek voltatok.Nem sérültél meg?
Itt kicsit gondolkodtam.Nem akartam,hogy aggódjanak vagy féltsenek.
-Nem,jól vagyok.
-Bella.
Szólt rám Edward aki időközben az ajtónak támaszkodott.
-Mond csak el nyugodtan.
-De semmiség.
-Megsérültél?
-Semmim nem fáj Esme.
-A csuklói.
Jelentette be Edward.Odalépett hozzám és levette a karperecem és a kendőm.
-Edward.
Szóltam rá.De Ő csak kinyújtotta a kezeimet.
-Biztos nem fáj?
-Nem semmi bajom.
-Gyere teszünk rá krémet.
-Ugyan már.Csak néhány zúzódás.Nem lesz belőle bajom.Te pedig a saját sebeid mutogasd ne az enyémeket.
-Azok már eltüntet kedvesem.
Mondta,mire szúrós szemekkel néztem rá."Nem gondoltam,hogy meglátszanak."
-Mi?Rajtad voltak sérülések?
Kérdezte Emmett csodálkozva.
-Még is mi félék?
Jött a másik kérdés Jaspertől.
-Hát.
Kezdett bele Edward.
-Néhány harapás nyom a vállamon és karmolások a hátamon.
Mindenki rám nézett, Én meg még jobban elpirultam.
-Hogy lehetséges ez?
-Nem tudom,de voltak.Ha jobban megnézem egy harapásnyom még látszik.
Kezdte feltűrni a pólóját.
-Edward Cullen!Ha feleségül akarsz venni, akkor nem teszed.
Mondtam határozottan.
-De te mondtad.
-Nem gondoltam komolyan, és nem is sejtettem,hogy meglátszanak.
Visszahajtotta felsője ujját.
-Ne már.Had nézzük meg.
Emmett nagyon kíváncsi volt.
-Nem.
Odajött és átölelt.
-Ne haragudj.
-Nem haragszom.
Mondtam durcásan.Megcsókolt.Finom kis csókokat lehelt a számra és a nyakamra.
-Akkor hozzám jössz?
-Hát,miért ne?Úgy sincs jobb dolgom.
Morgott egyet és újra csókolgatni kezdett.
Nem bírtam tovább,hajába túrtam és magamhoz húztam.
Teljesen elfelejtettem,hogy nem egyedül vagyunk.
-Esme szereti ezt a konyhát.
Mondta Emmett hahotázva,majd egy
-Áu...
Hagyta el a száját.Miután Rosalie-tól kapott egy taslit.Mindenki ki ment.
-Mit szólnál,ha ma elmennénk vásárolni együtt?
-Azt hiszem muszáj lesz,ez az egy ruhám van.
-Jó, indulhatunk is.
Jelentette ki Alice.
-Úgy gondoltam Bella és Én.
-Nem.Mind a hatan megyünk.
-Mi?
Hallottam a két másik fiú kérdése a nappaliból.
-Ti is jöttök.
Jelentette ki Rosalie.
-De,nekem van ruhám.
-Nem vitatkozom.
Mondta Rose a férjének.
-Úgy is rátok fér már,hogy együtt legyetek és ne csak a vadászatok alkalmával.
Helyeselt Esme.
-Akkor ezt megbeszéltük.
A fiúk összeszedték magukat és elindultunk a garázsba.
Alicetől kaptam egy táskát.Belepakoltam a kulcsot és az irataimat.
-Hol van a...
Nem kellett befejeznem,mert Alice nyújtotta a hitelkártyám,majd kiment.
-Nem kellene kérnem másik ruhát Alicetől?
-Gyönyörű vagy.
Válaszolta szerelmem.
Lementünk a garázsba.
A táskámból előkotortam a kocsikulcsot.
És az Edwardtól kapott Mercedesemhez mentem.
-Nem az enyémmel megyünk?
Nézett szomorúan.
-Nem,de vezetheted az enyémet.
Mosolygott,Én pedig odadobtam a kulcsokat.
-Köszi.
Olyan volt,mint egy kisgyerek.Alice és Jasper a Porsche-al jöttek,Rosalie és Em pedig a BMW-el.
Edward száguldozott a kocsimmal.
-Édesem,ugye vigyázol a kocsimra?!
Erre Ő csak nevetett.
-Persze.
Pár perc alatt beértünk a városba.Leparkoltunk és kiszálltunk.Nem volt hideg,de azért kicsit fáztam.
-Vedd ezt fel.
Jött oda hozzám Alice és egy kis kabátot nyomott a kezembe ami ment az öltözékemhez.
-Köszi.
Edward megfogta a derekam és bementünk a központba.Rengetegen voltak és persze,hogy egyből a mi csoportunk volt az érdekes.
Persze tudom,hogy nem engem néztek,de akkor is zavart.
-Nem hiszem el.
Mordult fel Edward.
-Baj van?
Kérdeztem aggodalmasan.
-Azok a kölykök.
Odanéztem egy csoport fiatalra, az Én korosztályom volt és persze Őket is Alice és Rosalie érdekelte.
-Megszokhattad volna már,hogy megbámulják a testvéreidet.És annyi idősek lehetnek,mint Én.Kösz,hogy kölyöknek tartasz.
Mérgelődtem és előre mentem tőle.
-Bella.Ne haragudj.
Jött oda hozzám.
-Te sokkal érettebb vagy,mint Ők.És nem az zavart,hogy Őket bámulják,hanem az amit rólad fantáziáltak.
-Rollám?Semmi érdekes nincs rajtam.
-Szerelmem,mit tegyek,hogy végre tisztán lásd magad?Gyönyörű vagy,ebben a ruhában meg aztán lélegzetelállító.
-Ugyan.
Legyintettem,hiszen nem hittem neki.
-Ha itt hagynálak akár csak egy percre is,vagy húszan jönnének ide hozzád.
-Mit suttogtok Ti ketten?
-Semmit.
Edward csak mosolygott és magával húzott.Bementünk egy üzletbe ahol férfi és női ruhákat is árultak.
Rosalie és Alice azonnal lázba jöttek és válogatásba kezdetek.
Férjeiknek is választottak,akik csak egy bólintással jelezték,hogy megfelelő a ruhadarab.
Őket sem érdekelte túlságosan a vásárlás.
-Alice,választanál nekem is néhányat,de legyen köztük olyan is amit felveszek.
-Rendben,de hová mész?
-Ki kell mennem.
Elindultam kifelé.
-Elkísérlek.
-Maradj nyugodtan és töltsd fel a ruhatáradat.De olyanokat vegyél amik nekem is tetszenek.
-És mi tetszik?
-Gyakorlatilag minden ami rajtad van,de szeretem azokat a pólókat amiket viselsz,tudod a világosabb színűeket.
És imádom a barnákat, amik mennek a szemed színéhez.
-Értettem.Siess vissza.És hívj,ha baj van.
-Rendben.
Megcsókoltam és kisétáltam az üzletből.Felmentem a harmadikra ott nagyjából mindent ismertem már.
Elkalandoztam,nézegettem a kirakatokat és megálltam egy menyasszonyi ruhaszalon előtt.
Az Én ruhám már készen volt,de azért szemügyre vettem a kirakatban levőket.Össze sem lehetett hasonlítani az enyémmel.
-Hello cica.
Hallottam a hangot,de nem figyeltem,azt hittem nem nekem szól.
-Hallasz?Köszönhetnél.
-Nekem szóltál?
-Ki másnak?
Körbenéztem és hat fiatal állt körülöttem."Mit akarnak?"
Elakartam indulni,de az utamat állták.
-Hova sietsz?
-A barátaim már várnak.
-Nem akarsz a mi barátunk lenni?
Kérdezte, és Ő is és a társai is felnevettek.
-Engedj át.A vőlegényem már vár.
-A vőlegényed?Nem vagy fiatal az esküvőhöz?
-Semmi közöd hozzá.
Kezdtem ideges lenni."Ha nem engednek el Edward biztos kinyírja Őket.Az pedig nem lenne jó."
-Bella?Minden rendben?Gyere ide.
Meghallottam a legszebb hangot,majd megláttam Őt és a testvéreit.
-Igen,semmi baj.
-Problémátok van a húgommal?
Szólalt meg Emmett.
-Jobb lesz,ha leléptek fiúk.
Mondta Jasper is.
A "fogva tartóim" nem bírtak megszólalni.Félelmetes volt,ahogy a három fiú közeledett.Emmett
a nagy izmos termetével,Edward a dühös tekintetével és Jassper a hideg határozottságával.
-Semmi baj,csak az időt kérdezték.Igaz?
-I...igen.Csak az idő érdekelt.Már megyünk is.
-Helyes.
A hat fiú elment Én pedig hálásan mosolyogtam a megmentőimre.
-Kösz srácok!!
-Semmiség.Menjünk vissza.ű
-Milyen gyorsan leléptek.
Bánkódott Em.
Emmett és Jasper visszaindultak,de Edward még mindig dühösen nézett a fiatalok után.
Odamentem és megfogtam a kezét.
-Edward,induljunk.Minden rendben.Menjünk a többiek után.
Nehezen,de sikerült magammal rángatnom.
Már odaértünk a többiekhez,mikor megszólalt.
-Az időt mi?Nem értem miért védted meg Őket?!
-Nem Őket védtem,hanem téged.Szerinted mi lett volna,ha nekiállsz kiosztani Őket?
-Igazad van.Jól vagy?
-Persze.Megvettetek mindent?
-Edward,csak arany ás barna cuccokat vett.
Mosolygott Alice.Rá néztem szerelmemre és megcsókoltam.
-Köszönöm.
-Nem, Én köszönöm.
Mondta és magához ölelt.
-Bella,még fehérneműt kell vennünk.
-Ugye oda mi nem kellünk?
Kérdezősködött megszeppent képpel Emmett.
-Nem,ráértek akkor látni, mikor lekerül rólunk.
Mondta incselkedve Rosalie.
Em és Jazz kint maradtak,de Edward nem hagyott magamra.
A derekamat ölelte, miközben válogattunk a fehérneműk között.
Nagyon zavarban voltam.


(Edward szemszöge)

Nagyon dühös voltam azokra a senkiháziakra.
Viszont hálás voltam Bellára amiért nem engedte,
hogy megöljem Őket,mert akár mekkora önuralmam volt is
,akkor is végeztem volna mindegyikkel.
Bementünk az üzletbe,nem akartam magára hagyni ezért a lányokkal tartottam,míg Emmett és Jasper
kint várakoztak.Be kell valljam kicsit zavarban voltam,de se baj.
Bellán láttam a pírt amit az ott létem okozott."csodálatos."Gondoltam magamban.
-Édesem,hogy festenék ebben?
Kérdezte elpirulva.Maga elé tartott egy hasonló darabot,mint amit leszaggattam róla
múlt éjszaka."Úgy is csak addig lenne rajtad,amíg le nem tépném."
Lenyeltem a mérget, ami a gondolatra a számba gyűlt.
-Csodásan.Mindenben csodásan nézel ki.
Mosolyogva megcsóválta a fejét és vissza akarta akasztani a fehérneműt.
Megfogtam kezét és a kosár felé vezettem.
-Megvesszük.És, ha jobban belegondolok ne ,
csak egyet vegyünk,mert különben jöhetnénk vissza.
Búgtam lágyan a fülébe.Láttam ahogy jobban elpirul.
-Szóval,lesz még olyan alkalom, amikor letéped rólam?
Kérdezte olyan halkan,hogy csak a vámpírfülek hallhatták.
Rosalie felkuncogott két sorral arrébb.
-Amikor Te szeretnéd.
Jelentettem ki.
-Az nem lenne túl jó.
Mondta és lehajtotta a fejét.
"Tudtam,nem is élvezte, csak úgy tett."
Nem szóltam,felemeltem a fejét.
-Sajnálom.Nem teszem többé,hiszen Te nem akarod.
Hitetlenkedve nézett rám.
-Mi?Miről beszélsz?Én akarom,nagyon is.
-De az előbb...
-Félre értettél.Azt mondtad, amikor Én akarom.
-Igen.
-Azért mondtam, amit mondtam,mert Én most is akarom,
viszont nem hinném,hogy a közönség díjazná.
Mondta mindezt olyan piros arccal amit még sosem láttam.
"Tényleg ennyire akar?"
Alice és Rosalie hangosan nevettek.
-Menjünk srácok.
Jött oda Alice.Elvette a kosarat és a pénztárhoz ment.
Kimentünk a többiekhez.
-Remélem végeztetek?
Kérdezte Emmett.
-Nem egészen,de tudod Bella már nagyon vágyik az ágyára.
Mondta Rosalie és kitört belőlük a nevetés.
Bella arcát a vállamba temette,majd megszólalt.
-Igen,nagyon álmos vagyok.
Jelentette ki durcásan és maga után húzott.
-Aha,Én is az vagyok.
Mondta Emmett és megcsókolta Rosalie nyakát.
-Várd meg míg meglátod,mit vettem.
Súgta Rose Em-nek.
-Alice.
-Igen,drágám.
Kérdezte Alice mosolyogva.
-Szeretnék...most...siessünk!
Jasper érezte a szexuális vágyat,melyet magunkból ontottunk és még ott volt
a sajátja is,nem tudott kinyögni egy épp mondatot.Alice viszont mindent értett.
-Rendben szívem,fussunk.
Nem volt gond,már besötétedett.
-Edward,haza hoznátok a kocsim?
-Persze,menjetek csak.
Jasper hálásan mosolygott,majd eltűntek.
-Ki fogja vezetni?
Kérdezte Rosalie.
Láttam rajta,hogy most nem akar elszakadni Emmettől.
Em gondolataiból pedig láttam,hogy nem haza fognak jönni.
-Majd vissza jövök érte.
-Nem.Nem akarom,hogy ott hagyj éjszaka.
Majd Én vezetem a sajátom,Te pedig hozod Alice-ét.
-Biztos?Nem vagy fáradt?Te jó ég!Ma még nem is ettél,csak reggel.
Sajnálom,teljesen elfelejtettem.
-Hagyd már.Semmi gond.Em,menjetek csak.
-Sziasztok.Kösz Bella.
Azzal már ott sem voltak.Teljesen elbambultam.
Magamat szidtam,hogy nem gondoskodom róla.
Az járt a fejemben,hogy mit teszek,ha megint felveszi valamelyik csábító fehérneműjét.
A saját önző szükségletemet helyeztem előtérbe.
-Edward.
-Igen?
-Kérek egy csókot.Hosszú az út hazáig.
-Örömmel.
Odamentem és megcsókoltam.
Bizseregni kezdett mindenem."Most nem veszíthetem el a fejem"
Lassan eltoltam magamtól.
-Nem akarsz enni előtte?
-Majd eszem otthon.Esme,ma a kedvenc tésztámat főzte.Induljunk,
hogy minél előbb otthon lehessünk.Menjek Én a Porsche-val?
-Az kizárt.Fáradt vagy és miattam,még éhes is.A Te kocsid a biztonságosabb.
-Rendben.Akkor kérem a kulcsokat.És még egy csókot.
Odaadtam neki a kulcsot és a csókot is.
-Végig mögötted leszek.
-Inkább legyél előttem.Az erdőben eltévednék túl sötét van.
-Rendben.
Beszálltunk a kocsikba.Elsőnek indultam,Ő követett.Szándékosan mentem lassan,még a fő úton is.
Csörgött a telefonom.Nem néztem rá,csak felvettem.
-Igen?
-Édesem,még ma szeretném megenni azt a tésztát és a desszertre is vágyom,
de azt már a szobában szeretném megkapni.Kérlek siess!
-Rendben.
Letette a telefont,Én felgyorsítottam.Nem maradt le tartotta a sebességet.
Miután meghaltak a szülei,nagyon megszerette a gyorsaságot.
Kocsiban,csak akkor,ha Ő vezetett.
Élvezte futás közben, ahogy a szél az arcába csap,mintha
minden bánatát elfújhatta volna.