6.fejezet

(Destiny szemszöge)

A repülőn elaludtam.Williem keltegetett.
-Des.Des mindjárt leszállunk.
-Ok.
Álmos hangon válaszoltam neki.Nagyon fáradt voltam.Angliában nem aludtam túl sokat(a kómát leszámítva,de az nem volt pihentető).
Jól éreztem magam így nem pazaroltam az időt alvásra.
Leszálltunk a gépről.És meglepetésemre vártak ránk.
-Anya?
-Sziasztok.
Odarohantam és a nyakába ugrottam.Az emberek csak néztek minket.Többet nem hívtam anyának,
furán vette ki magát 17-18-nak kinéző lány anyának hív egy 19 évest.
Williem is utolért és megölelte anyát.
-Nos,indulhatunk?
-Persze.
Beszálltunk a Mercedesbe és Felix hazavitt minket.Jó volt újra látni Volterrát.Imádtam itt élni.Odabent mindenki boldogan üdvözölt minket.
Még Caius bácsi is megölelt,pedig ez nem volt rá jellemző.
-Anya.Kate mikor jön vissza?
Williem kérdezősködött Kate után.Anyám halványan elmosolyodott.Már nekem is feltűnt,hogy a bátyám,teljesen máshogy viselkedik Kate közelében,mint más lányokkal.
És Kate is mindig zavarban volt,ha Williem megérintette vagy rámosolygott."Ezt meg kell kérdeznem anyától."
-Kate 3 nap múlva jön haza.Miért?Csak nem hiányzik?
-Anya!Kérlek.
-Jól van na.
"Most már biztos,hogy ŐK tudnak valamit amit Én nem.Williem nem szokott titkolózni előttem."
-Anya.Beszélhetünk?
-Persze Des.Mit szeretnél?
Félrehívtam anyát.És rákérdeztem.
-Anya.Williem miért olyan más Kate közelében?
-Édesem,ez nem az Én dolgom.De szerintem Te is rájössz.
Ismét mosolygott és mindentudóan rám nézett.
-Csak nem?Williem szerelmes?És Kate?Tudja?Ő,hogy érez?Anya ne kínozz már!
-Destiny.Kérdezd meg Őket.
-Mit csináltok itt?
Williem jött oda hozzánk.Én csak mosolyogtam.Williem nem értette,hogy mi ütött Belém.
-Nővérkém.Mi bajod van?
-Én magatokra hagylak.
Mondta anya és elment.
-Mi folyik itt?
-Beszéljünk.Mióta?
-Mit mióta?
-Mióta vagy Katebe zúgva?
-Te,ezt,honnan?
-Látom a jeleket.Szóval válaszolnál?
-Tulajdonképpen,azt hiszem mióta ismerem.Csak nem tudtam,hogy ez szerelem.Beszéltem anyával,és Ő mondta,hogy szerelmes vagyok.Des,ne mond el senkinek,jó?!
-De hát miért?
-Mert nem tudom,hogy Kate mit érez,és nem szeretném,ha csak amiatt lenne velem,mert a "felettese" vagyok.
-Ugyan,Kate nem tenne ilyet.
-Kérlek Des!!
Megígértem a bátyámnak,hogy nem említem ezt a dolgot Katnek.Felmentem a szobámba.Jól éreztem magam Cullenéknél,de hiányzott a szobám.
Kör alakú toronyszoba,két szintre osztva.Lent egy nappalit alakítottam ki.Csigalépcső vezetett a második szintre ahol a szobám és a fürdőm volt.
Ledobtam magam az ágyamra és elaludtam.

(Williem szemszöge)

Nem tudtam elhinni,hogy Des észrevette,hogy hogyan érzek Kate iránt."Lehet,hogy anya mondott neki valamit?Nem Ő nem tenne ilyet."
Anya után mentem a szobájába.Kopogtam.
-Gyere Williem.
Nagy szobája volt.Mikor apa meghalt átköltözött a közös szobájukból ide.A teljes hátsó falat kivetette és üvegre cseréltette.
Szép volt a kilátás,a hegyeket és az erdőt is látni lehetett.
-Mit szeretnél fiam?
Kérdezte,de továbbra is a távolba figyelt.
-Mondtál valamit Desnek arról,hogy...
-Williem,komolyan azt hiszed,hogy elmondom a titkodat valakinek?Legyen akár az a nővéred?
Nézett rám kicsit keserűen."Megbántottam"
-Nem anya.Ne haragudj.
-Semmi baj,de szerintem beszélned kellene Kattel.
-Tudod,hogy nem akarom,hogy kötelességből legyen velem.
-Miből gondolod,hogy nem szeret?
-Azért,mert Ő olyan csodálatos,és a szemében Én biztos csak egy elkényeztetett kölyök vagyok.
-Ezt mondta neked?Nem hiszem,hogy így lenne.
Anyával,még beszélgettünk egy kicsit.Elmondta,hogy bár szerette és tisztelte apát,szerelmes nem volt belé.
Nem tudja,hogy miért,lehet hogy az amnéziája miatt érzett így?Nem ítéltem el,mert tudtam,hogy igazat mond.
Eltelt 3 nap és Én már nagyon vártam,hogy újra lássam szerelmemet.Ezt addig még gondolni sem mertem.Este megérkezett Kate.
-Jó estét Kate.Örülök,hogy itt vagy.Milyen volt a családodnál?
-Köszönöm uram.Jó itthon lenni.A családomnál jól éreztem magam.
"Persze uram.Volterrában már így kellett szólítania.Pedig milyen jó volt hallani,amint kimondja a nevem."Udvariasan elköszönt,majd az anyámhoz ment.

(Kate szemszöge)

Istenem milyen jó volt újra látni Williemet.Teljesen beleszerettem.De nem gondolhattam erre,hiszen Ő fontos "ember" volt.Elindultam Hopehoz.
-Gyere csak Kate.Örülök,hogy itt vagy.
-Köszönöm Úrnőm.
-Kate,a barátom vagy és itt senki sem hall minket.
-Rendben.
-Nos,hogy érezted magad?
-Nagyon jó volt látni a családomat.Köszönöm,hogy elküldött.
-Ugyan,bőven kiérdemelted.
Hope pár pillanatig csak érdeklődve nézte zavart arcomat.
-Kate,minden rendben?Mi bánt?
-Minden rendben.
-Kate,nem kell olvasnom a gondolataidban ahhoz,hogy tudjam zavarban vagy.
Nem válaszoltam,csak a padlót bámultam.
-Kate,Williem miatt van ugye?
"Te jó ég tudja.Lebuktam.Mi lesz most?"
-Én sajnálom,nem tehetek róla.Soha nem venném a bátorságot,hogy elmondjam.Ígérem Én nem teszek semmit.
-Kate,nyugodj meg.Nem kell sajnálkoznod.És szerintem beszélhetnél a fiammal.Mond el mit érzel.
-Tessék,de hát Ő olyan nem is tudom.Biztos csak kinevetne.Mit képzelek Én?Egy senki vagyok.
-Hogy mondhatod ezt.Csodálatos nő vagy,és erős vámpír.Ha senki lennél nem viselhetnéd azt a köpenyt.És Én örülnék,ha a családba tartoznál.
Ezek teljesen váratlanul értek."Még hogy Én a családjába?Ha beszélnék is vele attól még nem viszonozná az érzéseimet!"
-Figyelj Kate,szerintem beszélj Williemmel.Épp most megy ki az erdőbe,menj utána és beszélj vele.
-Igenis.
-Kate,ez nem parancs volt,hanem baráti tanács.
Meghajoltam és kijöttem.Még percekig gondolkodtam,mire rászántam magam,hogy Williem után menjek."Mit veszíthetek?Legfeljebb kiröhög."


(Williem szemszöge)
"Hogy gondolhatja anya,hogy beszéljek Kate-tel?"Rohantam az erdőben.Nem akartam vadászni csak gondolkodni.
Éreztem,hogy valaki követ.Rájöttem,hogy Kate az,isteni volt az illata.
Lassítottam,de nem tudom miért,hiszen pont Vele nem akartam most beszélni.Utolért.
-Williem,beszélhetnénk?
"Williem?Itt még sosem hívott így."Nagy nehezen megálltam és szembefordultam vele.Néztük egymást egy darabig.
Csodás vonásai zavarban voltak,aranybarna szeme mesésen csillogott,mint a legfényesebb csillagok az égen.Lesütötte szemét és belekezdett.
-Sajnálom,Én soha nem mertem volna ezt elmondani,de Hope azt mondta,hogy beszéljek veled.És,és Én azt hiszem elmondom,még akkor is,ha tudom,hogy kinevetsz.
Így zavarban és félénken még jobban tetszett.Ő nem olyan volt,mint a lányok akikkel flörtöltem,Ő más volt.Vele nem csak az időt akartam eltölteni,
vele akartam lenni az örökkévalóságig,mindent megakartam adni neki,amire csak szüksége van.
-Szóval,azt hiszem Én beléd szerettem.
"Tessék?El sem hiszem,létezik ekkora csoda?"Nem tudtam felelni a döbbenettől,lassan felemelte fejét és rám nézet.
-Sajnálom,Én tudtam ,hogy nem kellett volna elmondanom,most azonnal összeszedem a holmim és elmegyek...
Nem hagytam,hogy befejezze,odamentem hozzá és megcsókoltam.Forró és hosszú csók volt,életem első szerelmes csókja.
-Én is szeretlek.
Ismét megcsókoltuk egymást.Még órákig voltunk kettesben,majd hazaindultunk.
Nem tudtam,hogy mit szólnak,majd a többiek,de nem is nagyon érdekelt,"ha nem tetszik nekik akkor majd elköltözünk."
Kate megtorpant a kapuban.
-Mi lesz,ha mérgesek lesznek ránk?
-Semmi.Kedvesem,ha nem fogadják el,akkor elköltözünk.
Megfogtam a kezét és bementünk.


(Hope szemszöge)

Éreztem,hogy Kate és Williem közeledik.Szorosan egymás mellett jöttek.Ebből arra következtettem,hogy minden rendben.
-Menjünk be a nagyterembe.Azt hiszem meglepetés vár ránk.
Szóltam a többieknek.Nem értették mit akarok,de követtek.Néhány pillanat múlva már megérkezett a fiam és Kate.
Meglepődtek,hogy miért van mindenki egy helyen.Williem rám nézett és én mosolyogva bólintottam.
-Anya,Bácsikáim.Szeretnék bejelenteni valamit:Kate és Én mostantól egy pár vagyunk,szeretjük egymást.
Kate rettenetesen zavarban volt.
Befejezte mondandóját és várt a reakciókra.Mindenki mosolygott,de nem szóltak,rám vártak,vagyis arra,hogy mit mondok.
-Ez nagyszerű,gratulálok!
Tapsvihar tört ki.Williem és Kate meglepetten,de boldogan néztek körül.
-Már itt volt az ideje.Kettőtökön kívül már mindenki tudta,hogy szerelmesek vagytok.
Hát igen Aronak igaza volt.Őket és Dest leszámítva mindenki tudta már évek óta.

(Destiny szemszöge)

Mindenki örült.Jó volt látni Katet és a testvéremet.Boldogok voltak,és most már felszabadultak.
Kedveltem Katet,inkább Ő legyen Williem mellett,mint Jane.Igen Janenek tetszett Williem,de a bátyám lekoptatta.
Sokáig ünnepeltünk,mindenki gratulált nekik.Aro és Claudia,Caius ás Jasmin,Demetri és Clara,Felix és Heidi,
Teresa ás Marko,Jane és a párja Stefan(Igen a szadista Jane is talált magának valakit.Igaz mostanában Stefan visszafogta kedvesét) ,
és a kedvenc párosom Alec és Alex( együtt boldogok voltak és Én kedveltem Őket),mindig jól szórakoztunk,és sokat tanultam Alextől.
Mindenkinek volt egy társa,csak nekem nem.Igaz anya elvesztette apát,de évekig boldogok voltak.
"Most Williem,majd kevesebbet lesz velem,nem irigylem a boldogságát,de nekem is kellene valaki,aki mellettem van"