7.fejezet

(Hope szemszöge)

Williem és Kate 3 éve egy pár.Boldog voltam,mert szerették egymást mindig együtt voltak,de szomorú is mert Destiny egyedül érezte magát.
Rossz volt látni ahogy szenved,így igyekeztem több időt vele tölteni.
-Destiny.Van kedved velem jönni?
-Igen anya.Hová?
-Küldetésre megyünk.Úgy öltözz,hogy harc lesz.
-Rendben.Ketten megyünk?
-Felix is velünk jön.
-Anya.Mi ez a küldetés?
-Néhány nomád,újszülötteket teremtett,de nem voltak velük mikor átváltoztak ezért azok teljesen elvadultak.Sok embert megöltek. Caius és Én is aggódunk,hiszen még a szabályokat sem tudják.
-Akkor segítünk nekik?
-Nem kicsim,sajnos teljesen vadak a várszomjtól,már csak egy megoldás van.Nekem sem tetszik,de nem tehetünk mást.Ha nem akarsz jönni...
-Semmi baj.Megyek.
Hárman indultunk Franciaországba.15 órába tellett az út mert nappal nem haladhattunk.A képességemmel megállapítottam,hogy 13 vámpír van a közelben,
de ebből egy már nem újszülött.
-Ezt nem értem.Úgy volt,hogy nincs mellettük tapasztalt vámpír.
-Hol vannak?
-Egy réten nem messze innen.Induljunk.
10 perc múlva értünk a rétre.És ott voltak mind a 13-an.
-Lám-lám a nagy Hope személyesen.
Szólt az idegen.Nem ismertem.Fekete rövid haja és fekete szeme volt.
-Nem hiszem,hogy találkozunk volna.Megmagyaráznád mit műveltél?
-Ó,csak szórakoztam egy kicsit.
-Ez neked szórakozás?Te megőrültél?
-Nem ismerem az ifjúhölgyet.
-A nevem Destiny.
-Örvendek,az Én nevem Igor.
-Szóval Igor,miért csináltad ezt?
-Téged akartalak idecsalogatni.
-Engem?Miért?
-Megölted a bátyámat Mihailt.
"Mihail,igen 5v éve,emlékszem"
-A bátyád elmebeteg volt.
Felix is emlékezett rá.Heidi is velünk volt akkor.Mihail válogatás nélkül ölt.
-Túl sok embert ölt meg egy helyen.És nem csak a vérük miatt.Volt,hogy csak az élvezet kedvéért és nem is nagyon bujkált,nem érdekelte,ha lebukik.
Nem megölni akartuk csak beszélni vele,de Ő nem akart változtatni ezért voltunk kénytelenek végrehajtani a halálos ítéletet.
-Nem érdekel,azok csak emberek voltak.
-Az emberek is érző lények.
Destiny szerette az embereket,nem sokkal beszélt,de szerette figyelni Őket
-Mit akarsz?Bosszút állni?
-Meg fogunk ölni titeket.Tudom,hogy erősek vagytok,de mi többen vagyunk.
Belenéztem a fejébe:"Most megölöm,hátul már várnak a többiek,nem ússzák meg."Sejtettem,éreztem a 6 újszülöttet mögöttünk a fák között.
"-Felix.Vigyázz,a hátunk mögül is támadni akarnak.6-an vannak.Te és Des velük foglalkozzatok."
"-Igen asszonyom.Figyelek."
"-Des.Lágy résen.Mindjárt kezdődik.Felixxel a hátsókra figyelj."
"-Értettem."
Miután gondolatban kiadtam a parancsokat,már indult is a támadás.
-Most.
Felix és Des hátra mentek és nekiugrottak az újszülötteknek.Én koncentráltam a másik 6-ra és Igorra.Az újszülötteket könnyen elintéztem :
Tenyeremet a földnek szegeztem és egy árkot képeztem.Az újszülöttek nem vették észre így beleestek.Lángokkal árasztottam el az árkot.
Ez nem öli meg Őket,de nem tudnak megszabadulni amíg el nem intézem Igort.Felém lendült,majd a hátam mögött termett,gyors volt,
megütött és én repültem vagy 10 métert.Verekedni kezdtünk.Közben Felix és Destiny már elintéztek négyet.
Széttépték és tűzre dobták őket.Kettő súlyosan sérült volt,de megadták magukat.Míg Igorral "táncoltunk"
Felix a parancsomra várt.Az újszülöttek fejében az járt,ha megkegyelmezünk akkor később elintéznek minket.
"-Hazudnak.Öljétek meg Őket."
"-Igenis."
Felix széttépte a két vámpírt Destiny pedig felgyújtotta Őket.
"-Most tépjétek szét az árokban lévőket is."
Odamentek,Des kioltotta a tüzet.A benne lévők nem haltak meg,de nagyon megégtek.Felix és Destiny velük is végeztek.
-Figyelnél a mi kis harcunkra?
-Ó,bocsáss meg,de a barátaidat figyeltem,hogy milyen szépen égnek.
Igor,bosszús képpel körbenézett,és meglátta a tüzeket.
-Ez meg,hogy lehet?
Nekem ugrott,de én elléptem előle és mély vágást ejtettem a hátán.Ő felordított és az erdőféle kezdett rohanni.
Akkor megéreztem egy ember illatát.
-Des,Felix.Utána,a közelben van egy ember.
A képességemnek köszönhetően pontosan tudtam,hogy merre van.Így előbb értünk oda.Egy fiatal fiú volt az 18 éves lehetett.Megbújtunk a fák között.
-Des,menj oda hozzá és mond neki,hogy menjen el.
-Mégis mit mondjak neki?
-Nem tudom,de Igor mindjárt ideér,ha kell akkor menj vele.
-Rendben.
Destiny kilépett a fák közül és odasétált a fiúhoz.A fiú csodálkozva nézte a lányomat,de Des sem tudott megszólalni.
"-Des,siess!"
Észbe kapott és köszönt."Mi baja van?"Jóképű fiú volt az tény,a szemeiben is volt valami különleges. -Szia.A nevem Destiny és eltévedtem.
-Szia.Én Nicolas vagyok.Egyedül vagy?
-Igen valahogy leszakadtam a barátaimtól.
-Szívesen visszakísérlek.
Már késő volt Igor megérezte a fiút és a tisztáson termett.Nem tudtam mit tegyek.Nem hagyhattam meghalni a fiút,láthatóan tetszett a lányomnak.
Kiugrottam a fiú és Des a hátam mögött volt Igor pedig előttem.
-Nincs esélyed Igor.Hagyd Őt békén.
-Menj onnan.Szomjazom.
A fiú értetlenül nézett minket,majd mikor megérezte a veszélyt,Des elé lépett."De kedves"
-Vigyázz!
-Nicolas itt neked kell vigyáznod.Sajnálom,hogy belekeveredtél.
-Felix.Vidd Őket...
Nem tudtam befejezni,mert Igor valahogy kikerült és ellökte a fiút.Nicolas 20 métert repült mire egy sziklának ütközött.
Des próbálta elkapni,de nem ért oda.
-Most meghalsz.
Megfogtam Igor nyakát és eltörtem.Letéptem a fejét,gyorsan tűzet gerjesztettem majd szóltam Felixnek,hogy fejezze be.Darabokra tépte és elégette.
Odasiettem a lányomhoz aki Nicolas felett sírt.
-Anya,csinálj valamit.Nem halhat meg.Nem tudom miért,de fontos nekem.Kérlek anya.
-Des.Súlyosan megsérült,már Alex sem tudna rajta segíteni.Sajnálom.
-Akkor változtasd át. -Lányom,biztos,hogy ezt akarod?
-Anya nem halhat meg.Nem érdekel,ha utána utálni fog,de léteznie kell.
Nem tudtam nemet mondani,láttam Desen,hogy nagyon szenved.
-Rendben van engedj oda.
Odahajoltam Nicolas nyakéhoz és megharaptam.Mindig is undorodtam az emberi vértől,de így is nehéz volt megállnom.
-Sajnálom.
Suttogtam a fülébe.
-Felix.Gyere fogd meg.Ki fogod bírni igaz?
-Na aggódjon asszonyom,bírni fogom.
-Rendben.A közelben van egy házunk odamegyünk.
Elindultunk az erdei lak felé,fél óra alatt értük el.Nicolas közben nagyon szenvedett a mérgemtől.
-Vidd fel és fektesd le.Destiny maradj mellette.
Nicolas 3 napig szenvedett.Destiny végig mellette volt.
.-Anya.
Hallottam Des hangját.
-Felix gyere.
Felmentünk a szobába.Nicolas akkor már értettlen arccal lapult a falnál.
-Semmi baj Nicolas.Nyugodj meg nem bántunk.
Destiny közelebb ment és a kezét nyújtotta.
-Mi történt velem?Minden olyan más.
-Megtámadtak az erdőben és majdnem meghaltál.
-Sajnálom,de nem volt más választásunk.Nem tudom ezt finomabban közölni mi vámpírok vagyunk és most már te is.
Nocolas,nem félt.A fejében kérdések kavarogtak.És Des is ott volt a gondolatai között.
-Figyelj.Tudom,hogy most minden furcsa,de majd megérted.Előtte azonban el kell menni vadászni.
-Mi?Úgy érted meg kell ölnöm valakit?
-Nem muszáj.Két választásod van:vagy emberi vért iszol,mint Felix, vagy állati vért ,mint Én és az anyám.
-Ha Te állatin élsz akkor Én is.
Des arca felvidult.
-Rendben van akkor menjünk. -Felix.Menj velük kérlek.Én felhívom Aroékat.
-Igen Úrnőm.
-Figyeljetek oda és kerüljétek el az embereket.
Kiugrottak az ablakon.Figyeltem ahogy eltűnnek.Gyorsan "körbenéztem" az erdőben,de nem éreztem rajtuk kívül mást.
Kezembe fogtam a telefont és felhívtam Arot.
-Hallo.
-Szia.Aro.
-Hope?Minden rendben?
-Igen.Bár akadt egy kis gond.
-Mi?Jól vagytok?
-Igen.De ez is csapda volt.Majd otthon elmesélem.Viszont eggyel többen megyünk haza.
-És ki lesz a vendég?
-Az egyik vámpír megtámadott egy fiút.Meghalt volna.Destiny könyörgött nekem,és Én átváltoztattam.Sajnálom,de...
-Hope,semmi gond,ha ezt tetted,akkor biztos jó okod volt rá.Mikor érkeztek? -Most elmentek vadászni,pár nap és hazamegyünk.
-Rendben,hogy is hívják az ifjút?
-Nicolasnak.
-Jól van akkor várunk titeket.Szia.
-Szia.
Nem is volt mérges.Desék pár óra múlva jöttek haza.Destiny szerint Nic ügyes volt.Két szarvas után jól lakot.
Destiny mindent elmesélt neki a vámpírokról és rólunk is.Megértette a szabályokat.
Nem értettem miért ilyen nyugodt,ezért belenéztem a fejébe.
"Nem érdekel mi vagyok,amíg ez a csodás lány velem van."Na itt abbahagytam a kutatást és mosolyogtam.
Nem tudtam megállni,így Des fejébe is belenéztem,nem szoktam ezt csinálni.
"Vajon mit gondol rólam?Tetszem neki?Olyan helyes és okos.Talán megkérem anyát,hogy segítsen."
-Destiny.Beszélhetnék veled?
-Persze anya.Mindjárt visszajövök.
-Itt várlak.
Mosolygott Nicolas.Des kijött és lementünk a földszintre.
-Gondolatban is lehet,ha nem akarod,hogy hallja.
"-Rendben."
"-Nos,nem akarsz kérdezni valamit?"
"-Ezek szerint már tudod,úgyhogy inkább mond mi a helyzet?"
"-Hát tetszel neki.Miattad viseli ilyen nyugodtan ezt az egészet."
"-Komolyan?"
-Menj fel és beszélj vele.
-Köszi anya.
Megpuszilt majd felszaladt.Hallottam ahogy suttognak,majd megölelik egymást.Boldog voltam.Végül is minden jól alakult.
Most már Destiny sincs egyedül.Mindkét gyerekem megtalálta a párját.
Visszamentünk Volterrába,ott mindenki üdvözölte új családtagunkat.
Aro egyből kíváncsiskodott és azon törte a fejét,hogy vajon mi lehet a különleges képessége,ha van egyáltalán.
Megtudtuk,hogy Nicnek nem volt senkije,a szülei meghaltak és a nagyszüleihez került,akik nem voltak túl kedvesek.
Elszedték a vagyonát és rosszul bántak vele,ezért megszökött.