5.fejezet

(Bella szemszöge)

Teljesen kétségbe estem.Gyorsan körbenéztem a szobán.
Jobb állapotban volt,mint a gardrób,de az ágy és néhány párna
nem élte túl.Mosolyognom kellett.
-Szegény ágy.
Sóhajtottam.
-Bella valami baj van?
-Szerda van igaz?
Kérdeztem szerelmem.
-Igen,de mi történt?
-Edward,Alice nem szólt?
Néztem rá kérdőn."Miért nem szólt Alice?"
-Miről?
-A Volturi.Ma jönnek.
-Mi?Kik?
-Aro,Renáta,Mark és sajnos Jane.
Edward fájdalmas képet vágott.
-Nyugodj meg.Alice azt mondta,hogy minden rendben lesz.
Jane nem bánt majd senkit.
-Ki az a Mark?
-Alice szerint új testőr.Megyek letusolok aztán sietünk haza.
-Rendben, addig össze pakolok.
-Köszönöm.
Megcsókoltam.Majd levettem a ruháim és törölközött csavartam magam köré.
A fenti fürdőben nem jött a víz.
-Edward,itt nincs víz.
-Menj le,a kicsiben biztosan van.Majd szólok Rosalienak,hogy nézze meg.
Rosalie szeretett bütykölni,bár inkább a kocsikat,mint a vízvezetéket.
Lerohantam,de meghallottam, hogy kopogtatnak."Biztos Alice az".Nem is gondolkodtam,csak kinyitottam az ajtót.
Nem Alice állt ott,hanem David.Mindketten elpirultunk.
-Sajnálom.Én...Én nem akartam zavarni.
Motyogta és lesütötte a tekintetét.
-Nem, Én sajnálom,ne haragudj.Edward,lehoznád a köntösöm?!
Teljesen zavarban voltam.
-Persze.
Hallottam a hangján,hogy nevetett.
-Gyere be.
Bejött és Én becsuktam az ajtót.
-Foglalj helyet.
Leült a nappaliban.Edward jött le széles vigyorral az arcán.
-Tessék kedvesem.
Rám adta a köntöst,majd a fiú felé fordult.
-Szia David.Miben segíthetünk?
-Ö....csak tegnap,mikor hazamentem és elmondtam a nagyinak,hogy ki van a házban,nagyon megörült.
Elmesélte,hogy mi történt.Sajnálom a szüleidet.
Mondta komor hangon.Kis fájdalmat éreztem,de nem szóltam.
-Köszönöm.
-Szóval örült,hogy itt vagytok készített nektek csokis, sütit azt mondta,mikor kislány voltál is itt töltötted a
szünetet,akkor mindig sütött neked és finomnak találtad.
Vissza próbáltam emlékezni és halványan tényleg derengett egy kedves néni arca és a csokis süti finom illata.
-Igen emlékszem.Nagyon köszönöm.
-Nincs mit.
Átnyújtotta a dobozt,Én nem bírtam ki,hogy ne kóstoljam meg.
-Nagyon finom.Kérsz?
Kínáltam Davidet.
-Köszönöm,de van még otthon.
-Ugyan,egyedül úgy sem tudom megenni.
-És Edward?
"Hoppá"
-Ő allergiás a csokira.
Edwárd mosolyogva nézett rám és kicsit meglepődött.
Nekem is fura volt,hogy könnyen jött a hazugság.
-Tényleg?Rossz lehet.
Edward szomorú arccal válaszolt.
-Igen az,de jut nekem finom falat bőven.
A végét már vidáman mondta.
David értette a dolgot és elpirult.
-Nos nekem mennem kell tusolni,nyugodtan maradj David,ha szeretnél.
-Köszönöm,de figyelnem kell a nagyit,hogy bevegye a gyógyszert.
-Köszönöm a sütit.A dobozt vissza juttatom.
-Szívesen és viszlát.
-Szia.
-Viszlát.
David elment.
-Miért kellett zavarba hoznod?
Kérdeztem,kicsit mérgesen.
-Zavarba hoztam?Mivel?
Tette az ártatlant.
-A kétértelmű megjegyzéseddel a finom falatokról.
-Én a hegyi oroszlán vérére gondoltam.
Mondta komoly arcot öltve.
-Ő arról nem tud.
Mérges lettem.
-Tudod mit?Akkor vegyél el egy hegyi oroszlánt.
Elindultam a fürdőbe.Még az ajtóban ledobtam a törölközőt és a köntöst.
Vissza akartam neki vágni.
Becsuktam az ajtót és kulcsra zártam.
Halkan kopogtattak rajta.
-Szerelmem,tudod,hogy csak vicceltem.
Mondta lágy hangon.
-Nekem komolynak tűntél.
-Engedj be.
-Nem.
-Kérlek.
-Nem,néha úgy érzem túl könnyed megadtam neked magam.Küszködj egy kicsit.
-Az ajtóval?
-Mit bánom Én.
-Tudod,hogy nem ellenfél.
Nem is gondoltam rá,hogy képes betörni.
Mármint azt tudtam,hogy ereje van hozzá,csak azt nem,hogy meg is teszi.
Tévedtem.
A zár letört és az ajtó kinyílt.
-Edward,most hívhatok egy lakatost.
-Majd Rosalie megcsinálja.
-Persze,hogy Em ezen szórakozzon?!
-Nem haragszol rám?
-Nem.Egy csókkal kiengesztelhetsz,de ne legyen túl heves.Tudod vendégeink jönnek.
-Tudom.
Megcsókolt ,majd magamra hagyott.

(Edward szemszöge)

Magára hagytam zuhanyozni.Közben a telefonért nyúltam.
-Hallo?
-Esme.Megkérhetlek,hogy készíts valami ebédet Bellának?
-Persze már csinálom.
-Köszönöm.
-Alice szólt Rosalienak a zár miatt.És ne aggódj veszek új ágyat és párnákat.
Hallottam a háttérben a nevetéseket.
-Kösz anya.Carlisle otthon van?
-Igen,miért?
-A Volturi miatt.Ma jönnek.
-Igen,persze.
-Nemsokára otthon leszünk.
-Edward Alice azt üzeni,hogy Te gyere a Mercedesszel,mert annak sötétek az ablakai.Ne aggódj Bella bírni fog a
Porsche-val.
-Rendben,szia.
-Szia kicsim.
Átraktam Esme egyik dobozába a sütiket,majd elmostam a szomszédét.
-Edward.Fent hagytam a ruháimat,lehoznád?
-Azonnal.
"Örülök, mostanában engedi,hogy kiszolgáljam."
Felmentem a kisszobába és kihúztam a fiókot.Kék selyem felső és kék szoknya volt benne és egy cipő,
ami igaz magassarkú volt,de nem az extrám fajtából.
Levittem kedvesemhez.
-Köszönöm.
-Bármikor,bármit.
Rövid csókot leheltem ajkára,mire durcásan nézett rám.
-A vendégek emlékszel.
-Igen.
Sóhajtott.
Kimentünk a nappaliba.
-Ez a szomszédé.
Mutattam a dobozra.
-Köszönöm.Vissza visszük nekik.
Bezártam az ajtót.
-Kedvesem,Én nem mehetek.Süt a Nap.
-Igaz.
-Én megyek a Te kocsiddal rendben?
-Persze.Ülj be,addig vissza viszem a sütis dobozt.
Körülnéztem,majd mikor megbizonyosodtam róla,hogy senki nem lát.Gyorsan beszálltam a kocsiba.

(Bella szemszöge)

Elindultam a szomszédos ház felé.
Felmentem a lépcsőn és becsengettem.
David nyitott ajtót.
-Szia!
Köszöntem neki mosolyogva.
-Vissza hoztam a dobozt.Nagyon köszönöm.
-Szia.Szívesen.Nem jössz be?
-Sajnos nem lehet,vendégeket várunk, úgyhogy haza kell mennünk.
-Haza?De hát nem itt laktok?
-Nem,Edward szüleinél lakunk az erdőben.
-Értem.Akkor szia.
-Szia és még egyszer köszönöm.
Elfordultam és elindultam a kocsi felé.
Beszálltam és beindítottam a motort.
Csendesen mordult fel."Furcsa az öreg furgonom olyan hangos."
Még meg volt az is, csak már nem használtam.
Nem figyeltem a sebesség mérőt,már kint voltunk a városból,amikor meghallottam a szirénát.
-Jaj,ne már.
Félrehúzódtam.
A járőrkocsi megállt mögöttem és az új rendőrfőnök szált ki.
Még 30 éves sem volt."Sokkal fiatalabb,mint az apám volt."
-Jó napot kisasszony.A papírjait kérném.
-Jó napot, azonnal.
Előszedtem a papírjaim és átnyújtottam neki.
Merengő arccal tanulmányozta a jogosítványom.
-Isabella Swan?Csak nem a volt rendőrfőnök lánya?
-De igen,Charlie az apám volt.
Megint elöntött a szomorúság.
-Részvétem.Máskor,lassabban hajtson.Nem sokkal,de átlépte a határt.
-Köszönöm.Többet nem fordul elő.
Visszaadta a papírokat és elsétált.
A telefonom csörgött.
-Hallo?
-Minden rendben?Vissza forduljak?
-Minden ok.Csak várj be.
-Rendben.
Letettem a telefont és újra beindítottam a motort.
Pár perc múlva beértem Edwardot.
Előttem haladt.Rátértünk az erdei útra.
Pillanatok alatt megláttam a tisztást és a házat.
Beparkoltam a garázsba és kiszálltam.
-Miért állított meg?
-Kicsit gyorsabban mentem.
-Értem.
Csóválta meg a fejét mosolyogva.
Felmentünk a lépcsőn.Rosalie és Alice a nappaliban voltak.Jasper és Emmett épp lefelé jöttek.
-Sziasztok!
Köszöntem.
-Hello.
Köszöntek vissza.
-Bella,megcsináltuk a gardróbod.Menjünk a másik házba is?
Kérdezte Emmett vigyorogva.
-Nem kell Em.
Válaszolta Jazz.
-Úgy hallottam ott,csak egy ajtó,egy ágy és néhány párna és takaró veszett kárba.
Tette még hozzá vigyorogva.
-Köszi fiúk.
-Nincs mit Bells.
-Bella kész az ebéd.
-Megyek.Alice,mikor jönnek a vendégek.
-Nemsokára,már közel vannak.
-Értem.
Bementem a konyhába és megebédeltem.
Carlisle jött le.
-Elintéztem a donor....
Itt meglátott és elhallgatott.
-A donorvért?Nyugodtan beszélhettek ilyesmikről is.Nem zavar.Azt hittem ezt már megbeszéltük.
-Sajnálom,ne haragudj.
-Nem haragszom.
Elmosogattam a tányérom és ittam egy pohár vizet.
-Bella,nemsokára itt lesznek.
A szívem gyorsabban kezdett el verni.Ezt a többiek is hallották.
-Nyugodj meg.Nem lesz baj.
-Ugye tudják,hogy még ember vagyok és,hogy csak az esküvő után változom át?
-Igen tudják.És nem lesz baj.
-Ha meg kötözködnek,mi többen vagyunk.
Vigyorgott Emmett.
-Em,Én nem akarom,hogy bajotok essen.
-Bella,csak viccelt.Mondtam,hogy nem lesz baj.
Nyugtatgatott Alice.
-Itt vannak
Mondta Carlisle és az ajtóhoz ment.
Kinyitotta és üdvözölte a vendégeket.
-Barátom.Jó,hogy újra látlak.
-Én is örülök.
-Gyertek beljebb.
A négy alak bejött.Renáta megölelte Esmét és mindenkinek köszönt.
Aro is köszönt mindenkinek,majd nekem nyújtotta a kezét.
-Üdvözöllek Bella.
Össze szedtem magam és mosolyogva fogtam meg a kezét.
-Én is üdvözlöm.
-Kérlek szólíts Aronak.
-Rendben Aro.


(Edward szemszöge)

Mindenki üdvözölte Renátát és Arot.
Bella megnyugodott.És még mosolygott is.
-Még mindig lenyűgözöl Bella.
Mondta Aro."Tehetséges egy család,kár,hogy nem állnak be közénk."
Nem reagáltam a gondolataira.
Jane és a másik hátrább álltak.
"Minek kellett nekem jönnöm?Felix szívesen jött volna.."
Gondolta Jane.
"Milyen finom illat.Kár,hogy nem kóstolhatom meg."
Jött a másik felől.
Megkövültem.Bellát magam mögé húztam.Mindenki figyelt.
"Mi van?Mi ütött belé?Elrejtette azt a finom falatot.Ráadásul jól is néz ki."
Elé léptem és fenyegetően rámorogtam.
-Mark.Edward gondolatolvasó.
Szólt neki Aro.
"A francba"
-Edward.Semmi baj.Tudja,hogy nem bánthatja Bellát.
Mondta Renáta,de Én maradtam.
-Edward.
Hallottam kedvesem hangját.
Mark és Jane,csak mosolyogva néztek.
"Nem bánnám,ha harcolnának egyet.Bocs Edward."
Mondta Jane a fejében.
"Na mi van?"
Ekkor Bella megfogta a kezem és elém állt.
-Edward,nincs semmi baj.Kérlek.
Nem válaszoltam.
-Szerelmem.Nem tehet róla,Ő vámpír.Nem fog bántani.
-Azt nem tudhatod.
Szűrtem ki a fogaim közül.
-Edward,Aro mondta,hogy nem fog.
Még mindig nem mozdultam.Lábujjhegyre állt és megcsókolt.
-Kérlek gyere, éhes vagyok.
Elkezdett húzni a konyha felé és Én hagytam neki.
Bementünk és leültünk."Éhes?Most evett"Aztán leesett.
-Éhes?
Kérdezte Em.Neki még nem esett le.
-Most evett.
-Jaj Emmett néha olyan buta vagy.
Mondta neki Esme.
-Azért mondta ezt,hogy elvigye Edwardot.Tudod,hogy a testvéred,ha meghallja,hogy Bellának kell valami
gondolkodás nélkül csinálja.Mostanra már Ő is rájött,hogy Bella nem éhes.
Mondta Carlisle.
-Hihetetlen ez a lány.
Ismerte el Renáta.
-Igen ezért is szeretjük,részben.
Mondta Rosalie.
-Üljünk le.
Javasolta Esme.
Bementek a nappaliba és helyet foglaltak.Nem hallgatóztam tovább.
-Edward.Megnyugodtál?
Kérdezte Bella.
-Igen, köszönöm
Nem mondott semmit,csak megsimogatta az arcom.


(Bella szemszöge)

Láttam Edwardon,hogy még feszült,de már megnyugodott.
-Be kellene menünk,mégis csak a mi vendégeink.
-Meg vannak nélkülünk is.
-Édesem,kérlek.Ha nem tetszik amit gondol zárd ki a fejedből.
Nem lesz semmi baj.
-Ha kizárom,akkor nem tudom mire készül.
-Mire készülne?Aro biztosított,hogy nem lesz baj.
Tudod,hogy Aro akar engem,ha vámpír leszek,szóval nem engedné,hogy megöljenek.
Bár azt is tudja,hogy nyomós indok nélkül nem csatlakoznék.
-Igen tudom.
-Akkor nyugodj meg és menjünk be.
Bár higgadtan próbáltam viselkedni,azért aggódtam.Nem akartam verekedést.
Kézen fogtam szerelmem és bementünk a nappaliba.
Amint beléptünk csend lett.
-Talán zavarunk?
Kérdeztem.
-Nem dehogy is.
-Na,húgi,jól laktál?
Kérdezte Em vigyorogva.
-Igen Emmett jól.
Edward megrázta a fejét.
-Elnézést,de az emberi szükségletek.
Mondtam bár tudtam,hogy nem vették be "az éhes vagyok" dolgot.
-Bella,te tényleg különleges vagy.
-Nem,nem vagyok.
Mondtam Renátának.
-Nos épp Markról beszélgettünk.
-Igazán?Mióta tagja a Volturinak?A múltkor nem volt ott, vagy csak nem emlékszem?
"Már megint a kíváncsiság"
-Nem,jól emlékszel.Az akkori látogatásod után került hozzánk.
Tájékoztatott Aro.
-Bocs,de kíváncsi vagyok.Mi a különleges képességed?
Ezt már tőle kérdeztem,nem akartam udvariatlan lenni,hogy úgy beszélek róla,mintha ott sem lenne.
-Honnan veszed,hogy van?
Kérdezte lekezelően.
-Mark.Bella azon kívül,hogy jó megfigyelő,tisztában van a szenvedélyemmel.
Tudja,hogy különleges vámpírokkal veszem körbe magam.
-Értem.
Mondta,de nem válaszolt.
-Ne haragudj rá Bella.Mark eltudja tüntetni a nyomokat.Olyan mintha sosem jártál volna ott.
Illatot,bármit eltüntet vagy elfed.
-Ez jól jöhet felderítéseknél,vagy épp menekülésnél.
Töprengtem inkább csak magamnak,de mindenki hallotta.
-Igazad van.Mindig meglepsz.
-Ahhoz képest,hogy ember sokat tud.Úgy tudom van erre valami törvény nem?
Kérdezte Mark."Nem kedvel túlzottan"
Edward morgott egyet,mire Én csak végigsimítottam a karján és a szemébe néztem.
-Mark,ne legyél udvariatlan.Bella már nem sokáig lesz ember.
Kedvesem teste megfeszült.
-Az esküvő után pár nappal át fog változni.Igaz Edward?
-Igen.
-Remélem meggondolod és csatlakozol hozzánk,legalább egy kis időre.
Jól jönne a képességed,ami már most lenyűgöző,hát még,ha felerősödik.
-Köszönöm az ajánlatot,de még mindig úgy vélem,hogy nem szeretnék csatlakozni.
És nem is biztos,hogy lesz képességem.
-Ó,Én biztos vagyok,hiszen már most van.
Éreztem,hogy Edward nem viseli túl jól ezt a témát.
-Elnézést,de Én elfáradtam.Örülök,hogy eljöttek.
Edward,felkísérnél?!
Nem mozdult,csak Jane és Mark között járatta a szemeit.
Lehajoltam és finoman megcsókoltam.
-Edward,vár az ágy.
Súgtam oda neki.
Meghallottam amint Em és Rosalie hangosan felnevet.A többiek,csak mosolyogtak.
-Menjetek, csak a gardróbot már megcsináltuk.
-Igen és az új ruháitokat is elrendeztük.
-Kösz srácok.
Felhúztam Edwardot és elköszöntem.
-Kellemes estét mindenkinek.
-Jó éjt.
Kézen fogva,emberi tempóban mentünk fel.Egyáltalán nem volt még késő épp,hogy kezdett sötétedni.
Beértünk a szobába,egyből a lejátszóhoz léptem és bekapcsolta, az
akkori egyik kedvenc együttesem a STARS cd-ét.
Voltak vadabb és nyugodtabb számaik is.
-Edward?
-Igen szerelmem?
-Biztos,hogy elakarsz venni?
Odajött és felemelte a lehajtott fejem.
-Mindennél jobban.Miért?Meg gondoltad megad?
-Nem,csak biztosra akarok menni.Nem bírnám ki,ha elhagynál.
-Ez nem fog megtörténni.Soha.
-Ígérd meg nekem,ha valami mégis közbe jönne,vagy történne velem valami,nem teszel semmit
magad ellen.
-Nem lesz semmi baj.
-Ígérd meg kérlek.Tudod,hogy milyen szerencsétlen tudok lenni.
-Megígérem,ha Te is megteszed.
-Veled nem lesz baj.Halhatatlan vagy.
-Azért nem teljesen.Szóval megígérem,ha Te is.
-Rendben.
-Akkor ígérem.De nem lesz baj.Holnap után ilyenkor már a feleségem leszel.
-Másra nem is vágyom.
Hozzábújtam és erősen szorítottam.Valami nem hagyott nyugodni,már napok óta,
ezért is ígértettem meg vele.
-Aludnod kellene.
-Igen elég fáradt vagyok.
Mondtam ásítva.
-Elmegyek a fürdőbe.Megvársz?
-Persze.
Gyorsan letusoltam és fogat mostam.Felvettem a pizsim és vissza mentem.
Edward az ágyon ült.Rám nézett és mosolygott.
-Nagyon szeretném,de túl sok az álmatlan vendég.
Mondtam kacagva.Kinyújtotta a kezét.Kikapcsoltam a zenét.
Odamentem és kényelmesen elhelyezkedtem az ölében.
-Tudod ebben is vonzó vagy.
Súgta a fülembe.Megcsókolt,majd dúdolni kezdett.