13.fejezet

(Hope szemszöge)
Rettenetesen éreztem magam.Esme látott csókolózni,Alice majdnem meztelenül az ágyban,Jasper meg biztosan érezte.
"Ez olyan kínos"Felkeltem és a gardróbhoz mentem.Egy fekete ruhát vettem fel:vékony pántja volt,kiemelte a melleimet és a csípőm.Lefelé lenge volt és a térdem fölé ért.
Éreztem,hogy mindenki az ebédlőben vár."Remek"Mélyen beszívtam a levegőt és elindultam.Lent már vártak,érdeklődve néztek rám.Edward szeme felcsillant.Fel ált és odajött hozzám.
Megfogta a kezem.A többiek csak figyeltek.
-"Hope,hallasz?"
"-Igen."
"-Szerintem el kellene mondani,hogy együtt vagyunk."
"-Miért,így van?"
Morgott egyet,majd megrázta a fejét és megcsókolt,ott mindenki előtt.Nem volt erőm eltolni és nem is akartam.
A többség némán figyelt,de valaki felnevetett.Hát persze,hogy Emmett.
-Vadászat,kirándulás?Én is így szoktam vadászni.Igaz édes?
Rosalie,fejbe csapta férjét és felénk fordult.
-Szóval együtt vagytok?
-Hope?Együtt vagyunk?
"Miért csinálja ezt?"
-Ha te is akarod?!
Mosolygott és a családja felé fordult.
-Igen Rosalie,együtt vagyunk.
Alice,felpattant és megölelt mindkettőnket.
-Sajnálom,hogy az előbb berontottam.
-Mi?Ti már...
-Nem.
Vágtuk rá egyszerre.Emmett és Jasper irdatlanul nevetni,nem röhögni kezdtek.Mindenki odajött és megölelgetett.Esme nagyon boldog volt.
Beszélgettünk,mire Carlisle megszólalt.
-Nem akarok,ünneprontó lenni,de mihez kezdtek?Hol fogtok élni?Mit szólnak a gyerekeid és a bátyáid?
"Erre nem is gondoltam."Teljesen elvesztem.Kétségbe esve néztem Edwardra.Ő ezt észre vette.
-Ne aggódj kedvesem,mindent megoldunk.
-De nekem ott kell élnem.
-Hát akkor ott élünk.
-Nem Edward.Tudom,hogy Te nem szeretnéd és Én nem kérhetem,soha nem is kérném,hogy hagyd itt a családod.
-Akkor nem akarsz velem élni?
-Hogy kérdezhetsz ilyet?Másra sem vágyom.
Mindenki hallgatott."Vezető vagyok igaz,"
-Átírom a törvényeket.Jogom van hozzá.Ha lerendeztük Szolomont akkor minden rendben lesz.Nem lesz rám szükség Volterrában.
-És mi lesz,ha Aroék nem egyeznek bele?
-Akkor,bármennyire is nehezen,de ott hagyom Őket.Valaki átveszi a helyem.
-Lemondanál mindenről?
Kérdezte Carlisle.
-Ezt nem hagyhatom.Szereted Arot és Caiust.Nem várhatom el,hogy ott hagyd Őket.
-De megteszem.Eleget harcoltam már,kezdek belefáradni.Mindig erősnek mutatkozni.Mindenkire vigyázni.Örömmel tettem és most is szívesen segítek bárkinek,de jó lenne,ha egy kicsit rám is vigyáznának
tudom,hogy önző dolog,de így érzem,sajnálom.
Nem bírtam tovább.Könnyek nélkül zokogtam és kiszaladtam a szobából.

(Esme szemszöge)

Hope kirohant.Edward utána akart menni.
-Edward ne.Majd Én.
-Anya.
-Edward Esmének igaza van.Hope szégyelli magát.Ha most utána mész,csak rontasz a helyzeten.
Jasper segített meggyőzni.Majd Alice is megszólalt.
-Anya majd beszél vele.Így lesz a jó.
-Rendben.
-Esme,kérlek vigyázz.Mindig Ő volt az erős,soha nem engedte,hogy gyengének lássák.Nagyon kiborulhatott.
-Semmi baj Alex.
Kimentem és az illatát követve elindultam.
"Szegénykém,mióta ismerem nem láttam ilyennek és még Alex sem.Pár perce még boldog volt."
15 percbe telt mire megtaláltam.Ott ült egy sziklán szomorúan.
-Sajnálom Esme.Nem tudom mi ütött belém.
Csodás hangja,most szomorú volt.
-Semmi baj.
-De igen is baj,nekem nem szabad így viselkednem.Így kiborulni,ráadásul előttetek,Edward előtt.Már biztos nem akar engem.Miért akarna egy önző lényt?!
-Hope,nálad önzetlenebb "embert" nem ismerek.Nem vagy önző.30 éve vagy vámpír és ezalatt,számtalanszor kockáztattad az életedet mások miatt.
-Ez a dolgom és mondtam,hogy szívesen teszem.Mindig éreztem valami hiányt,de mikor idejöttem boldog lettem.És most önző vagyok.Szeretem Edwardot,de nem kérhetem tőle,hogy jöjjön velem.
Ha ezt teszem az önzőség,de ha ott hagyom Volterrát,akkor a kötelességeimnek és a családomnak fordítok hátat és ez is önző dolog.Nem tudom mit csináljak.
-Drágám,Edward végre újra boldog,és ez neked köszönhető.És egyáltalán nem önző amit szeretnél.Mi is megértjük,ha Edward veled megy.Hiányozni fog,de tudjuk,hogy boldog lesz veled.
Szerintem a bátyáid is megértenék,ha eljönnél,szeretnek téged.
-És a gyerekeim?
-Szerintem velük sem lesz baj.Azt hiszem megkedveltek minket.
-Igen,nagyon is.
-Nagyon sok jót tettél már,ideje,hogy boldog légy.
-Te nem bánod,hogy Edward és Én...
-Nem,nagyon örülök.Mindkettőtök sokat szenvedett már.
-És a többiek?
-Ők is örülnek,de nem kell másokkal foglalkozni.Most csak az számít,ti ketten mit akartok.
-Edward közeledik.
-Magatokra hagylak titeket.
-Köszönöm Esme.
Felkeltem,megsimogattam selymes haját és eljöttem.

(Edward szemszöge)

Nem bírtam már tovább.Elindultam Szerelmem és anyám után.Megláttam egy sziklán ücsörögni.A Nap sugarai pár másodpercre megvilágították Őt.Gyönyörű volt ahogy a szivárvány színeiben ragyogott.
-Edward.
Persze Ő már tudta,hogy jövök.Odamentem hozzá.
-Kérlek ne haragudj!Nagyon szégyellem magam.Megértem,ha többé nem akarsz látni.
-Hope,nézz rám kérlek.
Nem nézett fel.Felemeltem a fejét.Szemei szomorúak voltak.
-Nem haragszom.Szeretlek.
-Ne mond ezt.Egy szörnyeteg vagyok.
-Hogy lennél szörnyeteg,pont Te?Miattad kezdem elhinni,hogy a magunkfajtának is van lelke.Mert az nem létezik,hogy neked ne legyen.
Kérlek ne szomorkodj,legyünk végre boldogok.Elvesztettem a szerelmemet,évekig úgy hittem soha nem leszek többé boldog,de jöttél Te és Én a fellegekben járok.Imádom ahogy nevetsz,ahogy a kutyáddal bánsz,ahogy mindenkihez kedves vagy.Szeretem amikor durcás vagy,amikor kiképzés közben kicsit szigorúbb az arcod.Hidd el,hogy nem vagy szörnyeteg.
-De önző igen.
-Nem,a legkevésbé sem.Amit bent mondtál az nem önzőség,természetes dolog.És ígérem,hogy Én örömmel vigyázok rád.
Karom köré fontam és a nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Edward.
-SSH.Csak engedd el magad.Bízz bennem.
Haját átvetette vállán,szabad utat engedve csókjaimnak.Illata elbódított.Kezeim már csípője alatt jártak.Hátra nyúlt és átfogta a nyakam.Másik kezét az enyémre tette és becsúsztatta rövid szoknyája alá.
Ujjaimat bevezette a combja belső feléhez,már csak pár centi kellett és két ujjam olyan helyen volt ahol még soha az előtt.Hangosan és kéjesen felnyögött.Levette rólam a kezeit és letépte az ingemet.
Lassan mozgattam az ujjaim,és ő minden mozdulatomnál felnyögött.Nem bírtam már,férfiasságom, majd szét szakította nadrágom.Lassan kihúztam ujjaim ás felém fordítottam.Megcsókolt,közben az övemhez nyúlt.Én a ruhája pántját vettem le válláról,vágytól telve,de nyugodtan haladtunk.Megszabadultunk minden ruhánktól és lefeküdtünk.Ismét végigcsókoltam minden porcikáját.Kezét a lábam közé csúsztatta,férfiasságom tenyerébe zárta.Lassan mozgatni kezdte és Én felsóhajtottam.Nem bírtuk tovább.Hátamra feküdtem és Ő szép lassan rám csúszott.Egymáséi lettünk,nagyon sokáig szeretkeztünk
Jéghideg testünk felhevült,mikor zihálva roskadtunk egymás mellé.
-Te jó ég.Edward.
-Igen édesem?
-Az inged.Sajnálom.
Kezébe vette,ingem maradványait.Bűnbánó arcot vágott,Én elfojtottam mosolyom.
-Sajnálhatod is,szerettem azt az inget.
Nem bírtam tovább felnevettem.Ő bosszúsan vágta hozzám a rongyot.
-Hogy fogsz haza jönni?
-A nadrágom még épségben van.
Felcsillant a szeme.Odahajolt,megcsókolt majd gyorsan elhátrált.A nadrágom volt a kezében.
-Sajnálom.Túl meleg van.
Vigyorgott és egy laza mozdulattal rövidet csinált a farmernadrágomból.
-Ezt meg miért csináltad?
-Nem akarom,hogy meleged legyen.
Felkapta a ruháját és elszaladt.Gyorsan felvettem az immár rövid nadrágom és utána eredtem.A ház ajtajában állt.Nem tudta eldönteni,hogy bemenjen-e.
"Édes bosszú"gondoltam.Biztos nagyon gondolkodott,mert nem vett észre.Felkaptam és bevittem a házba.Az ajtó kicsapódott,a hangra mindenki kijött.
-Edward.
Hope aggódva nézett rám.
-Mi az öcsi?Megtámadtak a molyok?Vagy mi történt a ruháiddal?
Emmett szokásos módon nevetett.A többiek csak mosolyogtak.Báró izgatottan csóválta a farkát.
-De amint látom Hope-al nem találkoztak.Az Ő ruhája igaz nem sokat takar,de épségben van.
Jasper adta alá a lovat.
-Az ágyban is Hope a főnök?
Erre kedvesem megfeszült a karomban.
-Alex."Ejts a fejére egy enciklopédiát"
Az utasítást,csak én hallhattam,mert kedvesem engedte.
Alex kezével a polc felé intett és egy súlyos könyv landolt testvérem fején.Nevetve vittem fel szerelmem az emeletre.
Lentről,még hallottam ahogy Alex magyarázkodik.
-Sajnálom,de ha parancsba adja nekem meg kell tennem.
-Aha,persze.
Utána már csak nevettek.
Telefon csengést hallottam.
-Az enyém.

(Hope szemszöge.)
Felvettem a telefont.
-Hallo?
-Szia anya.
-Destiny,hogy vagytok?Hol vagytok?
-Jól vagyunk anya.A többiek üdvözölnek.Nem akarsz elmondani valamit?
-Még is mit?
"Persze,Nicolas"
-Mit látott Nic?
-Nem Nic volt,hanem Én.Kíváncsi voltam mi van veled.Szóval.
-Ha láttad akkor semmit nem kell mondanom.Jézusom,ugye nem...
-Nyugi anyu,nem néztem végig,mégis csak az anyám vagy.Szeretném tőled hallani.
-Igen,szeretem.
Ujjongást hallottam.
-Végre.
-Nem haragszotok?
-Miért haragudnánk?Boldognak akarunk látni.És Edward jó fej.
-Köszönöm kicsim.Beszélnünk kell.
-Baj van?
-Haza kell mennetek.Sajnálom,de fontos.
-Miért?
-Alex és Én eljöttünk Carlislehoz.Nemrég megtámadták Rosaliet.
-Jól van?
-Igen,de azt mondták visszajönnek.Szerintem,csapda.Azt akarták,hogy a Volturi idejöjjön.Szóltam Aronak,hogy ne küldjön több embert.
-Akkor nem hozzád kellene mennünk?
-Nem.Volterrát kell megvédenetek.
-Anya.
-Destiny,ne akard,hogy parancsba adjam.
-Rendben anya,de kérlek nagyon vigyázzatok.
-Ti is.Szeretlek benneteket.
-Mi is szeretünk.Azonnal indulunk.Szia.
-Szia.
Letettem a telefont.És leültem az ágyra.Edward az ölébe húzott.
-Baj van?
-Nem.
-Mi volt ez?
-Destiny hívott.Látta,hogy mi ketten...
-Hogy látta?
-Nicolasnak van egy képessége.Ha látott már valakit,akkor bármekkora távolságból képes az Ő szemével látni.Destiny kíváncsi volt,hogy mit csinálok ezért átvette ezt a képességet és megnézett,akkor.
-Értem.És mit szólt?
-Azt mondta jó fej vagy.
-Mindig tudtam.
-Ne légy felvágós.
Úgy helyezkedtem,hogy megtudjam csókolni.Hosszan csókoltuk egymást,mikor Alice felsikított.
Gyorsan lerohantunk.Bevontam Alicet a pajzsom alá.Belenéztem a fejébe.
"-Holnap jönnek.Megint láttam ahogy össze esel."
"-Csak azt mond el a többieknek,hogy mikor jönnek"
"-Hope"
"-Alice,megegyeztünk."
-Mit láttál kedvesem?
Jasper felesége mellett állt és kezét simogatta.
-Holnap jönnek,és.
Ránéztem,és megértette,hogy nem beszélhet.
-És?
-Sokan vannak.
-Mégis mennyien?
-Nem tudom,de túlerőben vannak.
Lehunytam a szemem és koncentráltam.Éreztem Őket.
-Hope,drágám,minden rendben?Hope?
-Minden rendben,csak koncentrálnom kellett.100 km-re innen megálltak.25-en vannak.Nem túl tapasztaltak,csak két erősebbet érzek.Azért a többieket sem szabad lebecsülni.
-Lepjük meg Őket.
Emmett már várta a harcot.
-Nem.Az nem lenne jó.
Mondtam határozottan.
-De...
-Hopenak igaza van.Meg kell várnunk,hogy ide jöjjenek.
Hálás voltam Jaspernek.Tudtam,hogy ismeri a tervemet és szerinte helyes lépés,de nem akarta,hogy bajom essen.
-Akkor,csak várjunk?
-Igen.
Báró érezte a feszültséget.Idegesen jött oda hozzám.
-Nem lesz semmi baj.Gyere kimegyünk.Alex velem jönnél?
-Igen.
Kimentünk hárman.
-Alex,szeretném,ha figyelnél.
-Természetesen.
-Holnap,mikor elkezdődik a harc,Én felajánlom Szolomonnak,hogy csak velem harcoljon...
-Hope...
-Alex,hallgass végig.
-Igen is.
-Alice látomása szerint elfogadja,de Én nem bízom benne.Szóval,ha becsap akkor Én feltartóztatok annyit amennyit,csak bírok.Te pedig elviszed a többieket.
-De,nekem az a dolgom,hogy megvédjelek.
-Alex,vissza kell menned Alechez.Szeretném,ha Te vennéd át a helyem,ha történne velem valami.Te vagy rá a legalkalmasabb.
-Nem.
-Alex,ha nem,hagysz más választást parancsba adom.
-Megértettem Úrnőm.
Felkelt és elment.Báróval játszottam még egy kicsit,majd visszamentem a házba.Egyedül Jasper maradt,rám várt.
-Megteszed igaz?
-Igen,így lesz a legjobb.
-Ha bajod esik akkor...
-Nem lesz semmi baj.
-Nagyon szeretünk.
-Én is titeket.
-Mi lesz Edwarddal és Aliceel?Mi lesz a gyerekeiddel vagy velünk?
-Beszéltem Alexszel,ha nem jön be a tervem,akkor Én feltartom Őket,Alex pedig elvisz titeket Volterrába.
-Szerinted itt hagynánk?Edward ebbe nem megy bele.
-Alex és Te majd elviszitek.
-Hogyan?
-Alexnek van másik képessége.Egy időre tudattalan állapotba tud juttatni bárkit.Kérlek Jasper.
-Rendben van.Most felmegyek Alicehez.
-Köszönöm.
Elindultam fel a szobámba.Benyitottam és megláttam Őt,elterülve az ágyamon.