16.fejezet

(Hope szemszöge)

-Te?Hogyan?Mi történt?Nem értek semmit.
Vegyes érzések kavarogtak bennem.Nem tudtam hihetek-e a saját szememnek.
Értetlenkedve néztem,az előttem állókra.
Kicsit boldog voltam,hogy újra láthatom,de féltem és nem értettem,hogy miért van itt és hogyan került ide.
-Felix,azt mondta meghaltál.Mi történt?És ha nem haltál meg,hol voltál?Mit keresel itt ezekkel ?
-Nyugodj meg kedvesem.Nem haltam meg.
"Kedvesem?"Teljesen máshogy hangzott a szájából,mint Edwardéból.
"Mi lesz most?Szeretem Edwardot,de Marcus a férjem."
-Hogy nyugodjak meg Marcus?
A férjem a gyerekeim apja,akit mindenki halottnak hitt, itt áll előttem éppen és egészségesen,ráadásul az ellenségeim oldalán.
-Ebben a mondatodban sok minden nem igaz.
-Ezt,hogy érted?
-Majd elmondom,most gyere velem.
-Nem, magyarázatot akarok.
-Hát jó.Csak megrendeztem a halálomat,hogy eltünhessek.
"Mi?Miért akart eltűnni?"
Nem kellett hangosan megkérdeznem,mert folytatta.
-Már nagyon régóta elegem volt a hülye szabályokból.Elegem volt a testvéreimből.Mindig unatkoztam,aztán jöttél Te.
Veled jól el voltam.És a gyerekekkel is,de már előtted eldöntöttem,hogy
változtatni akarok.Hiszen mi olyanok vagyunk,mint az istenek.Szerelmem nem volna jó,ha nem bujkálnánk?
-Ne hívj így.Már nincs jogod ehez.Ha tényleg szerettél volna, soha nem teszed ezt.
-Ugyan ez a kis idő nekünk semmi.Vagy talán már van valaki más?
Nem mondhattam el,hogy Edwardot szeretem.Azonnal megkereste és megölte volna Őket.
-Nem,nem erről van szó.Becsaptál,magunkra hagytál minket.A gyerekek,a testvéreid mindenki szenvedett.
-Igen,de helyre jöttek.Azt azért sajnálom,hogy nem voltam ott Will esküvőjén.Mondjuk nem értem miért egyeztél bele.
Jane sokkal jobb választás lett volna.
-Mi?Te megőrültél?Szeretik egymást Kate-el és boldogok.
-Tudom,de az Ő rangjához Jane illene.Egyébként,most nem lehetnél vezető,ha nem tűnök el.
-Szerinted ez érdekel engem?Ennyire nem ismersz?
-Sokkal jobban,mint Te saját magadat.
"Mik ezek a kétértelmű megjegyzések?"
-Nem értelek.
-Majd megérted.Most menjünk.
-Nem.Magyarázd el,hogy miért csinálod ezt.Te voltál a felelős a sok merényletért?Miért akartál megöletni?
-Nem akartalak megöletni.Minden támadással erősebb és ügyesebb lettél.Ez volt a célom.
Az új világrendhez kell,hogy erős társ legyen mellettem.
-Én nem foglak támogatni az őrült terveidben.Nem bántok senkit ok nélkül és főleg nem képzelem magam istennek.
-Majd meglátjuk.Ramon kérlek.
Éreztem egy idegent,de mire megfordultam,már mögöttem volt.Egy erős villanást láttam,aztán minden elsötétült.

(Marcus szemszöge)

Láttam ahogy harcolt,csodálatos volt.Erős,határozott és fenyegető.
Egy gyilkos,de minden mozdulata tökéletes volt.Ahogy darabokra szaggatta az embereimet,
hihetetlenül vonzó volt.És most itt áll előttem.Idegesen összezavarodva.
-Én nem foglak támogatni az őrült terveidben.
Nem bántok senkit ok nélkül és főleg nem képzelem magam istennek.
Nagyon dühös volt,de ez még földöntúlibbá tette szépségét.Nem képzelte magát istennek,de a szememben az volt.
Láttam ahogy Ramon közeledik.Hope nagyon feldúlt lehetett,mert máskor már rég kiszúrta volna.
-Majd meglátjuk.Ramon kérlek.
Hope megfordult,de elkésett.Ramon egy villanással elvette eszméletét.
Zuhanni kezdett,de Én elkaptam.
Újra a kezemben tarthattam,tökéletes testét.Nem érdekelt,hogy eszméletlen és minden bizonnyal gyűlöl.
Megcsókoltam.
Szolomon krákogott.
-Elnézést,de mennünk kell.
Levettem szerelmemről a fekete palástot.
-Erre nem lesz szüksége.Kap egy sokkal jobbat.
A karomba fogtam és rohantam.
-Akkor a kastélyba megyünk?
-Igen oda.
Ahogy rohantam,a szél felém fújta édes illatát.Eszeveszett erőbe tellett,hogy ne tegyem magamévá.
Igaz nem volt magánál,de iszonyúan vágytam a testére.
Mióta elhitettem mindenkivel,hogy meghaltam azóta,csak kalandjaim voltak,de egyik sem volt fogható hozzá.
Mikor együtt voltunk,akkor végtelen izgalom és boldogság járta át minden porcikámat.
Tudtam,hogy nem érez irántam szerelmet,de próbálkozott és elég jól csinálta.
Már emberként is vonzott,nem az a tipikus szépség volt,sokkal különlegesebb és tisztább.
A lelke tisztasága fogott meg és az az elszántság ami a szemeiben csillogott,mikor ott állt előttünk és
a szerelméért aggódott.Akkor elhatároztam,hogy egyszer,megszerzem magamnak és elveszem az ártatlan lelkét.
Aro érdeklődése a lány iránt,pont kapóra jött nekem.Utána már,csak türelmesen vártam a megfelelő pillanatra.Sajnos a
teste érintetlenségét nem Én kaptam meg,de egészen addig egyszer sem hagyták magára.Mindig vigyáztak rá.
És megértettem Őket.Ki ne akart volna mindig a közelében lenni?Mindig megvédeni?
"Még most is így érzek,hogy látom milyen erős lett."

(Alice szemszöge)

-Alice,mondj már valamit.Jól van?Ki viszi magával?
-Tudom,hogy hihetetlen,de a férje,Marcus viszi el.
Néma csend.
-Mi?Az nem lehet,Ő halott.
-Tudom Alex,de Őt láttam.Most nem volt szótlan és unott képet sem vágott.
Félelmetes volt.És Szolomon mögül lépett elő.
-Az ellenséggel van?
-Határozottan.
Válaszoltam,de Én sem értettem.És azt sem,hogy most miért volt olyan tiszta a látomásom.
-Carlisle.Szerinted,miért láttam most olyan tisztán?Hiszen napok óta alig láttam valamit.
-Szerintem Hope megölte a vámpírt,aki összezavarta a képességed.
-Még mindig nem értem,hogy került elő Marcus?!Ahogy azt sem,hogy ájulhatott el Hope?!
Alex nagyon gondolkodott.Mindenki döbbenten meredt maga elé.
-Carlisle,Alice beszélhetünk?
-Persze.
Félre vonultunk.A többiek elmerültek a gondolataikban.Így biztos nem hallgatóztak.
-Miről van szó?
-Amikor Hope hozzánk került.Jane mesélte,hogy már terhes volt és szerinte nem Marcustól.
Megparancsolták mindenkinek,hogy úgy kezeljék,mint Marcus feleségét.És nem mondhattak neki semmit a múltjáról.
Marcusnak volt egy embere,aki nem Volterrában élt.Ramonnak hívták,Ő képes volt elvenni az emlékeket és ezt ájulás követte
Miután Hope felébredt Ő eltűnt és azóta se hallottunk róla.Én Hope után érkeztem 2 nappal.Ő akkor kelt fel.
Persze már többször voltam Volterrában,mert sokszor akartak beszervezni.Őt viszont akkor láttam először.
-Apa,akkor ez azt jelenti,hogy Hope.Most már szinte biztos.
-Igen szerintem is.
-Miről beszéltek?Mi van vele?
Carlisle gondolkodott,majd bólintott.
-Tudod.A kezdetektől fogva ismerős volt.
De nem akartunk újra szenvedni ezért,nem is reménykedtünk,inkább elrejtettük mélyen magunkba a kétségeinket.
Apa és Én már gyanakszunk egy ideje,de amit most mondtál az szinte kizárja a tévedés lehetőségét.
-Jó,jó,de mi van Hope-al?
-Tudod,beszélgettem vele az emlékeiről amiket néha látott.
-Igen.
-Felismertem őket.
-Hogy?Te ismerted Őt korábban?
-Alex,Hope nem Hope,hanem a mi Bellánk.
-Mi?Azt mondjátok,hogy a barátom,a felettesem Edward felesége?Nem úgy volt,hogy meghalt?
-De igen,ám a testét soha nem találtuk meg.
Csak éreztük egy vámpír szagát a szigeten,ahonnan eltűnt és Alice nem látta a jövőjét,ezért hittük,hogy meghalt.
-Ezt nem hiszem el.Marcus miért raboltatta el?És miért a feleségeként bántak vele?Akkor a gyerekek...
-Az Én unokáim.Ebbe még bele sem gondoltam.
-Nagynéni vagyok.
Mérhetetlenül boldog voltam,hiszen azok után amiket mi is tapasztaltunk és amiket Alex mondott semmi kétség nem maradt bennem.
De egyből fájdalmat is éreztem,hiszen itt volt az orrunk előtt és most megint elvesztettük."Még jó,hogy Edward alszik."
-Alex,meddig lesz Edward így?
-Két napig.Úgy számoltam annyi elég lesz,hogy Volterrába menjünk.Nappal nem haladhatunk,ezért gondoltam így.
Fel tudom ébreszteni előbb is.
-Nem.Majd,ha ott leszünk.
El sem tudom képzelni mit fog érezni,ha megtudja,hogy Hope Bella,hát még amikor azt is,hogy ismét eltűnt.
-Azonnal indulni kell.Aronak lesz mire felelni,mert az biztos,hogy tudott mindenről.
-Honnan vagytok ilyen biztosak,hogy igaz.
-Alex,nagyon hasonlítanak,igaz kicsit másabb,mint emberként,de hasonlítanak.Ott van még a szeretete,a gondoskodása,
Bella emberként is önfeláldozó volt.
És tuti nem véletlen,hogy Edwarddal találkoztak.Ennek így kellett lennie.
-Alicenek igaza van.Ezeken kívül,még ott van a pajzsa is.
Edward,Aro,Jane és Alec ereje sem működött rajta még emberként sem.
-Mi?Alec találkozott Bellával?És mégis képes volt eljátszani,hogy nem ismeri?!
Alex csalódott volt.Becsapottnak érezte magét,ráadásul a társa,a szerelme hazudott neki.
-Ne hibáztasd Őt.Tudod,hogy a parancsoknak nem szegülhet ellen.Ahogy Te sem maradhattál Hopeal vagyis Bellával.
-De akkor is.Legalább olyan jó barátja Hopenak,mint Én.Hogy hallgathatott el egy ilyen szörnyűséget?
-Nyugodj meg.
-Jobb lenne,ha vissza mennénk.
-Mit mondjunk a többieknek?
-Semmit,míg Volterrába nem érünk.
Vissza mentünk a többiekhez.
-Minden rendben.Induljunk.
Mindenki összeszedte magát.
-Mi lesz Hopeal?
-Majd elmondjuk Aroéknak mi történt,és kitalálunk valamit.
Elindultunk,pár perc után ismét látomásom volt.Jasper azonnal mellettem termett.
-Drágám,mond mit láttál?!
-Be,
Gyorsan elharaptam a szó végét.
-Hope egy hatalmas kőszobában van.A szoba közepén egy nagy ágyon fekszik.
Marcus simogatja és csókolgatja,pedig még magához sem tért.
Szörnyű volt látni a képeket,Marcus kéjes és vággyal teli arcát,gonosz mosolyát.
-Undorító,ha a kezeim közé kapom Én...
-Nyugi Rosalie,minden rendben lesz.
-Ti nem tudjátok milyen érzés,ha úgy nyúlnak hozzád,hogy nem akarod,ráadásul szegény még magánál sincs.
Rosalie zokogni kezdett.Könnyek nélkül rázkódott.Emmett átadta Alexnek Edwardot és magához ölelte feleségét.
-SSSS,nyugodj meg.Meg találjuk.Hallod?Az a szemét nem ússza meg.
Rosalie kicsit lenyugodott és újra elindultunk.Gyorsan felvettük Bárót és már mentünk is.


(Destiny szemszöge)

Miután beszéltem anyával,boldog voltam ahogy a többiek is."Anya végre talált valakit és ráadásul jól választott"
Azonban aggódtam is,hiszen jobb lett volna,ha Angliába megyünk segíteni,nem pedig haza.De anya így akarta.
-Édesem,minden rendben?Mindjárt megérkezünk.
.-Semmi baj.
Fél óra múlva már otthon voltunk.Azonnal Arohoz mentünk.
-Szerbusztok!Jó újra látni titeket.
Odamentem és megöleltem a többieket.
-Jó újra itthon.
Mondtam,majd Williem szólalt meg.
-Én inkább Angliába mentem volna.Anyáék ott harcolnak.
-Hope akarta így.Megbirkóznak vele.
-Nic,nem néznéd meg?!
-Azonnal kedvesem.
Szerelmem koncentrált,majd hitetlenkedve nézett.
-Mi a baj?
-Nem látok semmit.
-Mi?Anyának baja esett?Azonnal odamegyek.
-Nem,itt maradtok.
-Na,de...
-Nic,nézd meg az egyik Cullent,vagy Alexet.
Újra koncentrált.Most hosszabb ideig volt csukva a szeme.
-Alex a Cullenekkel van.Egy fiút ájultan cipelnek.
-Mi?Hogy néz ki?És mi van anyával?
-A fiúnak bronzos, rövid haja van.Hope nincs velük.Ide tartanak.
-Edward,de miért és hogyan ájult el?És hol van az anyám?Oda kellett volna mennünk.
-Nyugodj meg drágám.
Kate nyugtatgatta testvérem.
-Mindenki nyugodjon meg.Nicolas mikor érnek ide?
-Este már itt lesznek.
-Rendben,megvárjuk Őket és majd kiderül mi történt.Addig is nyugodjatok meg.Az anyátok erős.
Caius egyáltalán nem nyugtatott meg."Miért nem látta Nic anyut?"